"Bolt" címke archívuma

Veletek előfordult már, hogy egy eladó megkért titeket, hogy ne egyetek vásárlás közben? Na ugye, hogy nem!

... de ha esetleg mégis, akkor hogyan reagáltatok? Megértően a zsebetekbe csúsztattátok a szotyit, kenyeret, vagy a mekit??? Netán felháborodtatok, és kikeltetek magatokból? Kértétek a panaszkönyvet is?

Kaptam ma egy levelet a közös képviselőtől, hogy postafordultával adjak választ arra a kérdésre, hogy engedélyezem-e élelmiszer bolt nyitását a ház alatt. Két lehetőséget ad, de azért a dolog ennél árnyaltabb.

Mert mi van ha végre kapnánk a környéken lévő 4 darab kocsma jellegű kisbolt helyett vagy mellett, végre egy igazi, tiszta, csendes, kulturált, jó választékkal rendelkező, vevőközpontú személyzettel rendelkező boltot? Szerintem erre senki sem gondol, csak a zajra, a részegekre, a trutyira, és mindenre, ami a másik 4 üzletben látható. Senki sem feltételez semmi jót!

Persze lehet, hogy egy újabb koszfészek telepedne meg itt, de akkor is, én úgy gondolom lehetne ezt másként is intézni, nem csak egy határozott nemmel.

Utolért minket is a gazdasági válság, egyenlőre csak a munkahelyen, de már ez is borzasztó aggodalmakra ad okot. A mai napom kész dráma volt, nem is részletezem, csak egy kicsit.

Ma kitették az egyik kollégámat, elkeztük a feketézést, a szabadságok úgy néz ki ugranak, szerintem a bérlet és az étkezési hozzájárulás is. Sajnos semmi sem úgy van már mint ahogy arról szó volt, ezért a jövő héten kapunk új munkaszerződést is, meg persze egy új, kissé megterhelőbb munkabeosztást. Akinek nem tetszik, el lehet menni.

Ilyenkor szokott eszembe jutni, hogy az a 100% amit nyújtottam, a becsületes munka, a kitartás, és a hűség olyan fogalmak, amik a valóságban semmit sem érnek. Kezdődik minden elölről. Ha valaki tud a kereskedelemben, a vendéglátásban üzletvezetői pozíciót, esetleg úgy gondolja más területhez is lenne tehetségem, és szüksége van egy, a fent felsorolt jellemzőkkel is bíró munkaerőre, ne habozzon megkeresni. Előre is köszönöm.

Nem kell semmi olyanra gondolni, csupán Édespofa sógornőjétől kaptuk meg egy magazin mellékletét, melyben férfiaknak szóló divattanácsok voltak, én pedig beleszerettem egy pólóba. Már álmodtam is róla, de komolyan! Tudom, ez beteges, meg minden ...

Aztán mivel non-stop melózom, csak ma délután sikerült 10 percet áldoznom arra, hogy bekukkantsak hazafelé menet a Springfield boltba, és élőben is meglessem rajongásom tárgyát, aztán rohantam is tovább. A 10 percből majdnem a fele arra ment el, hogy kétségbeesve fogtam a fejem és kerestem a pólót, majd amikor már majdnem feladtam, az utolsó darabra sikerült egy óriási kupac alján ráakadni. És milyen az én szerencsém? Pont az én méretem volt, ráadásul 1700 forintra akciózva!

Még este ki is mosom, aztán rátekerem a fűtést, mert holnap én már abban akarok virítani. Mert ha már ennyit vártam rá, nem hagyok ki vele egyetlen édeskés percet sem. Remélem megszárad!  

Nem is meséltem mekkora nem várt meglepetésben volt részem a minap! Majd kicsattantam az örömtől egészen estig, olyan jólesett ami történt.

Ott kezdődik a mese, hogy történetesen a cégünk másik boltjában voltam helyettesíteni, ahol délután már fáradtan ácsorogtam az üzlet végében és néztem ki nagyon sokat mondóan a fejemből, hátha valaki azt hiszi, hogy a munkám nehézségeit akarom nem csupán felületesen átgondolni, amikor is megjelent egy 1-2 év körüli szőke kislány a látószögemben. Bekukkantott az ajtón, majd hátrahagyva a nagypapit, mosolyogva odarohant hozzám és átölelte a lábaimat, már amennyire azt a kicsi kezeivel átérte. Én köpni-nyelni nem bírtam, mire még meg is simogatott, majd kinyújtotta felém a kezecskéit, és felkéredzkedett a karomba.

Ekkor érte utol a helyzetet a papa, aki szabadkozott, hogy a Viola nem szokott ám ilyeneket csinálni, és elnézést is kért volna, ha hagyom, de én akkor már a tükör előtt álltam a picivel mert arrafelé mutogatott. Megnéztük jól magunkat, majd mondtam is neki, hogy jobb ha most újra ellenőrzi, mert én a tükörben sem az apukája vagyok, de nagy ívben tojt rá. Akkor és ott, én bizony az voltam, vagy legalábbis azt érezhettem, amikor még a vállamra is hajtotta a kis fejét. 

Tegnap hulla fehéren, beteges állapotban jött be a kolléganőm dolgozni, akit a továbbiakban nevezzünk csak Terénkének. Konkrétan mandulagyulladás, nátha és tüsszögés voltak a tünetei, én meg jól lecsesztem, hogy legközelebb eszébe ne jusson ilyenkor betenni a lábát a boltba.

Nem értette miért vagyok kiakadva! El kellett neki szépen tagoltan mondanom, hogy ha most tegyük fel megfertőz engem is, aztán én holnap továbbadom a másik kollégának, aki tovább terjeszti a kórt a harmadiknak, akkor nem lesz aki dolgozzon. Ergo több bajt csinált, mint hasznot, arról nem is beszélve, hogy hány vásárlónak adhatja át a hülye kis vírusait! Remélem felfogta elsőre!

Mert én is régebben nehezen értettem meg, és sokszor dolgoztam betegen attól félve, hogy nem nézi jó szemmel a munkáltató a betegszabadságot. Bár én évente talán egyszer vagyok náthás, és öt év is eltelik úgy, hogy levenne a lábamról valami nyavaja, de akkor is rettegtem. Inkább dolgoztam keményen, ha nem is voltam jól, mint otthon gyógyítottam volna magam mézes teával és a mérgező antibiotikumokkal. Aztán egyszer nekem is elmagyarázták, lassan és tagoltan, hogy mennyi hátránya van azon kívül is a lábon kihordott influenzának, hogy szövődményei lehetnek. Én felfogtam, remélem Terénke is! És remélem ma nem én leszek a következő aki fájlalja a manduláit!

Egy hónapon belül, ma újabb attrakciót mutatott be a bácsi, aki már eddig sem volt egy egyszerű eset. Megint betért hozzánk, és természetesen nem hagyta ki a múltkori produkciót, de most tetőzte azzal, hogy kifelé fogott egy szép babarózsaszín esernyőt, és egy laza mozdulattal a zsebébe tette, aztán mintha mi sem történt volna, kisétált.

Messzire nem jutott, a bolt sarkában már el is kaptuk a kollégámmal, aztán legnagyobb meglepetésére visszavittük. Mivel magától nem volt hajlandó kirakni a szajrét, így nekem kellett elvennem tőle. A munkatársaim szerint egy hős vagyok, hogy a köpetektől való félelmemet leküzdve, bátran benyúltam neki, és visszaszereztem a tulajdonunkat. Hipp-hipp hurrá!!!

Este meg hazafelé majdnem felkenődtem egy taxi oldalára, mert a barom állat természetesen a biciklisávon parkolt, és rám nyitotta az ajtót. Remélem karcos lett a bömbi.

Persze még csak szó van róla, de ahogy ismerem a magyar munkaadókat, majd simán visszaélnek minden kis adódó helyzettel, ahogy eddig is tették, és nem választható, hanem kötelező lesz ennyit dolgozni. Persze feketén.

Mondjuk javaslatom nekem is lenne, méghozzá szerintem a munkavállaló és a munkáltató szempontjából sem rossz idea. A történet pedig, hogy hétfőtől dolgozzunk 4 napot 12 órában, de legyen szabad a péntek is. Így lehetne ugyanúgy 48 órás munkahét, és eközben három nap otthon a családdal. A legtöbben úgy is melóznak 12 órát és közülük is sokakat még csak nem is a törvény szerint fizetnek érte, szólni meg senki sem mer, mert akkor oda az állása. Nálunk is felajánlották a túlórát, de engem nem érdekel, mert olyan gerinctelen a hozzáállás, hogy az már nekem is sok. Folytatva a javaslatokat, továbbá az is hasznos lenne ezzel egy időben, hogy a kereskedelemben is korlátoznám a nyitvatartást csütörtökön és pénteken hosszabbítottra, de szombaton kizárólag kettő óráig. A vasárnapi napot pedig zárásra ítélném. Mindenki húzza magára a takarót sokáig, vagy napozzon, bulizzon, bármit is csináljon, de ne dolgozzon! 

Egyébként ezzel kapcsolatban itt van ez a cikk is, mely arról íródott, hogy az unión belül is hazánkban a "legszorgalmasabbak" a munkavállalók, illetve itt egy ötlet Amerikából, melynek még ott sem örülnek osztatlanul.  

Elmesélem milyen is az, hiszen tegnap sikerült produkálnom egyet két vásárlónk előtt is, totál véletlenül, simán csak úgy, hogy adtam önmagam.

Fizetett egy lány, akinél láttam, hogy van egy Celebrity magazin, a címlapján Sarah Jessica Parker-rel és a Szex és New York reklámjával. Kérdeztem tőle, hogy látta-e a mozifilmet, mire elkezdett mesélni arról, hogy milyen jó, de a mondandójához hozzáfűzte, hogy mennyire sajnált egy srácot a nézők között, akit mindenki megbámult, lévén a teltházas vetítésen, ő volt egyedül pasi. Erre én megjegyeztem hirtelen, minden gondolkodás nélkül, hogy nem is értem miért csak ő volt fiú, mikor az én összes barátom nézi a sorozatot. Hát ekkor tört fel a nevetés a kollégákból, aztán a csajból, majd még egy 50-es vevőből.

Nem kicsit pirultam el, sőt annyira zavart lettem, hogy Samantha melleiről kezdtem el gagyogni, persze teljesen sikertelenül.  

Szóval ezért nem találok új munkát, olyat ahol normális fizetést is kapnék. Ezek szerint megint egy pár évre szakmát kell váltanom, mint ahogy egyszer már kereskedőből vendéglátóssá képeztem át magam.

Szerintetek merre mozgolódjak? Mi állna jól nekem? Hol fizetnek legalább nettó 150-et?

Üzenem a fickónak aki elé pár napja totális rózsaszín ködbe burkolózva kihajtottam bringával a Meridien előtti zebrán, hogy bocsi. Nem akartam meghalni, rá sem akartam a frászt hozni, csupán annyira belemerültem a Portishead új albumába, hogy valami teljesen más dimenzióban léteztem éppen.

Üzenem a bolt előtt minden nap egy vizslát sétáltató pasinak, hogy legközelebb ha meglát kirohanni az ajtón, ne ijedjen meg, csak a kutyát akarom megsimogatni, nem őt.

Üzenem az új Britney klip rendezőjének, hogy jó ötlet volt a csajt rajzfilmfiguraként ábrázolni, így nem kellett megint elborzadnom a külsején.

Üzenem mindenkinek aki járt Olaszországban 2007-ben, küldjön képeket Amby-nek a nagy képernyővédőhöz.

Üzenem Jakupcsek Gabinak, hogy még ha szerződésszegéssel jár, akkor is szálljon ki a új játékból, baromira be fog csődölni. Én bealudtam rajta a múltkor, annyira volt izgalmas az Igazság Ára.

Üzenem mindenkinek aki eddig nem értette miért nem mentem el szavazni, hogy vegyen egy e heti Magyar Narancsot és olvassa el benne az első cikket. Tökéletes!

Gáspár Beának meg üzenem, hogy ne vezessen műsort meleg szórakozóhelyen, ha kiakad azon, ha nők akarnak vele kikezdeni. Tökre üti egymást a két dolog.

Engem már régóta idegesít és értetlenné tesz a magyar kereskedők kutyás vásárlók felé tett lépéseinek zöme, melyek szerint az ebnek nincs helye a boltban, és szinte alig van olyan hely ahová beengedik a kedvenceket. Ellenben a nyugati országokkal, ahol már rég felismerték, hogy a kutyás vevő is vevő! Nem is értem, hogy Milánóban a Gucci részlegről miért nem küldik ki a dogot, a Versace táskák közeléből pedig miért nem zavarják el a mopszot.

Nálunk sajnos még a vakvezető kutyával sem lehet a boltba bemenni, mert olyan megaláztatásban részesítenek, amilyenben még tuti nem volt részed látáskárosultként. A pápai Tesco üzletvezetőjét én személy szerint úgy rúgtam volna ki, hogy a lába sem érte volna a földet. Nemhogy segítettek volna szegény fickónak bevásárolni, inkább háromszor is kibaszták a biztonságiak segítségével. Remélem majd lesz olyan alkalom ennek a főnöknek az életében, amikor hasonló bánásmódban részesítik, és őt is lealázzák segítségnyújtás helyett.

Egyébként a vak férfi kiállt a jogai mellett, és most neki köszönheti minden sorstársa, hogy a pápai teszkóba beviheti a kutyust!

Kíváncsi lennék egyébként, hogy ti hogyan vélekedtek a kutyás vásárlókról! Szerintetek van helye az üzletekben és az éttermekben az ebeknek, vagy inkább hagyják a bolt előtt megkötve?