"Bevásárlóközpont" címke archívuma

Voltunk az Allee-ban a nyitás után egy nappal, és azt kell mondjam, igazán kellemes kis központ lett, még ha nem is fogom minden nap látogatni, hiszen kicsit messze van, és semmivel sem nyújt többet, mint az Aréna Plaza, ami viszont közel van hozzánk.

Ami tetszett, hogy végre van újabb Leonardo, ha jól számolom, már a harmadik, pont a másodikon a kajáldák után, illetve bevitték a Bershka, és a Pull & Bear márkákat, melyeket Édespofa utál, de én egyre inkább kedvelem őket. Szar kínai, egy szezonra gyártott göncökkel, de még viszonylag elfogadható áron. Aztán pozitívumként említeném a tágas, sőt még a földszinten is napsütötte folyosókat. Én például rosszul vagyok a nyomasztó, levegőtlen terektől, de ezeket itt sikerült elkerülni. Néhol persze azoknak is megvan a hangulata, de nem egy bevásárlóközpontban.

Ami még tetszett, hogy a környéket is szépen rendbehozták, parkosítottak, az új lakóövezet a színes falaival, pedig tényleg feldobja az embert. Laknék ott, ki is néztem egy tetőteraszt, majd szólok a Jézuskának! Remélem még nem késő!

Egyre inkább úgy érzem, hogy szájról-szájra terjed a blogom híre, hiszen a statisztikák is ezt mutatják. A legtöbben a "gus" és a "this is normal" alapján jutnak el hozzám a Google-ből, ráadásul már máshol is tapasztalom ezt a különös jelenséget. Például Traiano is egy barátja ajánlása után kutatott fel, de a minap találkoztam egy körülbelül 10 éve nem látott ex-kollégával, és ő is hallott, sőt olvasott is rólam, ami meg végképp meglepő, hogy felismertek a metrón. Két lány súgott össze: "Jé, ez a csávó a Gus!"

Ami pedig végképp azt bizonyítja, hogy egyre több bloggert, köztük engem is ajánlanak egymásnak az emberek az a mai, véletlenül elcsípett beszélgetés egy bevásárlóközpont mellékhelyiségében.  Csávó egyik kézben fasszal, másikban mobillal áll a piszoár előtt és részletezi a haverjának, hogy: "Bazeg ez a Marlenka kurvajó! Tiszta hülye a csaj de bírom! Várjááááá, mondom is a címét! Azt hiszem ..."

Már csak az érdekelne, hogy amikor valaki rólam mesél egy ismerősének, akkor vajon én is ilyen pozitív kritikát kapok? Valójában nincsenek önértékelési zavaraim, a helyemre tudom magam tenni, de azért azt nem szeretném, ha ilyen-olyan negatív jelzőkkel illetve beszélnének rólam az ismeretlenek. Vagy szarjam le?

Tegnap a Tesco-ban sikerült akaratomon kívül hisztérikus csapkolódást és sírás közeli állapotot kiváltanom egy nőből a dohánypultnál, akinél megpróbáltam pénzt váltani a bevásárlókocsiba. Most már persze tudom, hogy azt az információnál lehet, de mire a hölgyig eljutottam, gondoltam tovább már nem próbálkozom, és az első dühös visszautasítás után úgy döntöttem vásárlónak álcázom magam. De még akkor sem akart százast adni, amikor vettem egy cigit, így kellett még egyet kérnem, mire már muszáj volt visszaadnia még egy 50-est, így kettőért már kaphattam százast.

Tudom, biztos egy undorító szemét állat vagyok, de én ezt talán azért nem érzem át igazán, mert még sosem dolgoztam olyan helyen ahol percenként jöttek az emberek pénzt váltani, holott ugye én nem igazán pénzváltóként működöm. És én még empatikus is vagyok, de kérem szépen hölgyem, miattam ne idegesítse már fel magát! Mi lesz így a drága idegeivel? Na és az enyémekkel?

A tanulság pedig az, hogy mindig legyen nálad százas ha bevásárolni mész a nagyobb helyekre, mert váltani szopás. Vagy be kell szerezni egy olyan fémpénz helyett alkalmas műanyag korongot. Már rajta is vagyok az ügyön, hogy megelőzzem a hasonló incidenseket!