"Bicikli" címke archívuma

... már ha egyáltalán nyomoztak valamit is 10.-e óta, továbbá értesítenek ebben a 28.-án feladott levélben, hogy egybe iktattak az Ida utca 3-ból ugyanaznap, ugyanolyan módszerrel ellopott Giant bicikli ügyével. Azt nem írják, hogy mi lett az ujjlenyomat vizsgálat eredménye, de a körözést kiadták a gyári szám alapján. Ennyi. Azt hiszem keresztet vethetek a bringámra.

Közben olvasom a Facebook üzenőfalán, hogy csak az ismerőseim közül azóta háromnak is ellopták a kerékpárját. Iszonyatosan bosszant!

Nem tudom mit vártam, de mondjuk nem azt, hogy azt fogja mondani az ügyemet megkapó nyomozó, hogy ne hívogassam, mert semmi értelme, majd pár hónap múlva ha kielemzik az ujjlenyomatokat, küldik a papírt az ügy lezárásáról. Még ki sem nyitotta a megkapott anyagot, azt sem tudta miről beszélek, el kellett neki mesélni mindent, 5 nappal a történtek után. Azt mondta ne haragudjak, de legalább 35 ügye van. És?

Azt találtam ki, hogy kiteszek néhány fényképes plakátot a környéken, a boltok ajtajára, a hirdetőtáblákra, illetve teleszórom a postaládákat, pár szórólappal. Egyrészt hátha látott valaki valamit, másrészt pedig egyúttal figyelmeztetem is a tágabb szomszédságot is a veszélyekre. Hátha kevesebb biciklit lopnak el a területemen, és egy kicsit biztonságosabb lesz az utcánk.

Meg nézem majd az internetet, hátha belefutok valahol az én bringámba. Ebben segíthetnétek ti is! Narancs-grafit, egy hónapos, Neuzer Nelson 30-as kerékpárt keresünk. Van alvázszám is meg minden! Ha nincs kedved keresgélni, az sem baj, örülök határtalanul annak is ha megosztod mindenfelé ezt (vagy ezt) a bejegyzést, továbbítva ezzel a kérésem. Előre is köszönöm!

Ez itt nem Amerika! - szoktuk mondani megkönnyebbülve, de azért azt be kell ismerni, hogy néha jobb lenne ha az lenne. Például akkor előfordulhatna, hogy a rendőr már megfogta volna azt a disznót, aki fényes nappal a bezárt udvarról, a második emeletről, a lelakatolt biciklimet ellopta. Nem biztos, de ...

... valószínűleg van ujjlenyomat a lakaton, hiszen látszik, hogy kézzel és egy fogóval szakította szét, és a ház kapujának a kiengedő gombja is tiszta vér, tehát felsértette a kezét. Ha már volt büntetve az illető, akkor benne van az adatbázisban. Szerencsémre az intézkedő járőrök kihívták a helyszínelőket, akik rögzítik majd a nyomokat. Egy kicsi bizakodásra ad okot, a srácok is azt mondták, hogy mostanában egyre több "brazilt" kapnak el lopott bringákkal.

Tudom, az én hibám isaz ami történt, mert ez már a második bringám amit elvisznek, csak azt a földszintről, és hiba volt azt hinni, hogy az emeletek megmászása visszatartotta volna az elkövetőt, vagyis elkövetőket, mert a járőrök szerint ilyen nyílt terephez, fényes nappal ketten kellenek. És igen, U lakatot kellett volna vennem, de a franc sem hiszi, hogy ez még egyszer megtörténhet, ráadásul nappal, amikor a szomszédoknál nyitva az ajtó, mert állandóan, még éjjel is szellőztetnek. Meg akkor mi van? Talán csak a kerekeket, meg a lámpát és a csengőt, illetve a sárvédőt lopták volna el? Juhé, lenne egy vázam! Azt már kiderítettük egyébként a lakókkal együtt, hogy fél 5 és fél 6 között történt az esemény, de a rend őreinél tett bejelentés után közel két óra múlva jelentek meg a járőrök, pedig telefonba azt mondták, negyed óra. Talán idefelé látták volna még eltekerni a tolvajt. Kicsit bosszant ez a lassúság, de ettől függetlenül nagyon korrektek voltak, segítőkészek, illedelmesek, bizakodóak.

Inkább az tesz bosszússá, hogy egyrészt megint milyen naiv voltam, hiszen ha betonba öntöttem volna a kerékpárt, talán még meglenne, másrészt meg azért vagyok dühös, mert ezek után biztos nem költök még egy kétkerekűre, lévén nem tudom megvédeni. Hacsak be nem hozom a 30 négyzetméteres lakásba, kettőnk és a kutya mellé. És ez itt kérem szépen Pest Rózsadombja, Zugló!

Update: Megjöttek a helyszínelők, viszonylag gyorsan, elvitték a lakatot, a kapcsolót leszerelték. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Távozásként azt mondtam nekik, hogy majd legközelebb elővigyázatosabb leszek és brutálisan erős lakatot teszek rá, mire ők: "Ennél többet nem tehet, akkor szétszedik!" Beszélgettünk a XIV. kerületről is, hát azt kell mondjam tévedésben élek. Azt mondták a VIII. és a X. kerületben összesen van annyi bűncselekmény mint itt. Nálunk most is négy csoport dolgozik, a 8-ban meg kettő. Azt is mondták, hogy a legtöbb amit tehetek, hogy minden nap hívom a rendőrséget, és nem hagyom leülni az ügyemet. Ha hívom őket, válaszolniuk kell!

Ez a gatya konkrétan kigombolás nélkül lejön rólam, pedig nem fogyóztam, sőt zabálok mióta tavasz van. De nem is ezt akartam, hanem megmutatni az új bringámat. Eladtam ugyanis a Koliken-t, 500 forinttal olcsóbban, mint ahogy vettem, és most végre újra normális bringával nyomom. Csak ne esne már annyit az eső!

Mióta újra bringázok, szöget ütött a fejembe, hogy biztos van a babakocsisokkal valami titkos szövetség, erre tessék. Csodálkoztam is, hogy mennyien használják a bicikliutakat! A kedvencem amikor a közepén megállnak egy kis pletyire.

Körülbelül egy hetes a bringám, de ennyi idő pont elég volt arra, hogy kiderítsem, bizony el van átkozva. Pedig én mindent beleadtam, próbáltam szeretni, de máris látom, hogy nem fog menni.

Először is a zörgés-csörgés, aztán az esés, amihez mint már említettem nem igazán voltam szoktatva, aztán a kormány. Szombaton teljes szerviz, erre ma defekt. Életemben nem volt, soha! Azt sem tudtam mi az!

Mondtam is ma este Édespofának, egy óra gyaloglás után, hogy soha többé magyar kerékpár, legközelebb csak olyan országban készített bringát veszek, ahol a kétkerekű gyártás a nemzeti össztermék jelentős hányadát adja. Dán és holland, ha jól tudom.

Most árulom, hátha másnak nagyobb szerencséje lesz vele. Természetesen nem mondom el hozzá, hogy valószínűleg egy gonosz bibircsókos orrú boszorkány fura főzetekkel locsolta le, és így átkozta el.

Nem szoktam káromkodni, de ma akkorát estem bringával, mint még soha. Bár ha belegondolok, utoljára gyerekkoromban tanyáztam, Pesten még soha.

Az történt, hogy hazafelé tekertem, és az úton keresztben egy használaton kívüli sín feküdt, melyet próbáltam szépen átvinni, de elakadtam benne, majd át a kormányon, fejjel le, melyből a vállam tompított egy keveset. Az eredmény egy vérző búb, zúzódás a vállamon, vérző térd, és szakadt ruha.

Egyébként meg kurvára elegem van a lesből támadó, jelzés nélküli, kivilágítatlan fekvőrendőrökből, a sunyi kis kátyúkból, és a fel nem szedett, ezer éves sínekből. És az új biciklimet sem szeretem már. Egy ilyen "kis" balesettől olyan lett mint egy csónak.

Igaz, hogy most vettünk új biciklit, egy-egy városi Koliken-t, de egyikünk sincs teljesen elvarázsolva, bár a ürömben az öröm, hogy a vásárlás után pár nappal mindketten megtaláltuk az igaz szerelmet, egy még megfizethető, sokadik ránézésre is kiváló darabot. Most erre spórolunk, és én már most biztosan tudom, hogy a Van Moof lesz a tökéletes, az örök, a legszenvedélyesebb, amelyiket az ágyba is magammal rángatok! Az még kérdés, hogyan oldom ez meg, és az is töprengésre ad okot, hogy ha Édespofa is hasonlóan tenne, akkor két bringával már nehéz lesz nekünk is az ágyban maradni.

Egyébként volt már ilyen, például az első (és utolsó) western csizmám megvétele után azzal a csodálatos darabbal több szenvedélyes éjszakát is eltöltöttünk édes kettesben. De nem volt ez másként az első 55DSL pólómmal sem, pedig semmi különleges nem volt benne, egy egyszerű fehér darab volt kis logóval, de imádtam.

Mivel nem vagyok benne biztos, hogy nem teljesen beteges ez a fajta viselkedés, ezért remélem, ti is hasonló szenvedéllyel szerettek bizonyos tárgyakat, melyeket ha nem is az ágyba, de valahová magatokkal rángattok. Ugye így van!?

Az van, hogy eladtam még ősszel a bringámat, de most vennék egy használt, de jó állapotú kétkerekűt, mert már nagyon hiányzik. Nincs egy eladó biciklitek?

Tipikus gondolkodásmód, nem először és ha jól sejtem nem is utoljára találkozom vele. Talán a szocializmus hozadéka, bár reméltem, hogy legalább nem öröklődik.

- Képzeld, minden nap 5-kor kelek, mert 6-kor már hoz is be anyám Pestre kocsival.
- Jesszus, de hát ha Budán dolgozik, miért nem hoz akkor amikor ő is megy a munkahelyére, és akkor csak kidobna az Örsön.
- Persze logikus lenne, de még visszamegy az öcsémért, akit suliba visz, és csak aztán megy melózni.
- Ti bicikliről még nem hallottatok? Vagy saját olajkutatok van?
- Dehogy, csak amíg megtehetjük, miért ne járjunk kocsival. Nekünk ez jár. Biciklizni olyan csóró dolog.

Csak szólok, hogy csináltam a Facebook-on egy mappát, amelybe olyan dolgokról raktam fel képet, amelyek feleslegessé váltak itthon és eladnám őket. A bringa tegnap már el is kelt, de a jövő héten töltök még fel lemezeket, ruhákat, ... (Például van dedikált Moby kislemezem, kell?)

Véletlenek nincsenek, legalábbis ezt szokták mondani, pedig most véletlenül nyomtam rá az új bejegyzés gombra. De ha már így történt, akkor megosztom veletek, hogy milyen mocsok emberek járnak mifelénk, és gyorsan kattintok egy képet is az alkotásukról.

Szóval az van, hogy körülbelül fél éve felépítettek két új házat a közvetlen szomszédságunkban, ahová aztán aranyos családok, sok gyerekkel és még több kutyával beköltöztek. Nem szemetelnek, rendszeresen nyírják a füvet, nincs hangoskodás, rendszeresen tollasoznak a kertben, nem túráztatják a motort, azaz tekintettel vannak másokra, és napról napra szépítgetik a környezetüket, és ezzel az enyémet is. (A tollas szép!) Például a héten az utca felőli frontot teljesen rendbe hozták, díszkavicsot szórtak le, virágokat és cserjéket ültettek.

És itt jön a képbe a mocsok, akinek szüksége volt három kis bokorra, és baszki ellopta! Tegnap reggel arra mentem le, hogy a kedves emberek nézegetik az utánuk maradt lyukakat, és lehajtott fejjel, halkan beszélgetnek. Ezek után nem tudom lesznek-e újabb növények, és azt sem tudom van-e értelme egyáltalán bármit tenni, amíg ilyen az emberek hozzáállása a dolgokhoz. És sajnos nem egyedi esetről van szó, de ezt gondolom ti is tapasztaljátok. Tavaly a mi házunk udvarára is ültetett az egyik szomszéd három fát, és két napon belül annak is nyoma veszett. Ráadásul nem hogy lapított volna az illető, hanem még büszke is volt a tettére, és felemelt hangon újságolta, hogy ő tépte ki őket, mert zavarta a parkolásnál. Pedig nem volt zavaró, mint ahogy a bringám sem az oszlop mellett, aztán az is eltűnt. És a kocsibeálló mellett sem lett volna zavaró az a pár kukacvirág, aminek a magvait elszórtam, de egy barom úgy döntött, ráönti a meszes vizét ami a lakásfelújítása közben keletkezett.

Egyébként meg totálisan elegem van már abból, hogy az ilyen viselkedés jellemez minket. Tényleg így kell, hogy legyen? A magyar ember legfőbb ismérvei a lustaság, a tolvajlás, és a "dögöljön meg a szomszéd lova is" hozzáállás? Én nem akarok ilyenek között élni. 

Kezdeném mindjárt a címben szereplő fiatalemberrel, aki genetikusan van kódolva arra, hogy genetikusan szeressen minden popsztárocskát, de legfőképpen a Little Boots-ot, hiszen nekik genetikusan is szuper dalaik vannak, ami a genetikus fiatalemberre, genetikusan hat. Ráadásul Ricsi genetikusan imádja a videókat is, főleg azokat ahol van koreográfia, és Jake Nava a genetikusan imádni való rendező készíti őket, na.

702 blogján pedig belefutottam ebbe a kis animációba, mely Patro munkája, most éppen a biciklizés témakörében. De érdemes megnézni a többit is, szerintem aranyosak!

Ez a poszt pedig tudom, főoldalas is volt, de hát annyira érdekes felvetés található benne, és annyi jópofa hozzászólás született hozzá, hogy muszáj ideraknom. Az egyik kedvencem a sok közül, természetesen a blog szerzőjétől: "A rózsaszín alapvetően női szín, a nőiesség jelképe. Ha egy férfi felveszi, akkor vagy női lelke van (meleg), vagy CSAK azért veszi fel, mert divat, vagyis sznob. (A sznobokat arról lehet megismerni, hogy akkor is vakon követik a divatot, ha nevetséges, mint pl. rózsaszín ing férfiaknak.)" Le is egyszerűsíthetjük a dolgot! Minden divatosan és/vagy színesen öltöző pasi buzi. Ez van! A divat a melegeké! Egyébként pedig nem is lenne rossz, gondolj csak bele. Többé nem kellene buzibárba járni, az interneten külön melegeknek fenntartott társkeresőkön ismerkedni, ... Egyszerűen csak kimehetnél az utcára, és akin színes ruha van, azt megdughatnád! Királyság! Már csak az érdekelne, hogy vajon a poszt írója hogyan éli az életét amikor naponta sokkolják le a színesebbnél-színesebb göncökbe öltözött férfitársai.

És ha már a divat mondja meg, hogy ki vagy, akkor ezennel bejelentem, hogy megnyílt a gus.hu online cipőbolt, mely egy embernek máris nagy örömöt szerzett. Arra gondoltam, hogy ha már ketten vagyunk itt cipőbuzik, talán akad még néhány hasonló érdeklődésű emberke, és akkor szinkronban blogolhatnánk a cipőszekrényünkről. Mit szóltok? Én már csinálom is a képeket, és ha lesz sok ember aki jelentkezik, akkor kiírást is csinálok, és egyszerre, egy időben fogják a csukáink ellepni az internetet, és sokkolni sok-sok embert.

Egyébként szinkronblogolásra Amby is buzdít, csak éppen a Twitter-en, amit én annyira nem használok, de talán majd most. Mindenesetre még nem késő beszállni, hiszen a dátum május 4.-e, addig meg még van idő kitalálni miről is akarsz írni.

A főnököm pedig elkészült a Kairóba szánt prezentációval, ahová egy csoportképet is be kellett raknia a dolgozókról, ami ilyenre sikerült. Őrült ez a csaj, én mondom!!! Az arabok ettől biztos a fejükre fognak állni örömükben!

A freeblogon pedig folyamatosan bővülnek a kicsi főoldalak, azaz a tematikus aloldalak, így most a filmes után, itt van nekünk a gasztro is. Én örülök, mert így legalább egy helyen van egy csomó recept és kritika!

Érdekes beszélgetéseket mindig el lehet csípni a buszon hazafelé, vagy munkába menet, csak némelyiket fáj hallgatni. Ezt például a piros hetesen követte el két, egyébként jól szituáltnak és első ránézésre nem nagy gyökérnek kinéző srác:

- Te! Szójjá má az öcsédnek, hogy lopjon nekem egy biciklit, de gyorsan!
- Jóóvan, szerintem le van zsírozva, de majd mondom ám neki, hogy ne legyen olyan hülye mint a múltkor. Képzeljétek, ellopott Dunakeszin a vasútállomás elől egy fullos mountain bike-ot, aztán eladta valami fasznak 4000 forintért.
- Jó van má, azért remélem nekem is olcsón megszámolja! Nem kell ilyen olcsón, de 10-nél többet nem adnék érte.
- Áááá, te tuti megkapod annyiért. Egyébként van ennél durvább is! Mert a bringás volt a leghülyébb, ugyanis még vágnia sem kellett az öcsinek, mert a hülye úgy kötötte ki a bicajt, hogy csak át kellett fűzni a láncot meg a lakatot, aztán vihette is. Az ilyen állatok meg sem érdemlik, hogy legyen bringájuk.

Mióta kisütött a nap és felszáradt az út, azóta próbálom rábírni magam, hogy kimenjek a lakásból, felpattanjak a bicajra, és elinduljak elintézni pár halaszthatatlan dolgot. Bevásárolni is kellene, de csak fekszem az ágyban, az meg húz befelé, és közben vacogok mint egy kiskutya. Kurvára ajánlom a kis bacilusoknak, hogy ne most csesszenek ki velem, mert nem az volt tervbe véve erre a hétre, hogy folyni fog rólam a víz, alulról meg a ... 

Egyébként pont mostanában gondolkodtam rajta, hogy engem mennyire ritkán döntenek le a lábamról a fél magyar népen átgázoló vírusok, és miegyebek. Én egész egyszerűen nem vagyok az a beteges fajta, aki már attól is kidől ha megfújja a kis szellő, és talán ezért is értem meg nehezen az olyan embereket, akik minden második héten taknyosak, és ágynak akarnak esni. Én kemény vagyok mint a vas, és ha jól emlékszem még lázas sem voltam már hosszú évek óta. Ez a mostani is csak valami félreértés lehet, ezért gyorsan össze is szedem magam, közben tudatosan magam elé mormolva, hogy semmi bajom, és nekivágok a dolgoknak.

És csinálok egy képet is erre a pályázatra, hátha az enyém lesz a nyerő, de előtte a készülődés közben rázom egy kicsit a valagam az új Annie dalra, az Anthonio-ra. Az mindig segít. Mármint a rázás.