"Amby" címke archívuma

Amby azt mondta a múltkor, hogy nem túl vidám a blogom, amit nem is nagyon írok, így most megosztom veletek, mennyire fáj a lábam. És fáj a hátam is, meg a fejem, nincs bennem erő sem.

Mi lenne ha végre tényleg lenne egy blogtalálkozó? Már olyan régen jöttünk össze, és annyi új emberkére lennék kíváncsi, illetve annyi haverral nem láttuk egymást jó ideje, hogy én elérkezettnek látom az időt egy újabb összeröffenésre.

Ráadásul Amby is itthon lesz, így ő is rész tud venni a bulin. Tudom butus dolog ilyet kívánni, de milyen lenne már, ha Euthymia, Nelly, és a többi külföldön tartózkodó blogger is pont akkor jönne haza? Hogy mikor is? Hát a jövő hétvégén, azaz október 10.-én szombaton, este 18 órától. A helyszín pedig a jól megszokott Tandem lenne, de legyetek oly kedvesek és a hozzászólások között jelezzétek a részvételi szándékot, mert attól függően foglalok asztalokat.

(Chill, Thia, és Confessor! Nektek nem ér kibúvót keresni, nem tehetitek meg, hogy nem jöttök el! Légysziiiiiiiiii!!!!)

... és én gratulálni szeretnék minden helyezettnek, nyertesnek, de legfőképp az általam személyesen is ismert Katicának és Amby-nek, akik Helyi érték kategóriában végre idén elsők lettek, hozzáteszem teljesen megérdemelten.

Továbbá itt szeretném megköszönni a nevezéseket, mellyel bejutottam az első 100 legjobb közé a Komplexen belül. Reményeim szerint ha az első, vagy a tavalyi 2. helyet nem is sikerül elérnem, azért talán a 10 legjobb közé sikerül idén is bejutnom. Drukkoljatok!

A fülemben csengenek Amby szavai szinte minden áldott nap, így ma fel is hívtam reggel, mert hallani is akartam a duruzsoló tenorját, nem csak elképzelni. Tényleg, mit is várok én amikor már az elején átbaszás szaga van mindennek? Ha már akkor is csak a kamuzás folyik, mikor még el sem kezdődött semmi, és ennek tükrében vajon mit várhatok majd később? És miért megyek bele mégis ilyenekbe? Azt hiszem felül kell vizsgálnom önmagam, és a dönéseimet is, mert nem jó ez így, hogy mindig csak jóhiszeműen beleugrok mindenfélébe, aztán hülyét csinálok magamból. Túlontúl bízok, vagy inkább reménykedem? Csak az a bajom ezzel, hogy pontosan tudom, Amby nem beszél butaságokat. Nincs mit remélni, mert valaki vagy korrekt, egyenes, tisztán beszélő és őszinte, vagy nincs mit keresnünk egymás társaságában. Észhez kell térnem, basszus!

Ma megismételtük azt amit tavaly is tettünk, csak Ella és nem Bálint napján, de most azzal a különbséggel is, hogy semmi ajándéknak valót nem találtunk, így elhalasztottuk a szerelmesek napját egy másikra. Talán majd Sára napján megtartjuk.

Aztán késő délután felmentünk Mohikánhoz, aki rám mindig (a blogjában és személyesen is) nagy hatással van, és most nem a megjelenésére gondolok, bár az sem kutya, hanem a pozitív kisugárzására. Azt hiszem kevés ilyen ember van mostanában körülöttem, pedig direkt keresem őket, és totál nyitott is vagyok. Mégis, mint tűt a szénakazalban .... Amby-ék meg ritkán járnak haza.

A másik dolog amit az este folyamán megfigyeltem, hogy mennyire jó látni, ha két ember ennyire passzol egymáshoz. Komolyan mondom, teljesen odáig és vissza voltam tőlük, hogy Mohikán vacsorájáról már ne is beszéljek. Volt előételnek valami szószos csoda pirítóssal, aztán egy mennyei leves, végül pedig egy spenótos tészta. Ha nem tudnám, hogy már választott szakmát és hivatást a srác, akkor azt mondanám, hogy menjen azonnal szakácsnak, mert valami belülről jövő titokzatos érzékkel és szeretettel készíti el az ételeket. Még egyszer köszönjük a meghívást!

Nem csak sírás-rívás van ám munkaügyben, még ha munkahely ügyében egyenlőre kevés is a jó hír, azért nem teljesen elkeserítő a helyzet. Ugyanis többek között az történt, hogy a blogon keresztül már a sokadik felkérést kapom különböző feladatokra, melyeknek nagyon örülök.

Van aki arról olvashatott, hogy mennyire jól takarítok, így vette a bátorságot és megkeresett egy teljes lakás tisztasági tervével, melyet nekem kellene kiviteleznem. És tudom, most azt gondoljátok, nehogy már a Gus takarítónőnek szegődjön, de szerintem ebben nincs semmi gáz dolog. Felcsapom a fülhallgatót, porszívót elő, és már éneklek is! Ráadásul egy közeli ismerősömről van szó, akinek nincs ideje ezzel pöcsölni, én meg úgy sem munkának fogom fel az ilyet, inkább lazításnak.

Másrészt meg annak is híre ment, hogy szeretek lakberendezéssel foglalkozni, és többeknek tetszik az otthonunk, mint ahány embernek nem. Így már sokadik alkalommal jön olyan megkeresés, hogy segítsek ötletekkel, vagy akár kétkezi munkával is kedves ismerősöknek. Eddig pénzt sosem fogadtam el ilyenért, de most már a második ajánlat futott be olyan formában, hogy akár még fizetést is kaphatok érte.

Most mondjátok azt, hogy nem csupa jó hírrel szolgálok! És akkor azt még nem is említettem, hogy a nem is olyan titkos ötletünk is a megvalósítás felé közeledik. Vagyis megtettem az első lépéseket! Mint ahogy angoltanár ügyben is. Ha minden jól megy, jövő hónaptól megint tanulok.

Amint már ti is észrevettétek, sosem bírom betartani a zárós határidőket, így most sem lesz ez másként. A dögös szavazás még a hét végéig biztos folytatódik, mert szabadságon vagyok megint, és a tökömet vakarom, nem pedig a gép mellett ülök. Addig is klikkeljetek, még lehetnek a hátul kullogókból is elsők. Főleg ha olyan profin nyomják mint Amby-ék! 

Bizony szar ügy mikor hirtelen jön, aztán újra, és még az ujja is szaros lesz az embernek. Vince (aka Vince(nt) újra a régi: "Betolom a kajákat, nyomatok rá sok-sok kólát. Böfögök és kell már fingani is, de nagyon. Mordul a gyomrom is - gondoltam, ennek a fele sem tréfa, irány az 1. emeleti budi, mert reggel még kevesen használják. Benyit, mind2 fülke 'okjupájd', piszoárba nem tolom, így ELSE ágon nyomás a második. Lépcsőfordulón már görcsöl a belem, közben mormolom: "nem tolhatod itt ki, nem tolhatod itt ki, bárki jöhet. ..."

Ha pedig már az önmagunkhoz való visszatalálás a téma, akkor remélem ez Amby-nek sem fog sokáig tartani: "Örültünk volna, ha bekerülünk a Goldenblog 2008 helyi.érték kategóriájának első tíz helyezettje közé. Amikor azt mondom, örültünk volna, nem is értek többet alatta. Nem vártuk, hogy bekerülünk és nem is éreztük többre érdemesnek magunkat. De arról nem volt szó, hogy rosszkedvem lesz tőle, ha mégsem!!! ;-) Pedig, ez lett a vége. Megnéztem a tíz blogot, jókat választottak, Basahalom első helyének így kellett lennie, Marci, Zhaoman, Csanád egyaránt évek óta kiemelkedő külföldi blogok. Ha tehát nincs mit kötözködni a Goldenbloggal, akkor hol van a gond? ..."

És neki sem, hiszen mióta a Goldenblogon felfedeztem a Hogyan-Fu blogot, nagy kedvenc lett belőle nálam, és nem szeretném ha a szerkesztője felmondaná a szolgálatot: "Ez haszontalan bejegyzés lesz, mert még én sem tudom a választ. Egyelőre minden kurva reménytelen, üres és jövő nélküli, és egy kicsit meghaltam belül. Lesz még jobb is, biztosan. ..."

Aztán az "évi egy" bejegyzés Édespofa blogjába is megszületett, bár azt is én írtam, tehát nem egészen hű ez az ajánló a Blogbuzi alcíméhez. Mégis talán ez most arra sarkallja Zslatit is, hogy írjon még karácsonyig valamit!

Mi már el is kezdtük a saját kis Hal a tortán műsorunkat, hiszen ma Amby-nak és Katicának dobtunk össze egy kis olaszos tésztát, aztán ezt megfejeltem egy kis saját készítésű csokifagyival. A vacsora elé, mellé, illetve alá pedig üdítőként az új Rauch mangós Ice T-t, Pepsi Max-ot, Limoncello-t és Batida de Coco-t ittunk. Remélem nem pontoznak le, mert annyira ötlettelenek voltunk, hogy olasz kajával vártuk őket, de arra kíváncsi leszek, hogy az én fagyim hány pontos az itt kaphatóhoz képest. Aztán az is rejtélyes kérdés, mi hogyan oldjuk meg, hogy náluk vacsorázzunk Milánóban? (A kávéért bocsesz, adok egyet itt, csak kapjátok el!)

Ja, és a fagyiról jut eszembe, hogy emlékeztessetek mindig ha ezután boltban akarok vásárolni nyalakodnivalót. A múltkor ugyanis lusta voltam, és potom 1200 forintért vettem egy Carte D'Or Mozartkugeln-t, amiről mindenkit lebeszélnék. A házi (és most nem fényezni akarom magam) cucchoz képest ez egy borzasztó élmény volt, pedig régen el sem bírtam képzelni finomabbat a Carte D'Or jégkrémeknél. Mégis most csak a vizet és a mindenféle adalékanyagokat éreztem benne, semmi lágyságot, ízt, borzongató élményt nem nyújtott. És amíg itthon 400-500 forintból csinálok egy ekkora adagot, addig ez meg több mint 1000 forint. Soha többé!

Ja, és Uno-t is játszottunk, mely közben az én sajátos szabályaim miatt, először láttam Amby-t kiakadni. Nem nagyon, csak kicsit, de egy élmény volt!

Mindenki nagyon okosakat írt mostanában mindenféle blogos dologgal kapcsolatban, így én butuskának is érzem magam a többiek mellett, de nektek nem kell, hiszen próbálok okosodni vagy inkább okoskodni?!

Itt van példának okáért Wyctim írása arról, hogy milyen gyakorlati haszna van a blogolásnak, továbbá arról, hogy mennyire látszik a blogger személyiségének változása az írásain keresztül. Hát én is biztos sokat fejlődtem mióta blogolok, néha lefelé és nem felfelé, de azért többnyire igyekeztem színvonalas, másokat is érdeklő dolgokkal megtölteni az oldalakat. Nem szoktam semmit bánni, és utólag sajnálkozni, de van pár post amit most már nem úgy írnék meg ahogy. Talán egyszer ki is törlöm majd őket.

Tényleg! Ilyet illik csinálni a Blogetikett szerint? Mert ugye ilyenünk is van, és én örülök neki. Valójában tökéletesen megfogalmazta Amby az én gondolataimat is ezzel kapcsolatban. Hozzá, nem is tennék semmit, csak egy megjegyzés: én nem rakom ki a kis bannert, mert ugye több pontban sem felelek meg neki. Ettől az még jó, de amíg én nem úgy gondolok pár dolgot ahogy, addig álszent dolog lenne mutogatni Pazzo verejtékes és eredményes munkájára, amint ide téved egy idióta. Én kitörlöm az ilyeneket, bár azért azt hozzá is teszem rögtön, hogy eddig 2, azaz kettő hozzászólás ütötte meg nálam a plafont.

Egyébként pedig a blogom eléggé közösségépítő, így nem szabályozok semmit, csak hagyom menni a dolgokat a maguk útján. Az a szabály, hogy nincs szabály! Nálam lehet beszélgetni egymással a kommentboxban, sőt imádom amikor én szinte hozzá sem teszek semmit, csak megy a dumaparti a témában. Ez jó érzés nagyon, és köszönöm nektek, hogy ennyire lelkesen, és egyre többen dumáltok bele a napi agymenéseimbe.

Aurus pedig tegnap egy érdekes tanulmányt rakott ki magához, a magyar bloggerekről és viselkedésükről. A lényeg tényleg csak annyi ez ügyben, hogy akár közszolgálati (szerintem majdnem mindegyik az) is lehet a blogod, de szeresd csinálni, és csak addig csináld amíg élvezed is. Én mostanában kezdtem el azon gondolkodni, hogy lassítanom kellene. Kicsit sok vagyok már magamnak is, a való világ pedig kezd eltávolodni. Túl sok rovatot csináltam, túl sokat kommentelek, túl sok a napi bejegyzések mennyisége, és ahogy Amby (vagy Anyuha) is mondta a múltkor, ezt is bevennék a Blogetikettbe. Mármint azt, hogy kicseszés az olvasókkal napi 1-2 postnál többet írni, mert ettől előbb vagy utóbb követhetetlen lesz a blog.

Aztán a végére hagytam a legizgalmasabb bejegyzést amit tegnap olvastam a blogolásról, méghozzá egyik új kedvencemtől, aki a Tényleg Pornó blogot írja, és ki is raktam az oldalsávba, mert azt hiszem példás az őszintesége és hűsége a témái iránt, ráadásul baromi jól ír. Nah, ennyit a seggnyalásról, most jöjjön a lényeg! Ami nem más, mint az, hogy ttl-nek az 52. bejegyzésében jutott eszébe bemutatkozni, de ugye jobb későn, mint soha. Főleg, mert például én még sosem tettem ezt meg. Elkezdtem ezt a blogot, de nem úgy ahogy kellett volna, de legalább is nem úgy, ahogy ma kezdeném.

Nem mondtam, hogy Gus (azaz Róbert) vagyok, Nagyatádon születtem még akkor amikor az Abba megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált a Waterloo-val, és pár nappal később mint Hilary Swank. Tizenéves korom környékén kezdett egyre inkább tudatosulni bennem, hogy meleg vagyok, bár akkor még csak úgy éreztem nemes egyszerűséggel, hogy nem vagyok normális. Sok nehézség árán jutottam el aztán úgy 15-17 éves korom környékén odáig, hogy elfogadtam magam olyannak amilyen vagyok, és nem akartam már utálni magam tovább. Érdekes, de ezt az első pszichológusnál tett látogatásom alkalmával mondtam ki először, valószínűleg annak hatására, mert el akarta velem hitetni, hogy pár további gyógyszer beszedése majd megoldja minden gondomat. Remélem sorstársaim érdekében, hogy azóta a hölgy már nem praktizál! 17 voltam mikor Pécsre költöztem, ezzel a családi fészket magam mögött hagyva, és önállóan elkezdeni a felnőtté válást és a felelős gondolkodást. Nehéznek nem volt nevezhető így utólag, de ezért köszönet Nórámnak, Gyulának és Tominak. Ők sokat segítettek akkoriban, hogy könnyedén ráncba szedjem magam. Budapestre költözésem előtt laktam még egy évet Kaposváron is, ami hála egy azóta sem felejthető pasinak, szörnyű rémálom volt, és azóta bizonyos részleteit ennek az időszaknak sikeresen töröltem is. Ellenben más oldalról megnézve, egyes elemeiből sokat tanultam! Olyan tapasztalatokat szereztem, amelyek a mai napig nagyon is befolyásolják az életem, de szeretném azt hinni, hogy már csak jó irányba. Budapesten aztán belevetettem magam a nagybetűs életbe, amit 25-26 éves koromig nem is untam meg. Szerettem pörögni, táncolni, lazulni, pasikkal vagy nélkülük. Aztán mint aki 180 fokos fordulatot vett, hirtelen állatira utálni kezdtem a dolgokat és ha nem jön ez a lakás, a felelősség és Édespofa, akkor nem tudom mihez kezdtem volna. Most élek és ráadásul boldog vagyok!

A blogolást Martini-nak köszönhetem, aki felelős a névadásért is, hiszen ő nevezett el Gus-nak. Kezdetben fogalmam sem volt mit akarok itt kezdeni, de nagyon tetszett a barátom oldala, ami azóta már nem él, így próbáltam én is hasonlóan izgalmas dolgokról írni, de eleinte főként zenékről. Aztán fokozatosan kialakult a sajátos stílusom, majd pár sikeresebb bejegyzés után elszaladt velem a ló. Persze iszonyatosan szeretem, talán azért is, mert gyerekként is írtam naplót, novellákat, verseket és ezért a blogolás csak újra kihozta belőlem az írás iránti szeretetet és elkötelezettséget. Tehetségem ugyan sok nincs hozzá, de igyekszem ezt mással pótolni, hogy számotokra is élvezhető legyen a postok olvasása. Hiszen a sikerélmény nekem is kell! A kockás füzettel ellentétben, itt a visszajelzések az igazán fontosak. Van olyan hozzászólás ami napokig foglalkoztat, rágódom rajta, vitatkozom magammal miatta és változom közben talán teljesen más irányban. Ami fontos még, hogy nyitottabb, elfogadóbb és kevésbé érzékeny lettem idővel, és ezeket nektek, részben pedig ennek a naplónak köszönhetem. És azt is, hogy olyan embereket ismerhettem meg, akikkel jó barátság alakulhatott ki közöttünk. Most ott tartok, hogy már én igyekszem másokat rávenni és bátorítani, hogy írjanak sajá blogot. Három emberkét már sikerült, akikhez remélem majd Csabb is csatlakozik!

A folytatást még nem tudom, de abbahagyni mostanában nem tervezem a dolgaimat, de lassítani muszáj lesz, bár ez nem biztos, hogy a minőség rovására kell hogy váljon. Majd kevesebb bulvár lesz! Ami miatt még egy kicsit vissza akarom fogni magam az az, hogy alaposabban tudjak más felé is fordulni, legyen több időm Zslatira, a barátaimra, biciklizésre, strandolásra, olvasásra, főzésre, filmekre, ... Persze az is előfordulhat, hogy csak átszervezés kérdése az egész!

Új kategóriák és szabályok vannak a Goldenblog versenyben, aminek nagyon örülök, de fingom sincs, hogy én melyikbe is tartozom igazán. Kyan egyszer azt mondta, hogy az én blogom közösségi, Amby szerint pedig bulvár. Szerinted?

Mondjuk nevezni nem fogok, hisz hiú ábrándokat nem kergetek, de az Italian Job benne lesz remélhetőleg és nyernek is. Hajráááááá!

Nos akkor most pár szóban a vidéki kirándulásról, pár érdekesebb kép kiemelésével. Persze szigorúan csak a nem cenzúrázott darabokkal.

Az egész úgy kezdődött, hogy tavaly nyáron leugrottunk Anyu(ha)-hoz látogatóba, ami olyan jól sikerült, hogy Ana ismétlésre hívta fel a figyelmünket pár hete. Nekünk sem kellett több és máris igent mondtunk, sőt kihasználva azt, hogy Amby is itthon van, gyorsan szóltunk neki is.

Szállást Cereden kaptunk, mert a környéken szinte minden foglalt volt a Dixie fesztivál miatt, sőt a Négy tó panzióban sem volt hely, csak egy külön álló házban, amit mi bitorolhattunk először a felújítás óta. Mindenkinek csak ajánlani tudom a helyet, ki ne hagyjátok ha arra jártok! Hegyvidék, friss levegő, csend, korrekt szállás, szuper ellátás, a fizetés pedig bizalmi alapon zajlott, amin nem kicsit lepődtünk meg. Sőt még hangulatfokozó műkandalló és egy csomó DVD is volt, hátha unatkoznánk. Az villanyoltás utáni történetet ugye már meséltem, így arra nem térek ki újra, de itt ti is képbe hozhatjátok magatokat, ha esetleg még nem olvastátok volna.

Miután lepakoltunk, és mindenki elvégezte dolgát, már indultunk is a gasztro fellegvárba, az orgonák birodalmába, Magyarország legfinomabb sajtfagyiját gyártó műhelybe, azaz Anyu és kis családjának otthonába. Közben Fiacska aka Fülesbagoly bebizonyította, hogy milyen óriási mesélő lesz belőle. Ana meg is jegyezte, hogy a Stand Up-ban a helye, Hellókittynek pedig a kifutón, hiszen olyan pózokat tud már most, hogy Claudia Schiffer is megirigyelhetné. A menü valami csirkés cucc volt sok sajtal, és salival, de az igazi élvezetet a diótorta és a sajtos fagylalt jelentette. Rólam evés közben egy kiállítást is megtöltő fotó készült, de azért szelektáltam és csak pár darabbal fárasztalak titeket. No, meg azzal amin itt oldalt is az látható, hogy mennyire laktunk jól Amby-vel!

Az este borozással, sörözéssel, majd újabb kajálással telt, meg jól kibeszéltük az uborka jótékony hatásait, meg a vérfasz és a húsfasz közötti különbséget. Tényleg, ti melyiket szeretitek jobban?

Reggel pedig Ana készítette reggelit élveztük, majd irány Szlovákia, ahol körülbelül egy órát töltöttünk, annyira unalmas volt. Vissza is menekültünk Anyuhoz és tovább élveztük a vendégszeretetét.

Kaptunk egy csokor orgonát is, amit innen is szeretnék megköszönni, meg persze a kellemes hétvégét is. Remélem július környékén sikerül megint egy nagyobb blogtalit összehozni úgy, hogy oda vendéglátónk is végre el tudjon jönni.

Nem mellesleg, láttátok már Édespofa pólóját? Tehetséges gyerek a kicsike, nem? Állítólag lesz nekem is nemsokára valamilyen szép mintával Gus-os változat!

Mirtill az Italian Job-on mostanában boncolgatta a férfiak és a babakozmetikumok viszonyát, de a kommentek között már arról is szó esett, hogy a pasik milyen tisztálkodó szereket használnak.

Sőt jött egy kérdés is: "Egyébként kíváncsivá tettél, írhatnál róla neked mi van a fürdőszoba polcodon?" Hát, nem írok róla, inkább megmutatom és kihasználva a lehetőséget, én is felteszem a kérdést férfi olvasóimnak, és láncpostot indítok.

Tehát kedves Amby, Bálinto, Redblek, Bodzás Fanta, Apuska, Yummie, Zsírember, Sparrow, Aneinen, Dreamdancer és Zoli! Lássuk a ti piperepolcotokat is, hogy kiderüljön feketén-fehéren, napjaink férfi ideáljai milyen "kozmetikázást" végeznek saját gyönyörű testükön, nap mint nap. Aztán ha gondoljátok, dobjátok tovább a felkérést, hogy minél szélesebb körű lehessen a kutatás!

A képekre kattintva lesz több is, a parfümökről, a kád széléről, a hajápolókról, és minden egyéb fontos kiegészítőről.

Nem kevés problémánk adódott a festés során, de azért mindent megoldottunk, még azt is, hogy melyik sarokból, melyik sarokba toljuk óránként a bútorokat.

Ennek felelőse Édespofa volt, aki mint kiderült, egy logisztikai szakember is többek között. Mert ugye azt mondanom sem kell, hogy milyen ügyesen fúr és farag! Szóval négy napot emésztett fel a holmik szelektálásával együtt, egy közel 100 négyzetméteres falfelület lefestése, de hála Amby (maszkot és takarófóliát hozott, mert az utolsó 3 négyzetméternél ezek elfogytak) és Mimke (pogácsát hozott, mielőtt még éhen haltunk volna) életmentő segítségének, azért vasárnap éjfél előtt pár perccel végeztünk majdnem mindennel. Hétfőn már csak egy kevés takarítás volt hátra, és most ennek eredménye, hogy majdnem úgy ragyog a lakás, mint újkorában.

Amitől óvok mindenkit, az a szar minőségű festék, mert már azzal is festettem és az igazság az, hogy a Héra egyik közép árkategóriás, lemosható kencéjével ezerszer könnyebb volt minden. Még a cigarettafüstös plafont és sarkokat is pikk-pakk befogta. Nézzétek csak meg ha nem hisztek nekem!

Aztán szintén jótanácsként említem meg, hogy mint jól tudjuk, egy festés után még a takarófólia ellenére is rengeteg kosz és mocsok lesz a padlón és egyéb helyeken. Nos, felejtsetek el minden más takarítószert, és csak is kizárólag a Frosch termékeit használjátok, mert velük ezerszer könnyebb lesz a munka! A szódabikarbónás lemosó minden bútor álma, az ecetes univerzális szer pedig minden festékfolt rémálma. Ami a Cif-nek nem jött be, méghozzá, hogy súrolás nélkül eltávolít minden szennyeződést, az a Frosch-ra teljesen igaz.

A végére hagytam, de nagyon fontos! Meló közben óriási segítség lehet a '70-es és a '80-as évek diszkóritmusa. Két napig a Vh1 klasszikusait hallgattuk és mulatságos volt utánozni egy szál gatyában a Sister Sledge tánctudását. Kérdezzétek Édespofát, milyen is voltam mikor a festőhengerbe énekeltem a We Are Family-t, miközben szexisen rángattam a csípőmet. (Sajnos erről kép nincs!)

Jah, és az eredményt is megmutatom, ha már ennyit írtam róla. Meg büszkék is vagyunk magunkra, hogy szakember segítsége nélkül, rengeteg pénz kidobásának mellőzésével ilyet tudtunk összehozni. Sárga, koszos, cigarettafüstös fal helyett, gyönyörű szürkés és csillogó tisztaságot. (A képen jól láthatóan a lámpáink pedig egymásba szerettek!)

Elsőként arról, hogy tegnap itt járt Amby, akire olyan jó hatással voltunk, hogy végre hosszú idő után sikerült írnia egy bejegyzést, amire azt lehet kommentálni, hogy: fasz! Imádom őt, és azt hiszem ő is engem, hiszen ez feketén-fehéren kitűnik a soraiból. Már alig várom a szombati utat Anyu(ha)-hoz, és azt a rengeteg nevetést. (Meg persze ezzel is segítendő Amby újabb faszolós bejegyzése!)

Aztán itt van Szuperapu felhívása is, amit én látva az eredményt, teljesen komolyan veszek. Tessék menni és szavazni mindenkinek aki Ana rajongó, és azoknak is akik nem! És azért is, mert ha ez bejön, akkor várható, hogy lesz több, Norbi általa tervezett zseniális mintával megáldott t-shirt is. Plusz itt van két banner amivel népszerűsítheted Szuperapu pólóját és szavazásra buzdíthatsz másokat!

Ezt pedig telepítsétek a g-mail fiókotokra, és állati jól fog kinézni. Én máris beleszerettem az új csini ruciba.

Azoknak akik esetleg aggódtak volna (mert én aggódtam, így úgy gondolom mások is). Szóval Amby és Katica nem tűnt el, csak elköltözött ide. A jelszó pedig majdnem két hét után megfejtésre került, így most én is megosztom veletek: tom0rrown3v3rd1e2 (már ha kéri az oldal).

Aztán hírek érkeztek Ogre barátunkról is, aki szintén nem tűnt el, bár sokáig nem jelentkezett. Nem azért mert nem akart, csak nem tudott, ugyanis a légióból nem nagyon engedik telefonálni az embert az elején. Szóval jól van, már vége felé ér lassan a kiképzés, lesz nemsokára bankszámlája, meg telefonja és néha szabadnapja is. Remélem minket is felcsörög majd és akkor mesélek többet is.