"Avie" címke archívuma

Egész nap az Avie által írt Madonna koncert kritikáján nevetgélek, és olvastam pár helyen, hogy már hivatkoznak rá, linkelgetik, véleményezik, ami nem baj, én is kitettem a Facebook-ra. Ellenben az elég nagy baj szerintem ha valaki kifizet egy vagyont a művésznő koncertjéért, aztán amikor belefut Avie posztjába, úgy kommentálja, hogy nem érti minek fikázzák, amikor idézem: "Nem is volt olyan rossz, szerintem elment!" Egy ingyenes koncert után ez még talán jól is hangozhat!

Körülbelül 110 %-ban biztos voltam abban, hogy az enyém lesz, erre ma jön a levél, amelyben valami ilyesmi áll: "Sajnáljuk, ön mindent megtett, többet is, de NEM!"

Én olyan lelkes voltam mint eddig még soha, azaz nagyon ritkán. Még kontrolloztam is az agyam, hogy minden yo (ala Avie) legyen, erre pofán lettem baszva. Pedig a kezeim között éreztem, sőt érzem még mindig. Tévedés történt volna? Szerintem nem találhattak jobbat annál, mint amit én tudtam volna nekik nyújtani.

A Munkahelyi terror bloghoz hasonlóan a munkával kapcsolatos bosszankodásoknak, és persze a pozitív kritikáknak is helyet biztosít mostantól a Megajob blog, ahol én is képviseltetem magam immár két történettel is. Bizonyára lesz még több, majd dobálom azokat is, de addig ti is olvassátok el azt a rengeteg érdekes írást az álláskeresésről ami eddig megjelent, vagy küldjetek a blog szerkesztőjének történeteket az átélt esetekről, hogy mások is okulhassanak belőle.

Étranger cégéhez pedig azt hiszem feltétlenül jelentkeznem kell, egyrészt mert jónak tűnik a társaság, másrészt pedig ő fog felvételiztetni: "Tegnap került sor a régóta várt, D2 által szervezett céges italozásra. Kegyetlenül és alattomos módon berúgtam, csak az vigasztalt, amikor ma reggel a főnököm cinkos mosollyal megkérdezte, hogy vagyok, kettőnk közül ő nézett ki rosszabbul. A munkahely közelében található, állati flancos helyre mentünk, 20 fitying ellenében annyi bort ihattunk, amennyi belénk fért. Először a főnökkel beszélgettem, megemlítette, hogy januárban felvételiztetnem kell majd a gyakornoki helyre jelentkezőket. Elég röhejes, de minden apró hatalmat örömmel fogadok. És természetesen a külső és buzigyanússág (szorzata) alapján fogok válogatni. ..."

Azt hiszem a rendszeres látogatók már jól tudják mennyire fontos a számomra a munkahely, de azért ennyire még nekem sem: "Voltunk tegnap belvárosi szórakozóhelyen. Voltak benne tináger cicák kínai cuccokban, hogy ők most aztán hajde kurva yol néznek ki, meg fiúk is voltak körben, ők meg hajde kurva menő vagyok arccal nézegettek szerteszét. Egyikkel volt is szerencsém beszélni, valami teljesen általános dologról beszéltünk, és közölte, hogy ő a pesti közgázon végzett. Hát ez egy tényleg nagyon fontos infó 5 perc után, mégis hova szarjak édes fiam, hogy te ennyire ügyes vagy. ..."

Egyes munkahelyeken minden a küzdelemről és a hatalomról szól, ilyenben szerintem már szinte mindenkinek volt része, de talán még ennél is sokkal érdekesebb, amikor ilyen támadások érik az embert, főleg ha az általunk oly nagyon imádott és sokat vitatott szőr témában különböztetnek meg. Az eper vs. szamóca ügyről pedig már ne is beszéljünk! Legyőzni mindenáron?

Örökös témám az is, hogy vajon mennyit ér a munkám, és ezáltal mennyit érek én. Tudom jól, nem csak a pénzzel lehet ezt mérni, de mi lenne ha létezne erre egy képlet? Beköszöntene a szép új világ?

És végül mit tennél akkor, ha az apád segítségének köszönhetően eljutnál egy állásinterjúra, ahol végre olyan feltételeket, munkát, és egzisztenciát kínálnak amilyenre mindig is vágytál, csak a fater kérésére nem szabadna kérkedned a buziságoddal? Persze ki akar ezzel felvágni? Nem is értem mire gondolhatott az apuka.