"Bloggerek" címke archívuma

Elérkezett az idő, hogy végre felrántsam a pólót a férfiak hasáról is, ti pedig szavazhassatok a nektek leginkább tetsző köldökre. Érdekes, de a kezdeti nehézségek után gyorsan beindult a gépezet, és egyre több pasi gondolta úgy, hogy részt vesz a megmérettetésben, és így többen is lettek mint a lányok, akikre a jobb oldalsávban még mindig lehet szavazni.

A srácok pedig természetesen a bal oldalon elhelyezett dobozban kaptak helyet, így rájuk ott lehet a voksokat leadni. A részvevők pedig, két kakukktojással, csak hogy tippelni is lehessen: Tamás, Laars, 979, Magnifique, Mohikán, Kántor aka A szerb, Captain, Ricsi, Fors, Stroke, Spikey, Ogre, Confessor és Tigri. Alább pedig a képek.

Elolvasom »

Jelentem, tegnap nagyon jó volt a buli Ricsinél aka Pöttyösseggűnél!!! Ő egy igazi hős, de még mielőtt félremagyarázna valaki a becenevet, elmondom, hogy semmi perverz dolog nem kötődik hozzá, sőt a fenekét sem láttuk. Csupán szeretetből adtam ezt neki, mert ugyanazt imádja amit én. Na most lebuktam, mert akkor az én seggem is pettyes!? Egyébként szerintetek is újra divat lesz a szakáll és a bajusz???

Szóval ezen túllendülve, a bulira összejöttünk jó sokan, Édespofa röhögőgörcsöt kapott, mely majdnem egész estére kitartott, én csak néhányszor akartam megfulladni, de Ricsi is megkönnyezett jó pár beszólást. Évi a szokásos formáját hozta: "Rólam nem lehet kínos dolgokat mesélni!" Én: "Persze, mert te elmeséled magad!" Katze elárulta honnan tudja a címem, én meg ledöbbentem mennyire buta vagyok megint. Redblek pedig okos, mert még azt is elérte, hogy zoknitesók lehessünk, sőt néha ő volt én, én meg ő. Ogre telefonált többször is, Évi többször is elhagyta a telefonját, Balázs nem szerethette Tina Turner-t, bezzeg Elvis-t és Sinatra-t azt lehetett énekelni mindenkinek, hiszen Évi csak azt engedélyezte. Én beszóltam a szomszédnak, de ő nekem nem. Azon meg ledöbbentem, hogy rajtam és Édespofán kívül mindenki 40 kiló volt, csak mi voltunk ennek a duplája. Redblek csapata pedig már nem volt szomjas akkor sem mikor megérkeztek, az egyik srácról meg nem sikerült leszednem a pulóverét, pedig nagyon próbáltam. Ellenben Confessor még a bugyiját is megmutatta, pedig csak a mellét akarta mindenki látni.

Ja, remélem a galéria nem zuhant rá senkire, és a virsli sem száradt rá az asztalra. Bár ez utóbbitól nem félek, mert Confessor nagy élvezettel szopogatta őket! Valaki meg árulja el, ki nyerte az Uno partit? Ugye Lost!!!

(Képekért pedig egy erre a címre dobott levéllel lehet jelentkezni: gusvagyok@gmail.com)

Féltem, mi lesz, ha a Tandembe érek, csak képekről ismerek pár embert. Gussal, Zslatival már többször is majdnem találkoztunk a helyszínen, csak éppen elkerültük egymást. Ám én idegen leszek a számukra, attól, hogy olvasom a bejegyzéseiket, kommentjeiket, attól még sem sokat tudok rólunk egyébként, különben is, a blog az önálló életet élő teremtmény, van, hogy gép forog, az alkotó csak pihen, blog az nem feltétlenül mi vagyunk, a blog adott esetben olyasmi, mint egy avatar. Vagy egy gondolat- és hírportál.

Mindezek tetejében sem Kaptárlakó, sem Suzy Quatro nem csatlakozott hozzám, ezért Petit Prince-et rángattam magammal, és attól is féltem, ismerve magunkat, mi lesz, ha akaratunkon kívül hurrikánként csapunk le a társaságra, tíz perc alatt felforgatva azt, hiszen erre már volt példa. Mindazonáltal születésnapok jók, a születésnapokat szeretjük, a születésnapok kedvesek és vidámak, színesek és emlékezetesek. Mint egy szivárvány lobogó. Hátha nem is fogunk kilógni annyira a sorból. "Miért megyünk olyan helyre, ahol senkit sem ismersz?" - kérdezte PP a taxiban. "Mert ha elég nyitott az ember arra, hogy ismerkedjen, és engedje, hogy mások is megismerjék, hihetetlen impulzusokat kaphat." - válaszoltam.

És vagy másfél óra múlva egy komoly beszélgetés közepén kaptak igazolást szavaim, hogy minden mindennel összefügg, a véletlenek bár igen jelentős tényezők, nem egyeduralkodók, és igen, magunk is irányíthatjuk sorsunkat, akár azzal, hogy fogjuk magunkat, felöltözünk a szép, fekete ruhánkba, és belecsöppenünk egy ismerősen ismeretlen táraságban, ahol kiderül, hogy van olyan ember, jelesül Magnifique, aki pontosan ugyanazzal a nem elhanyagolható jelentőségű „problémával" küzd, mint én, hogy történetesen mindkét nem felkorbácsolhatja az érzelmeit és parázna gerjedelmeit, ám ezt felismerni, megélni és végigcsinálni a meleg és heteroszexuális közösségben finoman szólva sem egyszerű. És a történtek azt is igazolják, amit Confessor fejtett ki a résztvevőknek, miszerint pontosan olyan életed lesz, amilyet magadnak csinálsz, és amilyet hagysz, hogy mások csináljanak neked. Ezért el is határoztam, hogy még kevésbé veszem figyelembe azokat a véleményeket és kritikákat, amelyekről érzem, hogy pusztán l'art pour l'art beszólások, és magam számára én leszek az első, olyan mértékben, amivel még nem bántom meg a szeretteimet.

Közben elfogyott némi csokoládé, Euthymia jóvoltából egyenesen Londonból, sok sok pálinka, pár Martini és ásványvíz, aztán csak befutott Kaptárlakó is, kissé (nagyon) elgyötörten a munkától, sorra búcsúztak az ünneplők, mint ahogy eltűnnek a Bors Mátéban a sorozat végére az ellenállók. Maradt az emlék, benyomások, arcok, mozdulatok, hangok. Amiket még szeretnénk máskor is látni, hallani.

(Volt itt ugyebár egy ilyen kezdeményezés, meg tegnap egy szülinapi buli is a Tandemben, melyeknek eredménye lett ez a bejegyzés Superego jóvoltából, amit ezúton is köszönök neki. És remélem egyszer majd ő is visszatér a bloggerek közé, hiszen régebben már blogolt. Biztassátok ti is egy kicsit ha tetszett ez a bejegyzés!)

Biztos ti is hallottatok már a Tandemet ért változásokról, ami kissé megkérdőjelezte a szeptember 13.-án megrendezésre kerülő blogtalálkozót is.

De semmi sincs veszve, a kocsmába továbbra is tárt karokkal várnak bennünket, csak egy András nevű srác veszi át az üzemeltetést. Ígérete szerint minden marad a régiben, sőt már le is foglalta nekünk a hátsó (felső) részt, így a meghirdetett blogtalin úgy néz ki, majd minden halad a jól megszokott mederben! Remélem sokan leszünk, és addig még további jelentkezések is befutnak, mert én a leköszönő bulin sajnos nem tudok ott lenni, hiszen a hugom esküvőjén leszek, több száz kilóméterrel odébb.

És itt hívnám fel újra a figyelmet arra, hogy Mimke szinkronblogolását ne feledjétek el! Augusztus 30.-án, pontosan déli 12 órakor!    

Végre összeszedtem magam egy kicsit, így volt időm kicsit foglalkozni a soron következő szavazással is. Az előző kettő eredményeit is megtalálhatod, az ismerkedésre vonatkozó kérdését itt, a másikat pedig itt. Ez a mostani pedig vállalkozó kedvű bloggerek versenye, ahol nem a helyesírásukat, a blogjuk kinézetét, de még csak nem is a tartalmát kell pontozni, hanem azt, hogy mennyire dögös a megjelenésük.

Elolvasom »

Azt hiszem itt lenne az ideje egy újabb blogtalálkozónak, már csak azért is, mert úgy tűnik szeretitek ezeket, mint ahogy én is, és nem mellesleg, kezdenek felgyűlni az ilyen jellegű megkeresések a postafiókomban.

Én már egyszer leírtam, hogy miért tartom élvezetesnek, hasznosnak, tanulságosnak az ilyen jellegű összejöveteleket, így arra gondoltam, talán ti is, itt a hozzászólások között kedvcsinálónak írhatnátok pár sort arról, hogy miért szerettek részt venni ezeken a megmozdulásokon.

És persze időpontot is kellene találni! Részemről az augusztus 9.-e vagy 10.-e megfelelő lenne, már csak azért is, mert még sosem ünnepeltem a szülinapomat 100 ember társaságában. Persze ehhez kell az a 100 résztvevő is! Te eljönnél?

Sikerült összehozni egy rögtönzött mini-blogtalálkozót az imént, hiszen Kyan jött megnézni a szomszéd lakást, és a Csaba-Zoli páros is felugrott egy kávé erejéig, megnézni a falunk állapotát, szakmai szemmel.

Jelentem, a fal alkalmas a festésre, Kyan-nek pedig tetszett a lakás, így ha minden jól megy, akkor egy pár nap múlva eldönti, hogy beleugrik-e a megvásárlásába. Ha mégis meggondolja magát, vagy mégsem tudnának az eladóval megegyezni, akkor feltolom a képeket majd ide, hátha mást is érdekelne és szívesen lakna a szomszédságunkban.

Nemsokára pedig indulok a Critical Mass-ra, ha hazaértem, majd lesz egy csomó fotó róla, érdemes visszanézni azoknak akik nem jöttek ki, és azoknak is akik ott voltak. Hátha felfedezik magukat valamelyik képen.

Azoknak pedig akik új zenékre vágynak, szólok, hogy a lejátszó az oldalsávban új muzsikákkal van tele, többek között a The Charlatans, Madita, a The Presets, Sasha, Tomboy, a Kent, a Cirkus, a Goodbooks, a Portishead és a Ladytron egy-egy dalával.

Édespofa szokta mondani, hogy ilyen hozzáállással Velence sem épült volna meg soha, pedig ott kosárszámra lehetett volna a kétségeket a kitalálók lábai elé önteni. Aztán meg láss csodát megépült, most meg mindenki oda jár és tátja a száját.

Írtam az egyik tegnapi postban, mennyire támogatnak otthon a Mandala ügyében, de sajnos nem eszik olyan forrón a kását. Mióta belevágtunk ennek az ötletnek a kivitelezésébe, sokszor elhangzik a bevezetőben említett mondat kettőnk között. Kevés kivétellel, mindenhonnan kétségekkel bombáznak. Persze azt könnyű kitalálni mit miért ne csinálj, építő tanácsot adni azonban annál nehezebb. Persze jóleső érzés amikor a legtöbb ötletet és támogatást, a Milánóban élő barátainktól kapjuk, itt a blogon félig meddig ismeretlenektől, vagy az ügyvédünktől, akit nem mellesleg gyerekkorom óta ismerek és nagyon szeretek.

Természetesen eddig is értetlenül szemléltük ezt a jelenséget, de most már különösen bosszant minket a langyos víz szindróma. A lakásvásárlással kapcsolatban tetőzött a dolog, de szinte minden nap akad egy eset amivel szembesülünk. Munkahelyen, elcsípett beszélgetésekből, olvasva a blogokat, ... Mit miért nem kell, nem érdemes csinálni, miért nem érdemes elkezdeni sem, sőt beszélni róla sem.

A kedvenc kérdéseink így a végére: Minek nektek lakás, úgy sem lesz gyereketek! Mi lesz ha holnap meghal valamelyikőtök? Mi lesz ha szakítani fogtok?

Ezzel az erővel akár lakhatnánk a híd alatt is, úgysem számít semmi!