"Alvás" címke archívuma

Kibaszott fáradt vagyok, nem tudom mikor voltam ennyire kikészülve. Tegnap este már olyan szintet ütöttem meg, hogy majdnem álomba ettem magam. Elképzelsz félig megrágott mogyoródarabokkal a számban, és az ágyon ébredés után?

Azt veszem észre magunkon, hogy minél több időt töltünk Luluval, annál inkább megszeretjük. Ezen ugyan részemről nincs mit csodálkozni, hiszen nálam már az első pillanatban fellángoltak az érzelmek, de Édespofa az a "kutyát csak lassan megszeretni" típus. Neki minden kutya édes, aranyos, nyalakodós, de idő kell neki amíg kialakít velük egy szorosabb kapcsolatot.

Nálam ez pont fordítva van, azaz állatokkal azonnal egy hullámhosszon vagyok, de emberekkel csak hosszú idő elmúltával szoktam érezni a kötődést, a ragaszkodást, a bizalmat, a szeretetet. Kevés ember hiányzik például a múltból, csak és kizárólag azok, akikkel szépen lassan építkeztünk, ellenben a macskám Berti, akivel rögtön nagyon szoros kapcsolat alakult ki köztünk, mind a mai napig hiányzik, és a halálával úgy érzem, kiszakadt belőlem egy darab, és vele maradt. 

Persze nálam is vannak azért fokozatok, például az első látásra szerelemből tudok hová fejlődni, mint ahogy Édespofa is most jutott el oda, hogy Lulut, akár még az ágyba is beengedje. Idővel gyanítom itt fog aludni velünk!

Voltatok már úgy, hogy altató beszedését fontolgattátok? Én tegnap először, de azért mégsem tettem, mert egyrészt nincs itthon, másrészt pedig még csak 35 vagyok, nem kellene máris leszedálnom magam.

A dolog azzal kezdődött, hogy elmentünk megnézni este 10-kor a Harry Potter és a félvér herceget, ami megint csak felvetette nálam a kérdést, miért is van ekkora őrület ekörül a varázslógyerek körül. Szerintem kiszámítható, unalmas, cseppet sem lebilincselő, és még butácska is a történet. Tudom, ezzel 100 emberből, én vagyok így egyedül, de nem tehetek róla, én a Star Wars-t sem szerettem.

A moziból hazaérve aztán ágynak dőltünk, de míg Édespofa körülbelül 2 másodperc alatt aludt be, én még hallgattam egy kicsit Lulu szöszmötölését, ami aztán átment idegesítő csámcsogásba. Feloltottam a villanyt, mert már tudtam mi történt. Öribari másik szeme is a szájban végezte, ami pedig azt jelenti, hogy véget nem érő szopogatás az eredmény néhány röffentés kíséretében. Így aztán megszereztem a gombszemet, de nem, én nem szopogattam tovább, csak simán kidobtam a kukába. Szépen vissza is helyeztem magam az ágyba, de addigra Édespofa már úgy horkolt, hogy akkor meg attól nem bírtam aludni. Felébresztettem kétszer is, de semmit sem ért. Aztán mire már kezdtem megszokni, és a hangok által álomba is ringattam volna magam, jött az újabb zavaró tényező az ágy másik feléről. Lulu időközben bealudt, és álmában nyöszörgött, majd a kinti kutyák csaholására álmában válaszolva, néha felugatott. Persze halkan, alig hallhatóan, de időbe telt míg ehhez a hanghoz is hozzászoktam, és végre 2 után el bírtam aludni.

A jóhír viszont, hogy hosszú hetek óta most aludtam először 8-nál tovább, bár azért azt nem mondanám, hogy kipihenten ébredtem, de mégis örömmel tölt el a tudat, hogy nem, nem kellett 5-kor kelni!!! Juhé!

Édespofa felébredt az előbb, én pedig odabújtam hozzá az ágyba, és belesúgtam halkan a fülébe, hogy megzabálom. Erre felemelte a fejét és azt mondta, hogy azt bizony nem szabad, inkább nézzem a tévében a rajzfilmet. Mosolygott, aztán aludt tovább szépen ahogy szokta, én pedig odanéztem a képernyőre, és ki van ott? Kövér László.

... átaludni egy teljes napot, vagy akár többet is. Most biztos azt hiszitek, hogy ez valami tavaszi fáradtság, de szó sincs ilyesmiről, hiszen már jó ideje hiányzik egy gondtalan, minden szarságtól mentes, hosszan tartó, és édeskés pihegés. Szeretném a fejemre húzni a paplant, és nem azért mert bármi elől menekülnék, hanem csak úgy, mert jólesne.

Ma olyan szinten menekültem volna a világ elől, hogy azt el sem tudom mondani. Nem akartam tudni a válságról, a viharos szélről, a délutáni napsütésről, a vásárlókról, a nyomorról, a blogokról, ... azaz semmiről. Legszívesebben magamhoz vettem volna egy nagy takarót, és szépen azzal együtt visszaballagtam volna a barlangba, de sajnos az új kollégám úgy érezte, ma egész álló nap a seggemben kell lennie. Még az ebédszünet közben sem hagyott magamra, pedig az az 5 perc lehetett volna a nap csúcspontja. 

Nem mondom, hogy nem jó érzés, de azért fura. Biztos veletek is előfordult már olyan, hogy annyira mélyen aludtatok, hogy kiesett az előző este egy darabja. Én totál nem emlékszem a lefekvés előtti egy órára, pedig jobban örülnék neki, ha az egész tegnapi napom kitörlődött volna.

Azt hiszem baromira azt jelzi a szervezetem, hogy valami nincs rendben, és egy kicsit túlzásba viszem a munkát. Ugyanis tegnap este hatkor sikerült kiütnöm magam, és ma reggelig aludni, persze két pisilő lóbálással megszakítva. Erre ma álmosan nézek bele a tükörbe, és ott mosolyog a számom egy óriási herpesz. Olyan mintha csalánszopó versenyen lettem volna az éjszaka.

Ma megyek is venni rá valamilyen krémet, csak még azt nem tudom, hogy milyet. Nekem évente egyszer van ilyenre szükségem, de sajnos a Zovirax sosem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Más ötlet valakitől, mert Édespofa azt mondja, hogy vegyek Compeed tapaszt, arra lehet rúzsozni is!

Ha pedig már ilyen össze-vissza lett ez a poszt, akkor ideteszem az új Telefon Tel Aviv albumot is, melynek a címe Immolate Yourself. Vigyétek, szeressétek, mert állati jó lett!

(Ezt meg csak azért írom ide, hogy emlékeztessem magam arra, hogy ma meg kell rendelnem a Vegafood-tól az ebédemet jövő hétre, mert különben lőttek a vega életmódnak.)

Egyébként meg igazából azért van szar kedvem, mert még tegnap elveszítettem Zslatit a Hungária és a Thököly kereszteződésében. Pánikrohamot kaptam a kocsiban és kiugrottam a pirosnál, de mire jobban lettem és visszakászálódtam volna, már sehol sem volt az autó. A térdig érő hóban kerestem Édespofát, de sehol sem találtam, és a telefonja is ki volt kapcsolva. Ma meg már alig várom, hogy megint aludhassak, és az álom folytatásában megtaláljam végre!

Nagyon fura éjszaka volt ez a mostani, hogy aludni mikor aludtam, azt nem tudom. Fáradt is vagyok mint állat, pedig most indulunk vidéki turnéra.

Nah, mesélek is gyorsan! Első körben az történt, hogy iszonyú furát álmodtam. Álltunk Chillout-tal a 4-6-os megállójában, a Nyugati pályaudvar előtt, amikor egy rokkant nénikére lettünk figyelmesek. Hiányzott minden végtagja, melyeket műanyaggal helyettesítettek. Nagyon érdekes volt, mert a kezein és a lábain kívül, a feje is műanyag volt. Szóval szétesett a megállóban, de mindenki undorodva kerülgette, csak Chill és én mentünk neki segíteni. Miután összeraktuk és felvittük a villamosra, sok érdekességet mesélt, mi pedig úgy döntöttünk, hogy elkísérjük a Keletibe.

Egyébként nekem már volt olyan élményem, amikor művégtagot kellett visszasegíteni egy emberre. Nagyon fura dolog. Konkrétan itt a házunk előtt esett el egy fickó, és leszakadt a lába. Részeg volt, úgyhogy ez még tovább nehezítette a visszahelyezést és a csatok megszorítását.

Visszakanyarodva az álomhoz, a Keletinél aztán kettesben maradtam a nénivel, és nem tudom miért, de 5 évig ültem vele egy padon, mint a hajléktalanok. Ő meg csak mesélt és mesélt az életéről, így nekem repült az idő. Közben ő felszállt egy vonatra, de én maradtam valamilyen ok miatt. További 5 év telt így el, a turisták pedig etettek és kaját tettek le nekem minden nap a padra. Aztán egyszer csak jött egy olasz lány, aki elmesélte, hogy a néni akinek segítettünk, egy német cár felesége volt. Írt közben egy könyvet, amit nekem ajánlott. Bele volt írva, hogy "Gus-nak sok szeretettel, az együtt töltött évekért!"

Ekkor nagyon boldog lettem, hogy hallok megint a néniről, így felálltam, hazajöttem, letusoltam, és aludtam egy nagyot.

Pont hajnali 3 volt mikor elbóbiskoltam az álom szerint, amikor csörgött kétszer is a telefonom. Nem írom le ki volt, de az elsőt még nem vettem fel. Jól be is voltam ijedve, mert hallottam egy repülő nagyon közeli hangját, és átkoztam magam, amiért nem vettem fel, mert az illető biztos szólni akart, hogy ránk fog zuhanni egy nagy utasszállító masina. Másodszor, miután megnyugodtam, hogy mégsem lapítottak ki, már felvettem. Innen üzenem a hívónak, hogy remélem minden oké és rendeződött a helyzet, sőt a kulcsok is megtalálták azt a zárat.

Persze erre már Édespofa is felébredt, de legalább gyorsan elmeséltem neki az álmom. Rám nézett nevetve és csak ennyit bírt kinyögni: "Nagyon morbid!"

A különös éjszaka után meg bekapcsolom a Netvibes-ot, erre mi fogad az egyik bejegyzés címeként? Gus - The Beauty Issue! Hirtelen azt hittem, kirakták a nénike könyvét a netre!

Remek napom volt ma, főleg azért mert nem aludtam át az egészet. Szépen sütött a nap, és úgy döntöttem, hogy nem húzom a fejemre a takarót, inkább "kertészkedek", ami annyit takart, hogy meglocsoltam a virágokat, és párat vissza is vágtam, sőt le is zuhanyoztam őket. Most boldogok. Nem kitaláltam, látszik rajtuk.

Aztán a nagy szellőztetés közepette rájöttem, hogy már megint tiszta por a lakás, és ugyan a porcicák viccesen kergetőztek a tavasz gyönyörű napsugarai által megvilágítva, mégis úgy döntöttem, nincs helyük a lakásban. Kikergettem az összeset, így már nincs is olyan érzésem mintha meg akarnék idebent fulladni.

Írtam filmeket is, mert már a mobil meghajtóm is kezdett megtelni, így a Rescue Me lekerült róla, meg még néhány mozis cucc is, melyekről nemsokára írni is fogok. Előzeteseben csak a címek: The Golden Compass, Skinwalkers, No Country For Old Men, Rendition, Bitter Moon, és Édespofának a sokak által szarnak bélyegzett Next, ami véleményem szerint nem is volt olyan rossz mint a Deja Vu.

Most pedig mosok, van pár alsónadrágom, amit ki kell tiszítanom. Más ruhám nem is nagyon van a szennyesben, hiszen 3 hete alig mozdulok ki itthonról. Mindegy, legalább a mosógépet nem fárasztom le a rengeteg télikabáttal, bár ha jobban belegondolok, mire újra dolgozni megyek már nem is fognak kelleni.

Majdnem elfelejtettem szólni, hogy holnap farsang lesz a Tandemben, ahová én is nagyon szívesen lenéznék, csak kellene egy olyan jelmez, amiben nem kell félnem attól, hogy valaki véletlenül megüti a sebemet. Nincs valakinek egy régóta kihasználatlan, felesleges és a padláson porosodó teknőcjelmeze, hátul betonbiztos páncéllal? Vicces lenne Somának öltözni, aztán jól tenyérbe pisilni mindenkit!

A végére pedig egy szomorú hír és egy üzenet! Terabithia megszüntette a kommentdobozt, pedig csak pár napja volt adott a lehetőség, hogy jópofa bejegyzéseire, hasonlóan jópofa hozzászólásokat írhassunk. Jelentkezzen az az ökör, aki miatt ez történt. Leégetem vasalóval a bőr az ujjairól, hogy egy darabig ne tudjon baromságokat firkálni.