"Bácsi" címke archívuma

Tegnap életemben először lemagáztak, és most nem számolom ide amikor 5-6 éves kisgyerekek teszik ezt, most csak az számít amikor 20 év körüli srácok néznek olyan öregnek, hogy magázásba kezdenek. Mi jön ezután, a kérem szépen bácsi, tolja odébb a szekeret?

Érdekes módon irányítanak mostanában a véletlen történések. Mintha a sors keze lenne az egész mögött, és valami felső hatalom terelgetne, már ha hinnék az ilyenben.

Az történt ugyanis, hogy egy ideje erősen cikázik le és fel egy gondolat a fejemben, amihez nemrég társult egy cikk is a pár héttel ezelőtti Magyar Narancsból. Majd elkapott egy újabb szellő, édesen simogatta az arcom, és megint felrémlett előttem egy kellemes jövő képe. Aztán jött ez a beszélgetés a Tandemben, ami akkora hatással volt Édespofára, hogy ő máris a tettek mezejére lépett, és elintézte a dolgait a munkahelyen. És akkora hatással volt rám is, hogy úgy döntöttem beadom én is jelentkezésem és újra iskolába fogok járni.

Csupán egy dolog áll az utamban, ez pedig a mostani munkahelyem, ugyanis onnan a jelen viszonyok között lehetetlen lesz eljárni suliba, hogy a vizsgákról már ne is beszéljünk. Zslati könnyedén elintézte a dolgot, ő még tanulmányi szerződést is kötött, de mivel engem a jelenlegi szakmámat egyáltalán nem érintő iskola érdekel, így rettentő kevés az esélye, hogy támogatni fognak. Ráadásul a 4 alkalmazottból 2 már most főiskolára jár, mely máris elég nagy galibát okoz a munkabeosztás szempontjából, de úgy vagyok vele, hogy mire be kell ülni a padba, már az is lehet, hogy a cég egy másik boltjában dolgozom majd, vagy talán már nem is itt, hanem máshol, ahol könnyebben megoldható lesz a problémám.

A lényeg, hogy belevágunk mindketten és szinte már semmi sem tarthat vissza ettől, még az sem, hogy én olyan irányt választottam, amiből megélni nagy valószínűséggel nem fogok, de legalább igazi szerelem lesz. Már csak az kell hozzá, hogy felvegynek.

"... 17 óra 30 perc körül a WestEndhez közeli postán (amelyik szombaton is  nyitva van). A bácsi közepes termetű bajuszos-szakállas, közlekedésében nagyon önálló volt, szabványos fehér bottal járt. Csomagokkal tömött táskával beállt a 3.-ik ablakhoz, mögém és megkért, hogyha halad előre a sor szóljak neki. Mivel furának éreztem volna, ha csak olyankor szólok át a vállam felett odafordultam és beszélgetni kezdtem vele. Kiderült, hogy közel lakik (1 villamosmegálló a Duna felé), habár egyedül él még főzni is szokott, csak a takarítás okoz neki nagyobb problémát.

Mivel egyfelé mentünk megvártam, míg feladja mind a 11 (!) csomagját és két nagy borítékot, és elkísértem a megállóig. Útközben megkérdezte, hogy én nem vállalnék e takarítást és apróbb segítséget, de sajnos nekem nem fér bele az életvitelembe. (Jellemzően nappal alszom, és este dolgozom, stb.)

Túl fáradt voltam és ezért nem kértem el az elérhetőségeit, nevet, lakcímet, vagy telefonszámot. Utólag jutott eszembe hátha van egy segélyszervezet, vagy katolikus csoport, aminek ez egyfajta erkölcsi kötelesség is, így esetleg nem húzzák le lóvéval, nem rabolják ki stb.

A bácsi holnap (ma 2008. július 2.a van) és pénteken is megy ugyanoda levelet és csomagot feladni. (Én nem leszek a környéken.) Ha valaki esetleg a magáénak érzi a témát és összefut vele, esetleg kérdez tőle egy lakcímet és nevet és továbbítja azt egy ilyen csoportnak, lehet, hogy segítenek neki megoldani ezt a problémát. Tudom, hogy nagyon vadregényes, hogy bárki is összefusson vele, aki pont olvasta ezt és megtegye ezt a lépést, ami nekem csak utólag jutott eszembe, de sosem lehet tudni.

Ha a látogatottabb blogok átvennék ezt a postot, nagyon megköszönném!"

Tehát nincs más tennivaló, mint Beau blogjára átmenni erre, és hagyni neki üzenetet a kommentboxban.

Egy hónapon belül, ma újabb attrakciót mutatott be a bácsi, aki már eddig sem volt egy egyszerű eset. Megint betért hozzánk, és természetesen nem hagyta ki a múltkori produkciót, de most tetőzte azzal, hogy kifelé fogott egy szép babarózsaszín esernyőt, és egy laza mozdulattal a zsebébe tette, aztán mintha mi sem történt volna, kisétált.

Messzire nem jutott, a bolt sarkában már el is kaptuk a kollégámmal, aztán legnagyobb meglepetésére visszavittük. Mivel magától nem volt hajlandó kirakni a szajrét, így nekem kellett elvennem tőle. A munkatársaim szerint egy hős vagyok, hogy a köpetektől való félelmemet leküzdve, bátran benyúltam neki, és visszaszereztem a tulajdonunkat. Hipp-hipp hurrá!!!

Este meg hazafelé majdnem felkenődtem egy taxi oldalára, mert a barom állat természetesen a biciklisávon parkolt, és rám nyitotta az ajtót. Remélem karcos lett a bömbi.

Fcking már nyaggat egy ideje, én pedig felelőtlen ígéretet is tettem eme történet publikálására, így nem bújhatok ki ez alól, még akkor sem ha elsőre a címből ítélve azért izgalmasabbnak hangzik annál, mint amilyen valójában volt. Vagy mégsem?

Szóval a középiskoláig kell az időben visszamennünk, ami esetemben nem most volt, hanem úgy 1989 nyarán, azaz 15 éves koromban. Akkoriban a szünetek alatt vagy a piacon árultam kazettákat, vagy a Balatonon güriztem, vagy az osztálytársaimnál töltöttem az időt Barcson. Az tőlünk csak 30 kilométer, de mivel akkoriban sem voltam eleresztve anyagilag, (azaz nem egy, hanem legalább kettő lyukas zsebem volt) így stoppal oldottam meg az útjaimat, oda-vissza.

Aztán egy alkalommal az történt, hogy egy horvát rendszámú Zastava állt meg bájos integetésemre, de az első falunál kiszálltam a pasas mellől, bokáig összefosott állapotban. A fickó ugyanis nem gyengén próbálkozott be nálam, én meg kis csitri lévén úgy beijedtem, hogy sírva kértem, engedjen kiszállni. Amikor ez történt, pontosan egy évig nem mertem újra a stoppolással próbálkozni, de időközben érlelődött bennem a dolog, és odáig merészkedtem önmagammal harcolva, hogy már szinte lehülyézetem magam a bátortalanságom miatt.

Több sem kellett aztán, elérkezett az a bizonyos nyár, én pedig tágra nyitott szemmel kerestem az alkalmat, és egy nekem tetsző srácot. Nos a srác az nem jött össze, de helyette belefutottam egy, a környező nagyvárosban tanító, 40-es pasasba, akivel már első perctől úgy éreztem, őszintén beszélgethetek a hosszú út alatt. Sok mindenről dumáltunk, aztán egyszer csak a stoppolás került szóba. Ő is elmesélt pár történetet még diák korából, aztán én is előadtam neki a történeteimet, köztük a Zastavás horvát figurát, akit baromi rondának festettem le, ami azért nem is állt olyan messze a valóságtól. Erre már neki sem kellett több, belenézett a szemembe, aztán megkérdezte: "És ha tetszett volna, akkor hagyod magad?" Képzelhetitek milyen nehéz volt őszintén válaszolni, de győzött a belőlem kitörni szándékozó kíváncsiság, és azt mondtam amit gondoltam: "Veled kipróbálnám."

Innentől kezdve már csak egy arra is alkalmas leállót kellett keresnünk, ami végül egy kukoricaföld közepe lett, aztán belevágtunk életem első szeretkezésébe, egy kombi Wartburg hátsó részében, egy baromi jó illatú pléden. Egyébként azért is nem írom, hogy kefélés volt, mert számomra ez sokkal többet jelentett. Nem szerelem volt, de olyan őrületes erővel tört fel a vágy belőlem, hogy minden porcikáját fel akartam falni a fickónak. Jó illata volt, az ápoltságában nem volt kifogás, és bár nem volt egy adonisz, sem egy Limahl édes pofikájával rendelkező kissrác, de eszeveszett férfias, szőrös és izmos férfi volt, akkor farokkal, melyről egészen addig csak a mesékben (apám erotikus újságjaiban) hallottam.

Emlékeztek arra a Szex és New York részre, amikor arról volt szó, hogy a legjobb szex az ember életében előfordul, hogy olyan emberrel esik meg, akit még csak véletlenül se mutatna be a barátainak. Tudjátok, mikor Charlotte összejön a kopasszal, és nem érti miért van megőrülve tőle teljesen, hiszen kategóriákkal jobb barátai voltak előtte, és sosem szerette a kopasz és szőrmók férfiakat. Ez velem is így volt, hiszen magamban úgy képzeltem el a dolgot, hogy egy nagyon jóképű lovag fehér lovon, ... aztán meg egy kocsi hátsó ülésén egy nem lovag kinézetű, de annál érdekesebb bácsi. Ilyen az élet.

De kicsit sem bánom, hogy így veszítettem el a szüzességem (van pasinak is ilyen?) hiszen a jó szex hatalmát jelzi, hogy a tanár úrral utána még évekig folytattam a kis kalandomat. Ami persze kimerült a heti vagy havi óriási szexcsatákban, és a rengeteg tapasztalat megszerzésében. Izgalmas időszak volt, és a világért sem hagynám ki, még akkor sem, ha újra kezdhetném az életem. Most is pont ilyen korán, pont egy ilyen férfias, ápolt, intelligens, türelmes és 40-es pasival szeretném elveszíteni az ártatlanságom, mint akkor.

Ugyan hallok innen-onnan rémtörténeteket az első aktusról, de bennem nincsenek rossz érzések, csak is csupa jó emlék. Elszánt voltam nagyon, nem kevés bátorsággal és kíváncsisággal fűszerezve, egy nagy adag szerencse társaságában. És csak most érett meg bennem, valójában mennyit is köszönhetek ennek a fickónak, túl azon, hogy később tanított is a gimnáziumban egy évig, de az igazi tanítása a saját szexualitásom, a testem, és a vágyaim alapos és mélyreható megismerése volt.

És akkor, hogy ne legyen üres a kommentbox, jöhetnének a ti történeteitek arról, hogyan is éltétek át az első szexuális élményeiteket. Szerelmesek voltatok, vagy csak megtörtént? Jó volt, vagy inkább elfelejtenétek az egészet? Szégyenkeztetek utána, vagy büszkék voltatok? Jah, és tartjátok még a kapcsolatot az elsővel, vagy teljesen megszakadt minden szál?