"Buldog" címke archívuma

... melyik kutya lesz rágós, és melyik nem? Most fajtától függetlenül kérdem, mert ott gyanítom biztos ki lehet valahogy szűrni, és nem is a fogzás időszakára gondolok. Csak mert vannak kutyák, amelyek örökkön-örökké rágnának, míg vannak olyanok, amelyek maximum a játékaikat unalmasan, de azon kívül semmit.

Találkoztam ma a pataknál a kutyás ismerősökkel, és ott vetődött fel a kérdés, ugyanis pont arról volt szó amikor odaértem, hogy Zsebi a francia buldog soha semmit nem rágott meg, míg a testvérei, illetve a kölykei nagyrészt szétkaptak mindent, ami a lakásban megtalálható volt. Aztán ott volt Happy, a bull terrier, aki szintén nem volt őrülten lelkes, már ha rágásról volt szó, míg az én régi kutyám Mazsola, mindent amit látott, válogatás nélkül megtépázott.

És most itt van Lulu (aki egyébként már lassan két hete nem csinált bent sem kicsi, sem nagy ajándékot, azon kívül, hogy a szomszéd szőnyegét lekakálta) aki eddig még semmi őrültséget nem csinált, olyan mintha a játékain kívül az égvilágon nem érdekelné semmi, kivéve amit meg lehet enni. Na jó, a falat egy részen megkezdte, de azt is evés gyanánt! Szerencsések vagyunk azt hiszem, pedig gőzünk sem volt amikor vettük a kutyust, hogy ebből a szempontból majd mire számíthatunk. Vajon ez egy örök lutri?

Szóval megkaptam tegnap a doktor úr válaszait, melyeket itt megosztok veletek is, hátha van aki hasonló gondokkal küzd mint mi. Persze most a kipróbálás következik, remélem beválik minden.

Tehát a habzsolás buldogoknál elég sűrűn előfordul állítólag, és a doki szerint nem lehet egy kutyának hogyan elmagyarázni, hogy lassabban kell enni, így marad a habzsolásra kifejlesztett tál, amely olyan mint egy kalácshoz való sütőforma, közepén emelkedővel. Ebből állítólag határozottan kevesebbet tud a szájába venni, de persze fontos a méret is. Aztán lehet kézből is etetni, melyet reggel ki is próbáltam, és a szokásos adagot így nem fél, hanem tíz perc alatt ette meg. Nem is hányt!

De ugye Lulu mostanában már harapni is akar, amikor etetjük, a tálat töltjük újra, kézből nem kap eleget, vagy csak közben megsimogatnánk. Az orvos szerint ez elég nagy baj, mert ezek szerint próbálja átvenni a falkavezér szerepét, és ezt nem szabad hagyni, még időben le kell torkollani. Tehát amint morogni kezd, vagy odakap, el kell venni az ételt, és vége az étkezésnek, illetve nagyon keményen (nem fájdalmat okozva) a tudomására kell hozni, hogy az nagyon rossz dolog amit csinál, és hogy nem ő az úr a háznál.

A hasmenésre pedig kizárólag pasztát ajánlott, mert szerinte a bélflórával lehet a gáz. Ha nem ez, akkor vizsgálódik tovább.

Remélem segített nektek is, de ha nem, akkor csak ajánlani tudom őket, azaz az Ófalú Állatorvosi Rendelőt, melyet a 243-8464-es helyi számon értek el, vagy személyesen Békásmegyeren, a Templom utca, 46/b-ben. Egyébként az egyik doki kutyás, a másik pedig hüllőkre szakosodott, Somát is oda hordjuk!

Lulu már megint fosik, pedig semmi sem változott. Ugyanaz a táp, ugyanakkor, sőt kap probiotikumot is, mégis olyan a széklete mintha vizelet lenne. Már háztartási kekszet is próbálok adni neki, ahogy a szomszéd javasolta, állítólag a macskájának bevált. És én még kezdtem azt hinni, hogy sikerült beállítani, így mostantól minden rendben, megvan a megfelelő keménység, de nem! 

Egyébiránt tegnap összefutottam az utcánkban lakó francia buldog tenyésztővel, aki szerint Lulu túl kicsi a korához képest, és szerinte nem fejlődnek a csontjai rendesen, ezért adjak neki külön kálciumot. Mondjuk a mutter is törpe volt, és remélem a drágám sem lesz elefánt, de azért beleültette a csaj a bogarat a fülembe. Kérdeztem azt is tőle, hogy szerinte egyáltalán fajtatiszta-e a kutya, de ebben nem kételkedett, csak szerinte túlontúl kicsi, ami szintén szerinte nem normális. Na mindegy, megyünk jövő héten úgyis a dokihoz, majd ő mond valamit ezekre.

(Persze, és közben mit álmodok éjszaka? Azt, hogy Lulu egy nap alatt felére csökken fosás miatt, majd kétszer akkora rózsaszín békákat hány, mint ő maga.)

Az egyik pillanatban azt gondolom, hogy nekem van a világon a legokosabb kutyám, a másikban meg pont az ellenkezőjét. Normális ez?

Nem tudom Lulu hogyan lesz szobatiszta! Napi 20 pisit, és 5 kakit mégis hogy lehet megtanulni úgy szabályozni, hogy reggel és este jöjjenek csak?

És olyan, mintha semmit sem tanult volna ez alatt a hónap alatt. Tegnap este próbaüzem volt, már nem volt bezárva éjszakára a dobozába, erre mintha hetek óta nem esett volna le neki, hogy mi miért történik, ugyanúgy bepisilt és bekakilt ahogy szokott. A fene sem érti ezt, az előző kutyánk ugyanezzel a módszerrel egy hét alatt vált teljesen szobatisztává, a felügyelet és a jutalomfalat megtette a hatását.

Mivel mostanában elég sok bulldogos gazdival beszéltem azért a fajtaleírások mellé, hiánypótlás gyanánt hozzátenném, mivel sehol sem írnak róla, hogy a francia bulldog az esetek 90%-ban nagyon nehezen lesz szobatiszta, ami ellentmond annak, hogy több helyen is kifejezetten ajánlják lakásba. A legtöbb gazda egyébként 7 hónapos korától egészen másfél éves koráig bezáróan nyilatkozott a megkérdezettek közül, de volt egy kirívó eset is. Találkoztam egy 2 éves kannal és a gazdáival, akiknek a második kérdésük az volt hozzám, hogy Lulu miként áll a szobatisztasággal. Elmondtam a tényállást, hogy azért minimális javulás tapasztalható, mire megnyugtattak, hogy az ő kutyájuk még mindig nem az. Ha ez nálunk is ilyen ütemben fog alakulni, akkor azt hiszem beszerzek egy macskaalom-dobozt, és arra szoktatom hosszú távon. Vagy ez hülyeség, és ne legyek ennyire türelmetlen és vészjósló?

Update: Amíg ezt a bejegyzést megírtam, bekakilt az előszoba közepére, még csak nem is a pelusra. Hozzáteszem, fél órája sincs, hogy feljöttünk a sétából!   

Ha nagyon nem akarnék vicces lenni, azt mondanám, hogy ez a kutya kicsit sem francia, inkább görög, hiszen falafel mindent amit elé raksz, de szerintem inkább ott van elásva a dolgok nyitja, hogy talán nem is a származását kellene feszegetni, hanem a fajtát. Egyesek szerint ránézésre lehetne denevér, macska, és patkány is, de szerintem meg felesleges találgatni, a biztos az, hogy ha nem kutya, akkor tehén.

(ui: Nem kakiltunk be éjszaka, és pisi sem volt!!! Az állatorvos szerint testileg fel vagyunk készülve a szobatisztaságra. Ja, és három kombinált oltáson vagyunk túl, mehetünk bandázni!) 

Nem tudom mások akik kutyát választanak maguknak, hogy csinálják, de mi tegnap elmentünk megnézni ezeket a csöppségeket, és ugyan álomszépek voltak de mégsem hoztunk el egyet sem. Pedig kép alapján a kislányba már szerelmes voltam, de amikor odaértünk, semmilyen bizsergést nem éreztem. Nem éreztem, hogy ő az enyém kell, hogy legyen és nem lehet senki másé. Nem volt szerelem első látásra!

Természetesen nem vagyok benne biztos, hogy ennek így kell történnie, de eddig a tapasztalatok mintha azt mutatnák, hogy csak azzal a kis jószággal lett hosszú távú a kapcsolatunk, amelyikkel rögtön szerelembe estem, és szinte megbabonázott. De kétségeim is vannak ezzel kapcsolatban. Szerinted kell érezni bármit is? Nem elég ha csak felkapom azt amelyik tetszik, és elhozom, lesz ami lesz alapon?

Úgy tűnik elég bizonytalan vagyok ezekben a dolgokban, ezért jó lenne ha elmesélnétek, ti hogyan választottatok állatot. Vagy ő választott titeket? Ajándékba kaptátok, és már nem volt választási lehetőség? Meséljetek, mert ha a megérzéseket félretesszük, a józan ész bizony azt mondatja velem, hogy igenis el kellett volna hozni a tegnapit, hiszen olyan gyönyörű volt, hogy nem mostanában találok majd még egy ilyen szépséget. Vajon fogadjam meg a belső hang szavait, vagy rohanjak érte vissza amíg el nem viszik?

Egyébként a fent leírtak alapján úgy tűnhet, hogy totálisan ráparáztam a kérdésre, de tanúkkal (Édespofa, Zizike, Viki, és a fél Facebook, illetve mindenki akivel az elmúlt pár napban beszéltem) bizonyíthatom, hogy nem így van. És egyébként is minden eddig kitöltött teszt azt mutatja, hogy jó gazdi válhat belőlem, illetve minden fajtakereső szerint a buldog az első 10 típus között szerepel, amelyik illik hozzám. Képeket, fajtaismertetőket és hirdetéseket pedig nem is nézegetek sokat, csak úgy cirka 5 órában a napból. Úgyhogy nincs para, csak megfontolom a döntést alaposan.