"Bejegyzés" címke archívuma

Amikor nagyon ki vagyok dögölve vagy akár csak kevésbé, akkor leheveredem a nappaliban a kényelmes kanapéra és nézem a tévét vagy lágy zenét hallgatok. A rendszeres stressz után kizárólag nyugalmasakat. Mivel pedig a stresszből bőven kijut, gyakorlatilag leszoktam a legnagyobb kereskedelmi csatornákról. Nekem már az is sok, ha a celebek összeszólalkoznak az argentínai túlélőtáborban vagy az egymásnak rendezett vacsorákon. Úgy találom, az ezen műsorokban támasztott feszültségek, például, céltalanok és értelmetlenek is. Akkor meg minek? Heveskedünk élőben éppen eleget.

Aztán, itt van ez a Gus. A blogján rendszeresen olyan zenéket tesz fel post-ban, amelyek szintén nem a lenyugvás irányába hatnak. Attól a lakótelepes, öregasszonyos, zombis kliptől majd' a frász jött rám és legalább egy napomba tellett, mire sikerült kivernem a fejemből a megrázó élményt. Több lelkes kommentelő el volt ragadtatva tőle és mások nyilvánvalóan nem a semmiért fektettek pénzt a klip elkészítésébe, hanem mert éppen erre a sikerre számítottak. Ez gondolkodtatott el. Valamennyien zaklatott világban élünk. Tele vagyunk feszültséggel, türelmetlenséggel, ki-kirobbanó agresszívitással. Ettől csak keveseknek sikerül függetleníteniük magukat. Vajon korunk aktív emberének miért van szüksége arra, hogy a szabadidejében is feszültségkeltő szórakozásokban merüljön el? Csak ettől érezzük úgy, hogy élünk és riaszt a csend, mert nem tudnánk mivel kitölteni? Vajon mennyi ideig lehet ezt szünet nélkül csinálni és mi fog jönni utána?

Ezúttal én szeretném feltenni Gus visszatérő kérdését: Van itt valami titok, amit csak én nem tudok? Miért gondolom úgy, hogy a lelkünknek is szüksége van időnként nyugalomra és nem a zaklatottság örökös fenntartására, a folyamatos pörgésre? Egyáltalán, miért pozitív érdem, ha valaki pörgős vagy/és adrenalin, dopamin függő? Vajon eme állandóan felhevült embertársaink látnak egyáltalán bennünket? És ők már látták milyen a búgócsiga, amikor elfogy a lendülete?

(Ez a poszt egyébként Traiano nevű olvasóm első próbálkozása a blogvilágban, mely ezen kezdeményezés első terméke. Ha te is blogolnál, de előtte kipróbálnád magad, mert félsz belefogni, vagy egyenlőre még nem látod értelmét, esetleg csak kíváncsi vagy, akkor nálam megteheted!)

Azon gondolkodtam, hogy ha most az utolsó postomat írnám, vajon mi lenne benne? Mi lenne az amit legutoljára nyomnék ki az utókor számára? Valami igazán nagy dolgot, vagy csak egy őszinte vallomást, netán csak egy őrületsen vicces bejegyzést? Te agyaltál már ezen?