"Barát" címke archívuma

Azt hiszem annyi történt, hogy elköltöztem, ő meg ott maradt. Szépen lassan megszakadt a kapcsolat, pedig bátran ki merem jelenteni, hogy az egyik legkedvesebb barátom volt. Sokszor aludtunk egy ágyban, egyszer még történt is valami, bár én nem emlékszem, mert aludtam, de mikor felébredtem, hátul gecis volt az alsónadrágom. Arra ellenben nagyon jól emlékszem, amikor szabadkozott emiatt, vörös lett a feje, én meg imádom amikor valaki cukul.

Pár éve találkoztunk, örültünk egymásnak, aztán egyik nyáron láttam a Fashion Street-en sétálni két barátnőjével, gondoltam most nem zavarom meg, majd egyszer beszélünk úgyis. Talán még újra közelebb is kerülhettünk volna egymáshoz, bár nem tartom valószínűnek, de akkor is, legalább elmondhattam volna neki, hogy ettől függetlenül is az egyik legjobb barátomnak tartom és annak is fogom mindig, még akkor is ha életem végéig nem beszélünk többet. És nem fogunk, ez most már biztos ...

Csak egy kicsit nem figyelek oda, tényleg csupán néhány évig, aztán egyszer csak megint arra leszek figyelmes, hogy elözönlenek a vámpírok. Eddig már kétszer töröltem ki majdnem a teljes telefonkönyvem, itt az ideje egy következőnek.

Persze ahogy már megszokhattátok, és sajnos én is, túlzásokba estem megint, hiszen a kutyáról például még a legjobb barátaimnak sem szóltam, akik egyébként mindig is támogattak mindenben, erre most egy kicsit megbántom őket. Két pofont le is keverek magamnak! Azért csak ennyit, mert legalább Édespofával megtárgyalom az életem, ha már másokkal nem. Szép lenne ha neki sem szólnék semmiről!

Beszélő szetterem volt!!! És új lakásban laktam, de sajnos úgy tűnt, hogy egyedül, de mégsem magányosan, hiszen ott volt nekem két kutya is. Egy öreg tacsi, és egy fekete-fehér szetter, akiről csak akkor derült ki, hogy beszél, amikor elmentünk Zoli éttermébe ebédelni, és valaki leöntötte véletlenül sárgarépalével. Már mentünk kifelé, amikor én még mindig faggattam a történtekről, és ő egyszer csak a legnagyobb természetességgel rám nézett azokkal a gyönyörű fekete szemeivel, és elpanaszolta majdnem sírva, hogy direkt öntöttet le egy nagyképű, önelégült, beképzelt és nemtörődöm fickó. Persze nem harapta meg, de nagy kedve lett volna hozzá. Ő mondta, nem én találtam ki!

Ebben az álomban egyébként nem is a beszélő kutyám a legfurább, hanem az, hogy körülbelül két héttel ezelőtt álmodtam, amikor még fogalmam sem volt róla, hogy Zoli egy étteremben pincér, mint ahogy a többiről sem. A bejegyzés is akkor született, aztán jól ott felejtettem a piszkozatok között, de pont azért került ki most, mert egy csomó dolog érdekes és misztikus módon beigazolódott belőle.

Figyeljétek meg, hogy a legtöbb munkahelyen van legalább egy olyan dolgozó, aki azt hiszi azzal lesz a legkedveltebb a főnökök szemében, ha minden adandó alkalmat megragad arra, hogy ócsárolja a kollégáit a munkaadók szemében. Vajon miért van az, hogy nekem ez még sosem fordult meg a fejemben? Jobb lenne ha én is megpróbálnék a főnök "titkos barátja" lenni?

Nórikámmal a hétvégén éppen azon agyaltunk, hogy hány éve is vagyunk barátok, és így utánaszámolva durva, hogy lassan 20. Mondtam is neki, hogy az ezüstöt majd megünnepeljük. Csupán az a bökkenő, hogy ott nem tudjuk ahol megismerkedtünk, mert a helyet azóta bezárták. Sebaj, majd kiülünk elé az árokpartra, ott is jó volt.

Tegnap este eszembe jutott, milyen szerencsés is az, hogy Édespofával mi ilyen jól kiegészítjük egymást.

Vegyük példának okáért azt, hogy én imádom jó sokáig nézni a tévét, ő pedig nehezen alszik el a nélkül, hogy ne szóljon valami a háttérben. Aztán én szeretek porszívózni, de a hűtőt utálom takarítani, és ezzel máris megvan a felosztás. Ott van még az is, hogy én nagyon szeretek vezetni, ő meg ugye egész héten sofőrködik, így amikor kettesben megyünk valahová, akkor automatikusan az én kezemben landol a slusszkulcs. Tiszta "szerencse" az is, hogy mindketten dohányzunk és kávézunk, így nem megyünk a másik idegeire a szokásainkkal, ellenben egyikünk sem iszik, drogozik, és kurvázik, sőt messziről kerüljük mindhármat. Egyforma a telefonunk is, aztán a hajunk, a zenei ízlésünk, a csókunk, ...

Tökéletes párosítás vagyunk úgy tűnik több jel szerint is, és ezen azonosságok mellett a különbségek már fel sem tűnnek. Barátok, testvérek, szeretők, vagy mindegyik?