"Beszélgetés" címke archívuma

Azt hiszem van még mit gyakorolnom. Szerintem akkor hibáztam nagyot amikor elkezdtem egy olyan mondatot, hogy "Szerintem beszélhetünk őszintén..." mert ugye ki a francnak van ma szüksége az őszinteségre?

Beszélő szetterem volt!!! És új lakásban laktam, de sajnos úgy tűnt, hogy egyedül, de mégsem magányosan, hiszen ott volt nekem két kutya is. Egy öreg tacsi, és egy fekete-fehér szetter, akiről csak akkor derült ki, hogy beszél, amikor elmentünk Zoli éttermébe ebédelni, és valaki leöntötte véletlenül sárgarépalével. Már mentünk kifelé, amikor én még mindig faggattam a történtekről, és ő egyszer csak a legnagyobb természetességgel rám nézett azokkal a gyönyörű fekete szemeivel, és elpanaszolta majdnem sírva, hogy direkt öntöttet le egy nagyképű, önelégült, beképzelt és nemtörődöm fickó. Persze nem harapta meg, de nagy kedve lett volna hozzá. Ő mondta, nem én találtam ki!

Ebben az álomban egyébként nem is a beszélő kutyám a legfurább, hanem az, hogy körülbelül két héttel ezelőtt álmodtam, amikor még fogalmam sem volt róla, hogy Zoli egy étteremben pincér, mint ahogy a többiről sem. A bejegyzés is akkor született, aztán jól ott felejtettem a piszkozatok között, de pont azért került ki most, mert egy csomó dolog érdekes és misztikus módon beigazolódott belőle.

Érdekes beszélgetéseket mindig el lehet csípni a buszon hazafelé, vagy munkába menet, csak némelyiket fáj hallgatni. Ezt például a piros hetesen követte el két, egyébként jól szituáltnak és első ránézésre nem nagy gyökérnek kinéző srác:

- Te! Szójjá má az öcsédnek, hogy lopjon nekem egy biciklit, de gyorsan!
- Jóóvan, szerintem le van zsírozva, de majd mondom ám neki, hogy ne legyen olyan hülye mint a múltkor. Képzeljétek, ellopott Dunakeszin a vasútállomás elől egy fullos mountain bike-ot, aztán eladta valami fasznak 4000 forintért.
- Jó van má, azért remélem nekem is olcsón megszámolja! Nem kell ilyen olcsón, de 10-nél többet nem adnék érte.
- Áááá, te tuti megkapod annyiért. Egyébként van ennél durvább is! Mert a bringás volt a leghülyébb, ugyanis még vágnia sem kellett az öcsinek, mert a hülye úgy kötötte ki a bicajt, hogy csak át kellett fűzni a láncot meg a lakatot, aztán vihette is. Az ilyen állatok meg sem érdemlik, hogy legyen bringájuk.

Mostanában tetőzött be, de eddig is idegesített néhány mondat amelyeket hallok a mindennapokban. Szép lassan olyannyira rám telepedtek, hogy azonnal ugrani kezdtem rájuk. Pedig valószínűleg csak azért mert nagy dózisban kaptam őket.

Ilyen például a "Szerintem ezzel az a baj ..." kezdetű tényközlés, de sorolom mindjárt a többit is, csak előbb lássuk is mit lehet erre reagálni. Ugyanis szerintem nincs ezzel baj semmi sem, csak ki akarsz bújni valami alól, és azt szeretnéd ha rá tudnál licitálni a másikra. Nem megoldást keresel, csak azt mondod, miért ne csináljunk semmit sem, vagy ha már csinálunk, akkor véletlenül se úgy ahogy más szeretné.

Aztán ilyen a "Jó, csak tudod én ..." kezdetű szófosás is, melyet megint csak önigazolásként kezdesz el mondani. Változásnak jele sincs, csak ismételgeted önmagad.

És ekkor jön a halálom, amikor valaki azzal jön, hogy "Ezt én is meg tudom így csinálni." Nem tudod bazeg! A társadalom pont azért lett ilyen, hogy mindenki azt csinálja amit a legjobban tud. Nyilván nem tudsz cipőt javítani, arra ott a suszter, és varrni sem, arra vannak a varrónők. A fordász is azért van, mert te nem tudsz hajat vágni. Mindenkinek megvan az amiben jó, te is keress magadnak.

A következő pedig az értetlenkedést hivatott szolgálni, azaz ezzel lehet minden alól kivonni magad, ugye? Úgy hangzik, hogy "Én nem értem ez mire jó ..." vagy úgy, hogy "Azt meg nem is értem, hogy ..." Hát az a nagy helyzet, hogy megérteni sem akarod, így máris okafogyott a közölni vágyott dolog. Inkább kussolj és ne kötekedj!

De belefutottam mostanában ebbe is elég sokszor: "Kicsit továbbgondolva a dolgot, szerintem ő azt akarta mondani, hogy ..." Ne gondold tovább, és főleg ne találj ki mindenféle hülyeségeket. Kérdezz, ha valóban érdekel, és főleg ne skatulyázz. Mert bizony önmagad igazolása mások kategorizálása által, az egy baromság. És nem kevésbé csúnya dolog mások lealacsonyítása sem.

Persze néha saját magam is belefutok ilyenekbe, de igen is tudatosan küzdök ellene és igen, egyre többször előfordul az odafigyelésnek köszönhetően, hogy amint belekezdek az ilyen jellegű mondatokba, bizony szépen befogom és elgondolkodom, vajon mire is akartam kilyukadni. Nem nehéz, csak egy kicsit gyakorolni kell!