"Bandris" címke archívuma

Karácsony alkalmából megleptem Mumust egy elővételes Sasha party jeggyel, mivel régi nagy vágya volt a „progressive dj-k királyának” tekerő stílusát lefülelni és egy igazi tömegrendezvényen az első sorban végigugrálni kedvenc dj-je játékát. Hozzáteszem, nekem is az egyik (sőt) favorit dj-m Sasha, ám korábban már többször volt szerencsém az ő egyedi hangzását és Ableton ügyködösét megcsodálni.

Suhancabb éveimben nagy partybajárónak, (vagy trendin nevezvén a fogalmat: partyarc) voltam és vidéki kölyökként képesek voltunk több száz kilométert megtenni, vagy több tízezer forintot kipengetni kedvenc dj-nkért ha az ország bármely, akár legtávolabbi klubjában is tiszteletét tette pár óra örömzenélés tetteként. Emlékszem, remegő gyomorral, heves szívkalapálással majd kitörő ovációval fogadtuk a hírt, mikor aktuális internetes fórumonkon, vagy egyetlen nagy tiszteletben tartott elektronikus zenei magazinunkban megjelent az első flyer egy régóta áhított partyról, vagy egy idol lemezlovas Magyarországra látogatása tényeként. Hetekkel a party előtt már ment a szervezkedés (utazás, jegyek, barátok összeverbuválása, szállásintézés, stb), valamint a hőn várt dj aktuális mixeinek letöltése és kielemzése: vajon mit kapunk, vagy várhatunk el az adott az éjszakán. Gondolhatjátok hogy a party estéjére már milyen lelkiállapotban voltunk, és ha jót - ha rosszat is kaptunk sztárdj-nktől, mi széles vigyorral, kitombolva magunkat, majd teljes megelégedéssel nyugtázva távoztunk reggelente és már azon töprengve utaztunk hazafelé, hogy mi lesz a következő partycélpontunk.

Ez az időszak már elmúlt. Szerettem, kinőttem, ám az e-zene szeretete megmaradt. A fent említett party apropóján újra és újra átfutottak az agyamon a régi emlékek. Sasha nagy volt, mint mindig, igazi friss csemegéket játszott az itthoni rajongóknak és az e-zene vájtfülűjeinek. Kifulladásig táncoltunk és magasra emelt kezekkel tapsoltunk kedvencünk szettjére, ám ez a régi „procedúra” és érzés már nem volt meg bennem a buli alkalmával. Hazatérve meglepődve figyeltem Mumus reakciót és élménybeszámolóját a barátoknak, és mintha a pár évvel ezelőtti énem mókázott volna előttem, teli friss élményekkel, ismeretségekkel, új ingerekkel.

Én öregszem? Vagy minden hasonló érzés és lángolás véget ér egyszer? Ti voltatok notórius partiba járók, vagy hasonló fanatikus megszállottság ’áldozatai’? Szép emlékekként, vagy idióta gyerekes évekként emlékeztek vissza ezekre az időkre, netán még mindig a rabjai vagytok? Neked mi okoz(ott) igazi extázist, és kalandot suhanc éveidben? Ne kíméljetek a sztorikkal! J

Még több Object Bandris post erre!

Gus, bedobott mélyvízbe, nemkicsitdurván.
De mi, Object katonák talpraesett kölkök vagyunk és bár ketyeg az óra a bejegyzés elküldését illetően, gyorsan lestoppoltam Mumus gépét és munka után nekiállok szórakoztatni titeket, míg Gus-ék a teljes kikapcsolódás perceit élvezik. :] Nincs sok időm, úgyh haladjunk…

Na kedves blogtársak, azt tudnotok kell, hogy sosem volt eddig blogom, felesleges időpazarlásnak éreztem, hogy az életem mozzanatait, legbelső gondolataimat megosszam a világhálón, mások szórakoztatására, vagy akár unaloműzésére. Amúgy bősok időt eltöltök a gép előtt, mind a kis munkám miatt, mind egyéni élvezkedésre, de ez leginkább kimerül a zenevadászatban, letöltéssel, mailezéssel, fórumozással, MSN, vagy a Myspace oldalam kipofozgatásával.
Történt mindez a megszokott helyen és időben, míg nem tadadadaaam… rábukkantam Gus This Is Normal! blogjára. Nem fogom fényezni a csákót, de valljuk be, korrekt kis blogról van szó. Azóta (bevallom őszintén) kevés olyan nap van, hogy ne csekkolnám akár csak néhány percre is a bejegyzéseit és az ahhoz hozzászóló kedves arcok kommentjeit. Olykor, mikor a számomra legérdekesebb témák kerültek a bejegyzések közé, fel-fel bátorodtam egy hozzászólás megírására. Nade, azt sosem gondoltam, hogy egyszer, valaha is regisztrálni fogok és nekem saját blogom lesz.
De gyerekek, lássatok csodát, elérkezett a nap…
Ma, mikor eme írást produkálom, földi időszámítás és helyi idő szerint: 2007. szeptember 29-én, 17.55 perckor megtört aminek megkellett és egy röpke mozdulattal regeltem a blogon.
Na most mi lesz velem, skacok??? Elfog kapni engem is gépszíjj és naponta vérvörös szemekkel fogom gyártni a bejegyzéséket és izzadó tenyérrel, remegő szipkákkal fogom lesni a hozzászólók kommentjeit???!!! Függőség, az tuti… De az is meglehet, hogy már csak azért is üresen hagyom a Katonásdi felületem, a fene fogja ezért halálba stresszelni az amúgy is fáradtságos mindennapjait. Nem tudom… ahogy mondani szoktam: - fogggalmam sincs. :]
Igazából arra lennék kíváncsi kedves bloggerek, hogy téged/titeket hogyan fertőzött meg a bloggolás kórja; kiért, miért; és hogyan cuppantatok rá a blogosdira? Mekkora erőfeszítést, időt, fáradtságot vesz nálatok igénybe, hogy naponta színesitsétek ami a tiétek: a blogot. Csak hogy képben legyek…
Várom a történeteket, jótanácsokat, addig is izgulok… ;]]]

Tisztelettel: egy kezdő blogger

Több Bandris post erre>