"BKV" címke archívuma

A 3-as villamos még mindig nem jár, ellenben a fekete 173-as busz hellyel-közzel igen, bár a 7-es megint csak nem. Aki az Örsre tart, annak ajánlom a 82-es trolibuszt, melyre a Róna utcánál lehet felszállni, vagy a Szugló sarkon, mert az megbízhatóan jár már a sztrájk kezdete óta. Rövid közlekedési híreinket hallották!

(Mellékesen elmorfondíroztam azon, hogyha szmogriadó lesz, miközben a BKV sztrájkol, és megint csak páros és páratlan napok lesznek, akkor az a helyzetet milyen iszonyatos fokon és formában színesíti. Érdekes lesz!)

... és ez jó hír! Tegnap egész nap jártak, így ha ma is közlekednek, akkor legalább a nagyobb csomópontokat meg tudom közelíteni, és talán metróval bejutok a munkahelyre.

Tegnap egyébként este néztem a késői híreket, és egy MSZP-s főokos nagy kegyesen bejelentette, hogy megnyitják a buszsávokat az autósok előtt, de csak azok közlekedhetnek rajta akik még minimum 2 embert szállítanak. Szuper jó az ötlet, csak ezt ki, és hogyan ellenőrzi? És egyébként is szabad stoppolni városon belül? Mert akkor mindenki jól járna, hiszen az autós ha felvesz két utast az útszéléről, akkor már mehet a buszsávban, és nekem sem kellene annyit gyalogolni. Te felvennél két idegent a kocsidba?

Érdekes beszélgetéseket mindig el lehet csípni a buszon hazafelé, vagy munkába menet, csak némelyiket fáj hallgatni. Ezt például a piros hetesen követte el két, egyébként jól szituáltnak és első ránézésre nem nagy gyökérnek kinéző srác:

- Te! Szójjá má az öcsédnek, hogy lopjon nekem egy biciklit, de gyorsan!
- Jóóvan, szerintem le van zsírozva, de majd mondom ám neki, hogy ne legyen olyan hülye mint a múltkor. Képzeljétek, ellopott Dunakeszin a vasútállomás elől egy fullos mountain bike-ot, aztán eladta valami fasznak 4000 forintért.
- Jó van má, azért remélem nekem is olcsón megszámolja! Nem kell ilyen olcsón, de 10-nél többet nem adnék érte.
- Áááá, te tuti megkapod annyiért. Egyébként van ennél durvább is! Mert a bringás volt a leghülyébb, ugyanis még vágnia sem kellett az öcsinek, mert a hülye úgy kötötte ki a bicajt, hogy csak át kellett fűzni a láncot meg a lakatot, aztán vihette is. Az ilyen állatok meg sem érdemlik, hogy legyen bringájuk.

Helyszín a múlt hét szombat reggelén elviselhetetlenül tömött 7-es busz, a szereplők pedig egy vidékről érkezett, szerény, nagyon egyszerű és szimpatikusnak tűnő három tagú család.

- Apu! De gyönyörű ez a Budapest!!! Modern, de mégis mennyi régi ház van. Jó lehet itt élni. - mondja a  tíz év körüli kisfiú, miközben a busz az Erzsébet hídon halad át.
- Hát igen, valakinek szép, de annak szörnyű lehet aki itt él. - fanyalog apuci, miközben az addig látott mosoly szépen eltűnik a szája szegletéből olyannira, hogy a híd alatt már halvány nyoma sem fedezhető fel.
- De hát nekünk büszkének kell lennünk rá, hiszen ez a fővárosunk! - lelkendezik tovább, miközben az anyuka már rosszallóan néz a férjére, mintha tudná mi következik.
- Na, majd akkor legyél büszke, amikor feljövünk macskakövet dobálni! - mondja a fater teljesen úgy mint egy agymosott, akiről el se hinnéd, hogy előtte még a Tropicarium-ról áradozott a gyereknek, végig mosolyogva, kedvesen.

Ma le kellett szállnom a 7-es buszról, mert nem bírtam elviselni egy srác szagát. A múltkor meg a harmadik villamossal jutottam el reggel a Bosnyáktól az Örs-ig, mert olyan büdös volt reggel mindegyik kocsi, azaz valakik aki bennük ültek. És nem is az én finnyás pofám itt a legborzasztóbb, hanem az, hogy a bűz és a kosz már senkit sem zavar. Minden ablak zárva, a pisaszagban meg békésen olvasgat mindenki. Biztos én is megszokom majd, csak úgy tűnik kell még egy kis idő. Ha meg nem megy, én komolyan veszek majd olyan száj elé csatolható valamit, ami Jackson-nak is volt.

A másik meg az, hogy kesztyűt is hordani fogok megint, még jó hogy szezonja lesz nemsokára, mert azért az mégis csak durva, hogy mire beérek a munkahelyemre, az első utam a kézmosó felé vezessen. Mintha kukásember lennék. Basszus, nyáron a hőségben megizzadva biciklizés közben nem éreztem magam annyira visszataszítónak, büdösnek, koszosnak, és elhasználtnak mint egy oda és vissza út alatt a BKV-n. 

Kibaszottul egyet tudok érteni ezzel a bejegyzéssel Azbeszt oldalán. Mi is ismerünk olyat, aki azért fűti magát halálba, mert az jár neki. Meg több olyat is, aki már elmenekült ebből az országból, többek között a hasonló gondolkodás miatt:

"... Vegyük már észre, hogy bármi, ami ebben az országban manapság történik (bármelyik politikai oldalon) az egyszerű parasztvakítás! Miközben mindkét oldal pontosan tudja, mit kéne tenni, még csak behazudni se merik, hogy legalább megpróbálnák. Nem kell félni, nem fog fájni, ez az üzenet, közben meg merhetünk nagyokat álmodni. Populária polgárai elnézően simogatják a hülye nép fejét, látod, mennyire szeretünk, mi törődünk veled! A hülye nép meg beszopja, nyelvét lógatva örül és tapsol, jajj, de jó, fizessenek a gazdagok. Ja, fizessen a mocskos energiaszolgáltató, hiszen oda rengeteg pénz megy. Tehát lopnak. Nem csak megengedhető, de egyenesen kötelező és erkölcsös visszalopni belőle. Én is vissza akarok lopni a közérttől. Az nem számít, hogy péntek reggelente a kukásautó elviszi a fél hűtőmet, mert rám rohadt az össze-vissza megvásárolt felesleges kaja. Nekem az jár, nehogy már más mondja meg, mint csinálok a saját cuccaimmal! Ha csak egyet harapok a camambert-be, az én dolgom, nem? De a kurva közértes miért adja hatszázért? Visszalopok belőle kétszázat, bizisten! ..."

És az is abszurd, hogy még kártyával fizetni sem egyszerű. Ez utóbbi történet és a poszt meg Marcinál található, itt meg egy részlet, kedvcsinálónak: "... De tegyük fel, hogy a BKV-nek nincs kerete arra, hogy háromnál több helyre is beszerelje azt a csodálatos telekommunikációs vívmányt, amit adatkábelnek hívunk, és betanítson tíznél több Mancikát is arra, hogy a kártyát csíkkal balra húzzuk le, és megnyomjuk a zöld gombot. De hogy arra sem volt keret, hogy egy meglévő adatkábel végéhez nem egy, hanem két lehúzós készüléket szereljenek, azt már kicsit tényleg soknak érzem. Amatőrségnek. Vállrándításnak, leszarásnak. Majd vesz az utas fel kápét a falból, oszt jön úgy, sorban állni, mint minden normális ember. ..."

Aztán ma rácsodálkoztam Antibaby-nél is erre a bejegyzésre, és rájöttem miért is érzem magam kényelmetlenül amikor igazat akarok mondani, vagy az igazságot keresem valamiben. Mert közben mindenki hülyének néz: "Bizonyos körülményekből kifolyólag felmerült némi plusz költség a lakásvásárlással kapcsolatban, amire nem számítottunk, és még most sem tudjuk pontosan, mennyi lesz a vége. Elmeséltem (csak úgy) az ismerősöknek, s kivétel nélkül mind azt válaszolta: Miért nem hazudtatok? ..."

És igen, ma egy kicsit fáradt vagyok és ingerlékeny. Majd elmúlik, csak idő kérdése! Elolvasom még párszor Antibaby posztjának a végét, és máris jobb kedvem lesz! 

Mindennapos eset, de mégsem tesz ellene senki semmit, még én sem, csak írogatom a hülye felháborodott bejegyzéseimet. Szégyellem is magam, de most végre valaki kezébe veszi az irányítást és én is segítek neki ha tudok. Az tuti, hogy fényképező mindig lesz nálam és ha tehetem, feljelentést is fogok tenni, amennyiben még egyszer túlélem a trolibuszok leszorítását.

Szerény meglátásom szerint a 70-es trolibusz sofőrei nem nagyon szeretik a kisebbségeket. Ezt csak onnan gondolom, mert engem állandóan le akarnak szorítani az útról, a cigányokat meg nem engedik fel a járműre. 

Nem tudom mi volt a célja annak a srácnak a 173-as buszon hazafelé, aki miközben kinyalta a barátnője fülét, kiszedte az összes kajamaradékot a fogai közül, és kivasalta a haját, némi nyállal kísérve, végig engem bámult és mosolygott, de az biztos, hogy szerzett nekem is pár vidám percet.

Voltál már te is biztosan abban a helyzetben, amikor felszálltál a buszra, a hévre vagy a villamosra, és becsületesen érvényesíteni szeretted volna a jegyed, de az istenért nem akart működni a gépezet. Dugtad egyenesen, aztán jobbról-balra, finoman, erőltetve, beszélve hozzá magadban, de még sem lett sikeres a próbálkozás.

Bizonyára az lenne a helyes megoldás ezen esetben, ha tovább próbálkoznál egy másik szerkezetnél, hiszen ha jön a csúnya ellenőr, akkor szarban leszel, hiszen kezeletlen jeggyel utazol, amit ők biza nem szeretnek elfogadni. Én nem szeretem a konfliktusokat, sőt amennyire lehet, kerülöm a felesleges vitát, de ebben az esetben kissé kényelmetlenül érzem magam.

A teóriám a következő: Vajon milyen jogon várja el a BKV, hogy lyukasszak, akkor is ha a kihelyezett szerkentyű nem működik? Vajon miből gondolják azt, hogy nincs jobb dolgom, mint a reggeli tömegben, a csuklós busz összes kezelőjét felkeresni, csupán aztért, mert nem akarok a többi utas előtt az ellenőrrel (aki a legtöbb esetben erőszakos és hajthatatlan) konfrontálódni. És vajon milyen jogon nevez hazugnak engem a BKV az ellenőrein keresztül, amikor azt meri feltételezni, hogy nem is volt szándékomban kezelni a kis cetlimet, hovatovább így akarok kibújni a következmények alól.

Pedig csak nem gondolom úgy, hogy kötelességem lenne a 270 forint kifizetése után, és az első próbálkozás után, még tovább küzdeni a lyukasztás tökéletesítésének érdekében, és átlökdösni magam a busz végébe, egy talán működő masinához. 

Pár képet feltoltam ma ide arról, hogy milyen is volt a sztrájk napján reggel 8-kor Budapest, de érdemes megnézni ezt a videót is.

Egyébként én még ilyen gyorsan nem értem be dolgozni mint ma, és nem is értem hová tűnt az összes autó. Konkrétan a Király utcán úgy jöttem végig, hogy egy autó sem jött mögöttem. Bírnám ezt minden nap.

Megtartják holnap az eddig csak fenyegetésnek használt egész napos BKV sztájkot, ami még rendben is van, hiszen senki sem akarja elveszíteni a munkáját, így harcol érte ha az jó meló persze. 

Ami viszont nem kerek nekem, hogy a MÁV pofátlan módon megint fel akar mászni a BKV hátára, és ők is be akarják szüntetni a munkát pénteken, hátha. Gusztustalanok, így most jól megfogadom, hogy további 5 évig nem fogok velük sehová menni. Utaztassák azt akinek két anyja van, én ha lehet mást választani, akkor azt fogom tenni. Megyek kocsival vagy busszal. 

Jah, most mondják a Mokkában, hogy nem lesz busz, hév, metró, villamos, de taxi sem, mert már előre lefoglalták őket akik gyorsak voltak, így nem fognak tudni kocsit küldeni szinte egész nap.

Azoknak akik még nem vették elő a pincében, padláson, sufniban, és egyéb helyeken porosodó bringájukat, azt tanácsolom, hogy vegyék. Szépen rakják helyre, húzzák meg a csavarokat, olajozzák be a fáradt alkatrészeket, mert ennek a bulinak még nincs vége, sőt jövő péntekre újabb, egész napos sztájkot terveznek. Juhú-pam-param!

Egyébként már hívtak is a munkahelyemről telefonon, hogy ugye én be tudok menni dolgozni. Mondtam, hogy persze, erre kedvenc kolléganőm: "Jó, akkor már egy ember itt lesz!"

Nah, szóval akinek nincs biciklije, az se keseredjen el. Első lehetőségként beszélje meg a szomszéddal, hogy ha vesz egy csomagtartót neki, akkor szállítaná-e rajta. Amennyiben ez nem jön be, akkor a drágábbik, de hosszú távon olcsóbb, a bérletvásárlást kiváltani hivatott megoldás a következő: Irány az első kereskedő! Itt például van egy Outlet, lustáknak meg egy másik vásárlási lehetőség, ahol még házhoz is szállítják a kiszemelt kétkerekűt.

Jah, és itt egy megfontolandó ötlet! Álljunk sorba a BKV pénztárainál és kérjük vissza a bérlet árából azt a részt amit elsztrájkolnak.

Azt hiszem ez a nap számomra olyan volt mint egy örömünnep, hiszen rengeteg bringás volt az utakon, sőt nagyon sokan gyalog mentek dolgozni. Igazából csak a rengeteg autó zavart, de ahogy láttam sokan feladták és leparkoltak, hogy gyalogosan folytassák az utat.

Jah, és köszi BKV! Több ilyen kellene, mert ezzel is a biciklivásárlás felé toljátok el az embereket, mert ugye aki nem lakik iszonyatos távolságra a munkahelyétől, az simán be is tekerhet, mint ahogy a mai példák is mutatják. Egy olcsó bringa ára pedig két-három havi bérletből már ki is jön, sőt használtan még olcsóbb. A hülyének is megéri, és fogyni is lehet vele. Én 3 kilót leadtam egy hónap alatt, pedig talán még többet zabálok mint előtte.

Ha nem lenne biciklim, akkor ma nem kellene bemennem dolgozni, hiszen több mint egy óra sétára lakom a munkahelyemtől. Persze ez akkor sem lenne így, hiszen hívhatnék taxit. Tényleg ők miért nem sztrájkolnak ma? Egyébként meg kíváncsi leszek mennyivel több bringást látok majd a városba menet. Fogadást mernék rá kötni, hogy inkább autós lesz több.

Csütörtökön kétszer is beégettem magam, nem is megy ki a fejemből egyik sem, annyira cinkes helyzetek voltak.

Bejött egy nagyon szimpatikus nő az üzletbe délután, én pedig baromi ismerősnek találtam, sőt úgy rémlett, mintha már beszéltünk is volna. Arra gondoltam, hogy törzsvásárló lehet, ám amikor a kasszánál kértem a kártyáját, kiderült hogy nincs neki. Rácsodálkoztam és mondtam neki, hogy pedig meg voltam róla győződve, hogy innen olyan ismerős. Erre mosolygott, és azt mondta, hogy nálunk most jár először, és inkább a tévében láthattam. Itt megint felrémlett valami, de még nem voltam biztos a dolgomban, így addig kérdezősködtem, míg kibökte, hogy politikai műsorokban szokott szerepelni. Mikor elment, akkor esett le, hogy Parlament, meg vita a Friderikusz műsorban, meg SZDSZ, meg a neve is idővel: Sándor Klára.

Este meg hallgatva Dita tanácsára, minden ellenérzésem ellenére, megpróbáltam keresni egy kedves arcot a Blahán kígyózó sorban a pénztár előtt, hogy eladjam a bérletem. Buta voltam és nem gondoltam bele, milyen reakciókat fog kiváltani az emberekből, ha én odalépek hozzájuk egy eladó fecnivel. Mert az csak egy fecni volt a szemükben, vagyis egy látszólag szimpatikus csaj szemében. Rám sem nézett mikor felajánlottam neki a cuccot, majd mikor másodszor is elismételtem a tényket, fél szemmel rámsandított, mint egy leprásra, és úgy nyögte ki: "Nem kell!" A sorban álló többi ember is hátrébb húzódott, fanyalgott és lesajnált. Baromi szar érzés volt, pedig semmi rosszat nem akartam, csak jót, neki is és nekem is. Féltek azt hiszem, hogy átverem őket és meghallgatni sem akartak. Aztán itthon jutott eszembe, hogy én is viselkedtem már így régebben a hajléktalanokkal. Lesajnáltam őket, elhúzódtam, és nem akartam még hallani sem a bajukról. Még jó, hogy már nem vagyok ilyen. Ennyire kevés lenne az empátia?