"Apró" címke archívuma

Takarítani kellene, virágot ültetni kellene, postára menni kellene, tanulni kellene, dolgozni kellene, vásárolni kellene, zenét hallgatni kellene, gyümölcsöt enni kellene, kiállításra menni kellene, bohóckodni kellene, strandolni kellene, utazni kellene, teraszon ücsörögni kellene, ... és mindezekhez már csak idő kellene!

Ma egész nap nagyon erősen gondoltam a mécsesre, de nem jött be, mert Édespofa nem hozott. Pedig az úgy szokott lenni, hogy kitalálja minden gondolatom, erre most azt mondja, hogy az sokat segített volna ha mondom mit szeretnék, nem csak gondolom. Már nem szeret? Kezdjek pánikolni?

Teljesen el vagyok keseredve, és persze megint mindenért magamat okolom, pedig Édespofa is megmondta, hogy nem én vagyok a hibás, egyszerűen csak át lettem baszva. Egyébként valahogy ki kellene már kódolnom magamból ezt az állandó önfelemésztést, mert sajnos bármikor, bármilyen kilátástalan helyzetben képes vagyok akkor is magamat gyilkolászni legbelül, és magamban keresni a hibát, amikor a napnál is világosabb, hogy én nem tehetek semmiről.

Azt hiszem van még mit gyakorolnom. Szerintem akkor hibáztam nagyot amikor elkezdtem egy olyan mondatot, hogy "Szerintem beszélhetünk őszintén..." mert ugye ki a francnak van ma szüksége az őszinteségre?

Nagyon nem szeretem amikor meglopnak, és minden ilyen alkalommal eszembe is jut, hogy az lenne igazságos, ha én is jól visszalopnék. De aztán mégsem teszem valamiért!

Meg vagyok sértődve, mert ma senki sem csengetett fel hozzánk, hogy meglocsoljon minket. Nem mintha engedtem volna, de hát nem a szándék a fontos, vagy legalább a vicc?

Sosem szerettem reggelizni, de azt hiszem jót tenne nekem ha hozzászoknék, mert az meghozza az étvágyat a vacsorához is. Ja, és a háttérzene sem mindegy hozzá, meg a gyertyafény.

Szerintem pár év múlva szét fog pukkanni ez a nagy celebrity lufi, és a kutya sem lesz majd kíváncsi erre a sok önjelölt sztárocskára. Sőt helyettük újra a tehetség és a produktum fog számítani. Majd csak figyeljetek!

Kint cigiztem a gangon, és arra gondoltam miközben néztem a lámpa fényében a cikázó hópihéket, hogy azt hiszem a télben szinte alig van valami amit ne szeretnék. Talán csak az, hogy ilyenkor hanyagolnom kell a biciklimet.

Csajok! Ne akarjatok állva pisilni, az olyan fárasztó! Én is leülök, ha csak tehetem, mert ezerszer kényelmesebb. Persze nem a közvécékben, de itthon nem is tudom mikor pisiltem utoljára állva. 

Nem, nem kell ilyen kibaszottul tökéletesnek lenned! Fel is foglak hívni, és megmondom, hogy miattam ne legyél ilyen kibaszottul tökéletes.

Igen, igazad van! Én egy hülye vagyok, és te tudsz mindent, én meg majd szépen beletörődök a helyzetembe, és abba, hogy azt úgy sem fogom tudni soha amit te.

Napok óta azon agyalok, hogy van-e olyan, hogy betelik a kommentdoboz, és soha többé nem lehet majd ide írni. Sőt vajon betelik valaha egy blog? Elfogyhatnak a betűk valaha is? Vagy nem lesz több hely az interneten?