"Boldogság" címke archívuma

... hiszen tudja mindenki, hogy öreg is vagyok, takarításmániás is, meg egyébként is, a szemem sem áll jól. Hogy értsétek is, mostanság ami feldob, az például egy olyan nap, amikor Édespofa csak azért teszi rendbe a lakást, takarít egész nap, hogy örömet okozzon nekem. Meg a múltkor is, úgy rohangáltam az Auchan-ban, mint mint egy megkergült kecske, éppen csak nem sikítoztam, hogy: "Hová dugtátok az ecetes Frosch-t, ti anyaszomorítók!" Ez van, semmi különös. Lassacskán fejkendős, otthonkás, köténykés öregasszonnyá avanzsálok, persze próbálom ezt is stílusosan. Majd kitalálom, hogy most ez a divat!

Tudjátok mi viszi előre a dolgokat? Például az, hogy ma szendvicset csinált nekem a kollégám, hogy tetszett nekik a munkám, és ezt el is mondták, hogy beszélgettünk, nevettünk, élveztük egymás társaságát.

Eldöntöttem, hogy most buta, sőt nagyon buta szőke leszek, még butább mint voltam, olyan amilyet a föld még nem hordott a hátán. Mindenen csak röhögcsélek majd, csurgatom a nyálam, semmit sem fogok érteni, és majd vigyorgok mint a tejbetök. Talán az sem lesz túlzás, ha szopogatom az ujjamat is néha, csak még meg kell keresnem melyiket.

Azért így jobban belegondolva, én jól elvoltam akkor is amikor még nem volt mobiltelefon, se internet. Nem tudom boldogabb lettem-e amióta vannak, vagy egyáltalán minőségbeli változást hoztak-e az életembe. Lehet, hogy nem is ez a dolguk?

A fene essen ebbe a nagy boldogságba, már egy jót bosszankodni sem tudok, nem hogy szomorkodni. Nem tudom mi történt velem az utóbbi időben, de majd kicsattanok a jókedvtől.

Még szúnyogok sincsenek, hogy legalább azokat anyázhassam! Idén nyáron még csak egy pók csípett meg az ölelkezős lábujjamon, de rá sem bírok haragudni. A minap meg egy srác be akart előttem parkolni a Páva utcában, én megálltam, és vártam türelmesen, mire valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva elkezdett nekem ordítozni, hogy dögöljek meg. Ne is kérdezzétek, fingom sincs, hogy mi lehetett a baja, hiszen még egy kicsit hátra is tolattam, hogy jobban beférjen. Aztán amikor sikerült neki, vártam mikor pattan ki a kocsiból, és ver agyon, de akkor sem bírtam abbahagyni a mosolygást. Nem hogy kiszálltam volna, aztán péppé vertem volna, nem?

Ebből is látszik, hogy még a sodromból sem tudnak mostanában kihozni. Minden gondolatom, még akkor is ha pont ellenkező irányba erőltetném, csak a pozitív pólus felé halad. Van nekem egy barátom Édespofa, aki tényleg feltétel nélkül szeret, és én viszont. Talán eddig ő az egyetlen barátom aki nem akar semmiben sem megváltoztatni, és én ezt hagyom, sőt el is fogadom tőle. Érted? Örülök neki! Aztán itt a kislakásunk, imádom a munkámat, az anyagi része is kezd a helyére állni, élvezem a vegaság összes velejáróját, süt a nap, lesz kutyánk, ... és még a zenék amiket hallgatok, azok is vidámak.

Komolyan kezdek kétségbe esni, hogy mi lesz így velem. Remélem nem leszek olyan mint azok az emberek, akik folyton csak mosolyogni tudnak, és én pont ezért ki nem állhatom őket. Nem akarok unalmas lenni!!!

Ma például annak ellenére, hogy majdnem összehánytam magam, hatalmas örömöt okozott nekem Euthymia felbukkanása. Képzeljétek el, Angliából ugrott be a munkahelyemre, és még ajándékot is hozott. Édespofa most lapozgatja a könyvet, amitől el vagyunk ájulva. Csodás étkek vannak benne, és már a képektől is összefolyik a nyál a szánkban, hát még az összetevők átböngészésétől. A rágó pedig isteni, mint ahogy a csoki is az volt, amíg tartott. A teát holnap fogom jegesen megcsinálni, kíváncsi vagyok milyen mixet sikerül összehozni belőle!

Komolyan mondom, az ilyen kedves, őszinte, önzetlen és pozitív kisugárzású emberek közelsége, még ha csak pár percre is, de be tudja aranyozni az életet! Köszönöm!!!

De megyek is, mert vacsora várt itthon, rakott brokkoli formájában, sok vadrizzsel, tojással és sajttal. Komoly konyhatündér kezd lenni Édespofából, én mondom!

Annyi szarságot írtam néhány napja a nők egymás közötti harcáról, hogy már kezdtem rosszul érezni magam emiatt, amikor is belefutottam ebbe, és még a könnyem is kicsordult: "Tavaly ilyentájt romokban hevertünk. Az anyósom végső harcát vívta a tüdőrákkal. Életem egyik katartikus, mitikus élménye mégis  ehhez az emberpróbáló időszakhoz kötődik . Soha ennyire nem éreztem, hogy egy asszonynak mekkora szüksége lehet egy másik asszony támogatására, segítségére. Évekig "harcoltunk" egymással, aztán mikor végre megértettük a másikat és elfogadtuk - ő elmenni készült. ..."

Hogy mire nem képes egy film! Szembesít önmagaddal: "Könnyed filmre vágytam szerda este, így betettem a Szex és New York film verzióját. A film alatt sikerült kicsit végiggondolnom, hogy milyen ember is vagyok igazán. Pontosabban azt sikerült inkább végiggondolnom, hogy milyen nem vagyok. ..."

Tudom, főoldalon is volt, de hátha valaki nem jár olyan sűrűn arra, ez meg annyira szívet melengető, hogy nem bírom kihagyni: "Mostanában költöztek ide. Mostanában képződött a két mosógép a bejárati ajtajuk mellé. Meg a csempe. Meg a járólap. Kelj fel és járj. Ásnak, alapoznak, akár a hegyek óriásai. I Giganti della montagna. ÚjLakók. Ez a nevük. ..."

Perla pedig tömören, de gyönyörűen írta le, hogyan szeretett bele: "Január elején ismertem meg. Már másnap eldöntöttem, hogy ő lesz a férjem. 2007. február 25-én, dél körül szerelmes lettem belé. Nem direkt. Egészen véletlenül. Váratlanul. Azt hiszem, akkor is hozzámentem volna, ha nem szerettem volna belé. ..."

Az évszázad ánusza címmel megjelent posztban pedig egy olyan mendemonda jártható körül, melynek igazságtartalma azt hiszem már sosem derül ki, de így leírva jókat lehet nevetni rajta, és nem mellesleg a poszthoz csatolt képen: "Ebben az országban két ember van, akit valóban mindenki ismer: az egyik az a mentős, aki Friderikuszt bevitte a kórházba, amikor egy balul sikerült kufircolás következtében szétrepedt az ánusza, a másik pedig az az orvos, aki ellátta. Éppen két perce hallottam egy kedves kollégámtól, hogy az ő volt barátjának egyik barátjának az apukája volt a szerencsés orvos, aki ellátta a vérző seggű Friderikuszt. De legalább hat másik olyan embert ismerek, akik viszont közeli barátságban állnak a mentőssel, noha egymást nem ismerik. ..."

Ez pedig nekem is ismerős, talán nektek is. A mit várunk és mit kapunk örök kérdése: "Még mindig nem tudom, hogy neki van igaza, vagy nekem. Persze nehezen összeegyeztethető a róla kialakított képemmel, hogy néha átver, főleg, mivel számomra elképzelhetetlen, hogy egy normális ember valakit néha ennyire átverjen. ..."

Magnifique immáron 5 hónapos kapcsolatot ápol élete szerelmével, és ami talán még szebb, hogy ez idő alatt egyre több barátjával kezdett sokkal mélyebb kapcsolatot: "... Nagyjából a következő párbeszéd hangzott el:
- Szóval azért nem jövök vele össze, mert nekem már van valakim..... 5 hónapja...viszont van vele egy kis "bibi", ami miatt neked erről nem meséltem, mert nem tudtam, hogy hogyan tolerálnád...
- Miért, vidéki?!
- Neeeeem (nevetek), annál kicsit másabb a szitu, ugyanis az illető......... férfi.
- Most ez komoly?
- Igen. Már rég óta próbáltam neked elmondani, de sose mertem, mert amikor kinn voltunk, ott sokszor utaltál rá, meg viccelődtél vele, hogy a buzik így, meg úgy..
még valamit mondtam, és elkezdtem pityeregni... "

Thia pedig aztán valóban egy Édespofa, csak női kiadásban. Ez annyira édes, hogy nem bírtam kihagyni innen: "Úgy döntöttem, hogy hosszú kihagyás után, felveszem a rövid távú céljaim közé, hogy újra nőt csinálok magamból. Nem akarok nagy fejest ugrani, csak szép apránként lépésről-lépésre alakulok majd, mint pupos gyerek a prés alatt. ..."