"Bulldog" címke archívuma

Az egy dolog, hogy én utálom a hőséget, ezt a hirtelen beköszöntőt is pont úgy mint a lassan érkezőt, de Lulu is ki van tőle készülve. Konkrétan sétálni sincs kedve, reggel és délután is megállt a lépcső tetején, és az arcára volt írva, hogy menjek én a francba, sétálgassak egyedül, nem kell ő ehhez. Egyébiránt pedig ebben a fenn látható pózban tekereg egész nap, kint a kövön. A szobába be sem jön!

Hétvégén is kimentünk a Bulldogpiknikre, de előtte labdázott vagy 10 percet, aminek az lett az eredménye, hogy a találkozóra már kiütötte magát. Ettől függetlenül jó volt, itt van róla egy kis videó! ... és remélem az elveszett kislány is megkerült már, ugyanis aggódom nagyon!

Ha nyomott pofis gazdi vagy, de még nem voltál Bulldogpikniken, akkor itt egy kis kedvcsináló, mely a ma 5. szülinapját ünneplő találkozón készült, a Hajógyári-szigeten.

Van az utcánkban pár francia bulldog, és közülük az egyik, egy Zsömi névre hallgató 6 éves kislány, éppen gazdit keres, mert nem tudnak már róla gondoskodni. Ivartalanítva van, szobatiszta, és nagyon különleges, ugyanis zöld a szeme, és a színe sem egy sztenderd. Természetesen ajándékba elvihető, csak jó helyre kerüljön, ami nem baj ha a közelünkben van, mert Luluval nagyon jó barátnők. Ha érdekel, fotó itt található, elérni pedig a gusvagyok@gmail.com címen tudsz.

Azt hiszem ebben a korban teljesen természetes, hogy az ember számba veszi az eddigi dolgait, visszatekint, megpróbál kicsit lassítani, és új kihívásokat keresni. Én most élem meg azt az időszakot, amikor valami többet szeretnék, tartani valamerre, tartozni valahová, megtalálni és megvalósítani tán már rég elfeledett álmokat.

Van egy kis családom, Édespofa és Lulu, van egy kis lakásunk, de szeretnék még többet kihozni ebből. Egy kis házban képzelem el magunkat, ahol van egy kis tornác, egy kert, gyümölcsfák, pár bokor, egy kis csörgedező patak a kert végében, a teraszon pedig függőágy, mellette asztal székekkel, gőzölgő kávé. Nem nagy dolgok, simán megvalósíthatók! Nem kergetek olyan álmot, mely kivitelezhetetlen. Nem vágyom gyerekre, vagyis elnyomom azt, hiszen úgysem lehet. De helyette azzal akarok boldog lenni amim van, és egy kicsit többel.

Eddig nem éreztem késztetést házasságra, de amióta Édespofával vagyunk így ketten együtt, minden más lett. Gyűrűt nézegetünk, és ezt teljesen komolyan gondolom, nem csak egy ámokfutó gondolat, ami oly sokszor kerített hatalmába a múltban. Ott szeretnék állni a barátainkkal a hátunk mögött az emelvényen, és kimondani az igent! Aztán hazamenni a kis házunkba, és kerti partit adni, majd elutazni egy csendes, olasz kis faluba, le a tengerhez, és kéz a kézben sétálgatni esténként, míg Lulu a lábaink között ugrál, vagy kergeti a a parton megpihenő habokat.

Régi nagy vágyam volt egy kutya is, melyhez gyerekkoromban a szülők nem járultak hozzá, de ehhez ma már nem kell az engedélyük, vagyis inkább azt hittem, hogy nem kell, de mindegy ez más lapra tartozik. A lényeg, hogy mióta Lulu megvan, egyre inkább érzem, hogy a régi gondolataim, miszerint úgysem tudnék felelősségteljes gazdája lenni egy kutyának, egyik pillanatról a másikra, szertefoszlottak. Megtudtam ugyanis, hogy képes vagyok boldoggá tenni egy kutyát, képes vagyok levetkőzni minden önzésemet, és átadni a szeretetem, a feltétlen szeretetem egy ilyen tündérnek. Viccesen hangzik, de egy időben azt hittem ez emberekkel sem megy, nemhogy egy állattal. Erre tessék, semmi más nem érdekel, mint Lulu boldogsága.  Azt akarom, hogy minden pillanata amit velünk tölt, öröm legyen a számára. És azt is gondolom, hogy ha meglenne az a kicsi ház, akkor bizony vennék még egy szukát, egy jó családból valót, és igen, elmennék egy jó hírű tenyésztőhöz, megtanulni a szakma fortélyait, hogy én is megpróbálkozzak a fajta tenyésztésével. Ez tenne igazán boldoggá!

35 vagyok, mitöbb lassan 36! Megpróbálok egy kicsit még inkább odafigyelni a belső hangokra, követni őket, mert tudom, hogy ez a jó út. Megpróbálni a legtöbbet kihozni abból ami van, és ha tehetem, még egy kicsit többet. Remélem mindenki támogat!

Azért az vicces valahol, hogy mi mindketten, de főleg én, baromi érzékenyek vagyunk a szagokra, én az is voltam mindig, erre most itt alszik az ágyunk mellett egy fingógép, beterítve a szobát jobbnál-jobb szagokkal. Eddig az összes illatosító felmondta már a szolgálatot, talán még a füstölő nem, de az meg nem mehet olyan ütemben, mint ahogy a szagok áradnak.

Ez a sors fintora, vagy mifene, de ez is viccesen hangzik így leírva. Murphy-nek van erre valamilyen törvénye? Biztos van, hiszen mindenre van!

Történetesen megint igaza lett Thia-nak, hiszen ő mondta a minap, hogy biztos Lulu is elkel, hátulról úgyis minden kutya ugyanolyan. Most Bosco, a másfél éves angol bulldog a nagy szerelem, olyannyira, hogy Lulu hagyta magát neki kinyalni, melyen felbuzdulva a gazdi meghívott minket a Hajógyári szigetre, ahol minden hónap első vasárnapján van Bulldogok és Bulldogtalanok találkozója. Megyünk!

Azért, hogy kerek legyen a történet, el kell mondanom, hogy másodszorra már felfedezte a hó szépségeit, győztem követni a kamerával, konkrétan. Még a kezemből is kiverte, bár azért kellett egy kis finom rávezetés, ugyanis amikor elkezdtem rugdalni a havat, teljesen beizgult. Mert hát mégis milyen fura dolog az, hogy elrúgok valamit, még látja is repülni, követi, aztán mire leér, eltűnik. Varázslatos és idegesítő is egyben, amitől egy rövid időre én is átmentem megint kiskölyökbe!

Kacsával a szájában ébred, és a kacsa annál értékesebb, minél inkább el akarom venni. Talán ez a titka annak, hogy nem a lakást kapja szét, hanem a játékaival játszik. Mindegy, ez csak úgy eszembe jutott, mint ahogy az is, hogy valamelyik nap megállapítottam, hogy a tenyésztés során biztosan bekevertek malacokat is, mert szerintem simán tudna Lulu szarvasgombát találni. Talán már talált is, csak nem vettem észre! A múltkori evészavart pedig ráfogtam a teliholdra, mert más okát nem nagyon találtam. Most eszik, mint az őrült, minden falat egy kincs a számára.

Ja és a lényeg, hogy már gondolkodom Luluka ajándékán, amit a fa alá teszünk majd. Esőkabát, vagy finomság legyen? De voltaképpen ő maga is egy ajándék, hiszen előre kaptam karácsonyra bizonyos részeit, de még nem döntöttük el melyiket. Talán a két mellső lábát? Mindenesetre úgy döntöttünk, hogy egy nagy masnival átkötjük majd szenteste, mert dobozba mégsem csomagolhatjuk!

... melyik kutya lesz rágós, és melyik nem? Most fajtától függetlenül kérdem, mert ott gyanítom biztos ki lehet valahogy szűrni, és nem is a fogzás időszakára gondolok. Csak mert vannak kutyák, amelyek örökkön-örökké rágnának, míg vannak olyanok, amelyek maximum a játékaikat unalmasan, de azon kívül semmit.

Találkoztam ma a pataknál a kutyás ismerősökkel, és ott vetődött fel a kérdés, ugyanis pont arról volt szó amikor odaértem, hogy Zsebi a francia buldog soha semmit nem rágott meg, míg a testvérei, illetve a kölykei nagyrészt szétkaptak mindent, ami a lakásban megtalálható volt. Aztán ott volt Happy, a bull terrier, aki szintén nem volt őrülten lelkes, már ha rágásról volt szó, míg az én régi kutyám Mazsola, mindent amit látott, válogatás nélkül megtépázott.

És most itt van Lulu (aki egyébként már lassan két hete nem csinált bent sem kicsi, sem nagy ajándékot, azon kívül, hogy a szomszéd szőnyegét lekakálta) aki eddig még semmi őrültséget nem csinált, olyan mintha a játékain kívül az égvilágon nem érdekelné semmi, kivéve amit meg lehet enni. Na jó, a falat egy részen megkezdte, de azt is evés gyanánt! Szerencsések vagyunk azt hiszem, pedig gőzünk sem volt amikor vettük a kutyust, hogy ebből a szempontból majd mire számíthatunk. Vajon ez egy örök lutri?

Szóval megkaptam tegnap a doktor úr válaszait, melyeket itt megosztok veletek is, hátha van aki hasonló gondokkal küzd mint mi. Persze most a kipróbálás következik, remélem beválik minden.

Tehát a habzsolás buldogoknál elég sűrűn előfordul állítólag, és a doki szerint nem lehet egy kutyának hogyan elmagyarázni, hogy lassabban kell enni, így marad a habzsolásra kifejlesztett tál, amely olyan mint egy kalácshoz való sütőforma, közepén emelkedővel. Ebből állítólag határozottan kevesebbet tud a szájába venni, de persze fontos a méret is. Aztán lehet kézből is etetni, melyet reggel ki is próbáltam, és a szokásos adagot így nem fél, hanem tíz perc alatt ette meg. Nem is hányt!

De ugye Lulu mostanában már harapni is akar, amikor etetjük, a tálat töltjük újra, kézből nem kap eleget, vagy csak közben megsimogatnánk. Az orvos szerint ez elég nagy baj, mert ezek szerint próbálja átvenni a falkavezér szerepét, és ezt nem szabad hagyni, még időben le kell torkollani. Tehát amint morogni kezd, vagy odakap, el kell venni az ételt, és vége az étkezésnek, illetve nagyon keményen (nem fájdalmat okozva) a tudomására kell hozni, hogy az nagyon rossz dolog amit csinál, és hogy nem ő az úr a háznál.

A hasmenésre pedig kizárólag pasztát ajánlott, mert szerinte a bélflórával lehet a gáz. Ha nem ez, akkor vizsgálódik tovább.

Remélem segített nektek is, de ha nem, akkor csak ajánlani tudom őket, azaz az Ófalú Állatorvosi Rendelőt, melyet a 243-8464-es helyi számon értek el, vagy személyesen Békásmegyeren, a Templom utca, 46/b-ben. Egyébként az egyik doki kutyás, a másik pedig hüllőkre szakosodott, Somát is oda hordjuk!

Lulu már megint fosik, pedig semmi sem változott. Ugyanaz a táp, ugyanakkor, sőt kap probiotikumot is, mégis olyan a széklete mintha vizelet lenne. Már háztartási kekszet is próbálok adni neki, ahogy a szomszéd javasolta, állítólag a macskájának bevált. És én még kezdtem azt hinni, hogy sikerült beállítani, így mostantól minden rendben, megvan a megfelelő keménység, de nem! 

Egyébiránt tegnap összefutottam az utcánkban lakó francia buldog tenyésztővel, aki szerint Lulu túl kicsi a korához képest, és szerinte nem fejlődnek a csontjai rendesen, ezért adjak neki külön kálciumot. Mondjuk a mutter is törpe volt, és remélem a drágám sem lesz elefánt, de azért beleültette a csaj a bogarat a fülembe. Kérdeztem azt is tőle, hogy szerinte egyáltalán fajtatiszta-e a kutya, de ebben nem kételkedett, csak szerinte túlontúl kicsi, ami szintén szerinte nem normális. Na mindegy, megyünk jövő héten úgyis a dokihoz, majd ő mond valamit ezekre.

(Persze, és közben mit álmodok éjszaka? Azt, hogy Lulu egy nap alatt felére csökken fosás miatt, majd kétszer akkora rózsaszín békákat hány, mint ő maga.)

Az egyik pillanatban azt gondolom, hogy nekem van a világon a legokosabb kutyám, a másikban meg pont az ellenkezőjét. Normális ez?

Ma először fordult elő, hogy nem Lulu ébresztett, hanem pont fordítva, én őt vertem fel az álmából hajnali 6-kor, és talán ennek is köszönhető, hogy éjszaka nem piszkított be, szintén először. Szerintetek ünnepeljek, vagy várjuk még ki mit hoz a nap hátralévő része?

Nem tudom Lulu hogyan lesz szobatiszta! Napi 20 pisit, és 5 kakit mégis hogy lehet megtanulni úgy szabályozni, hogy reggel és este jöjjenek csak?

És olyan, mintha semmit sem tanult volna ez alatt a hónap alatt. Tegnap este próbaüzem volt, már nem volt bezárva éjszakára a dobozába, erre mintha hetek óta nem esett volna le neki, hogy mi miért történik, ugyanúgy bepisilt és bekakilt ahogy szokott. A fene sem érti ezt, az előző kutyánk ugyanezzel a módszerrel egy hét alatt vált teljesen szobatisztává, a felügyelet és a jutalomfalat megtette a hatását.

Mivel mostanában elég sok bulldogos gazdival beszéltem azért a fajtaleírások mellé, hiánypótlás gyanánt hozzátenném, mivel sehol sem írnak róla, hogy a francia bulldog az esetek 90%-ban nagyon nehezen lesz szobatiszta, ami ellentmond annak, hogy több helyen is kifejezetten ajánlják lakásba. A legtöbb gazda egyébként 7 hónapos korától egészen másfél éves koráig bezáróan nyilatkozott a megkérdezettek közül, de volt egy kirívó eset is. Találkoztam egy 2 éves kannal és a gazdáival, akiknek a második kérdésük az volt hozzám, hogy Lulu miként áll a szobatisztasággal. Elmondtam a tényállást, hogy azért minimális javulás tapasztalható, mire megnyugtattak, hogy az ő kutyájuk még mindig nem az. Ha ez nálunk is ilyen ütemben fog alakulni, akkor azt hiszem beszerzek egy macskaalom-dobozt, és arra szoktatom hosszú távon. Vagy ez hülyeség, és ne legyek ennyire türelmetlen és vészjósló?

Update: Amíg ezt a bejegyzést megírtam, bekakilt az előszoba közepére, még csak nem is a pelusra. Hozzáteszem, fél órája sincs, hogy feljöttünk a sétából!   

Tegnap este, ha nem is első pillantásra, de óriási szerelem szövődött Szusi és Lulu között, amint a fotó is bizonyítja. Annyira odáig voltak egymástól, hogy egy mély és heves csókváltás után kipróbálták a 69-es pózt is. Persze ettől még nem leszbikusok, vagy igen?

Holnap megyünk délelőtt a Velencei-tóhoz kutyázni és fürödni, ha valakinek van kedve, csatlakozzon! Egyúttal lehet ez az első kutyás blogtali is!