"Bumbi" címke archívuma

Mostanában figyeltem fel rá, hogy mennyivel nyíltabban beszélnek a pasik a tisztálkodási szokásaikról, a divatról, és a szexről napjainkban, mint mondjuk 10 éve.

Régebben egy hétköznapi beszélgetés során nem merülhetett fel olyan, hogy ki az aki szarás után nem csak töröl, de bizony elengedhetetlennek tartja a tusolást is, nem volt téma, hogy melyik fickó hol hordja az intim testékszereit, hová szereti ha dugja neki a partnere a műpéniszt, és milyen pózban, mint ahogy az sem, hogy hová jár kozmetikushoz, és melyik lábujján van a köröm kilakkozva. Már a titkos szexuális vágyaikat is megfogalmazzák, és ki is mondják a férfiak. Hát nem felháborító?

De a kellemes meglepetés mégis leginkább az, hogy kezd eltűnni a szakadék a buzi és a heteroszexuális pasik között. Már nem csak a bumbik hordanak fülbevalót, a csivava-kigyúrt pasi kombináció már szinte mindennapos jelenség, a hajfestés is, és még sorolhatnám a régen buzik divatjához besorolt dolgokat, tevékenységeket, azokat amelyekből biztosan le lehetett vágni, ki merre kacsingat. Képzeljétek, van olyan nem meleg ismerősöm, aki nyíltan Andy Bell rajongó! Ma már mindezek nem számítanak meleg kiváltságnak, amit talán egy kicsit sajnálok is, vagy nem.

Eddig elképzelhetetlen és a maga nemében megismételhetetlennek tűnő, felettébb hihetetlen dolog történik, ugyanis bekerül a blogba az ámerikái Miley Cyrus új dala, de csak és kizárólag a klipje miatt, mellyel szemlátomást leginkább a buzi rajongóinak (vannak ilyenek?) akart kedveskedni, és telepakolta, aranyosabbnál-aranyosabb bumbikákkal. Van itt minden ami kell, a tengerparton, verőfényes napsütésben, szivárványszínű gumicsónakban pancsikoló, homokban fetrengő, és táncikáló srácok. Nagyon beteg, igaz "kedves" Ékes Ilona?

Van egy (kettő?) kollégám, aki ugyan nem tehet róla, de a világon a legegyszerűbb dolgokkal is ki tud hozni a sodromból. A minap is megkérdezte, hogy: "Na, mi van? Kell hozzá egy csavarhúzó, aztán fel kell szerelni!" Én erre nagyon csúnyán nézve: "Baszkikám, én buzi vagyok, egy polcot nem szereltem fel soha!" Hát elképesztő, hogy miket nem néznek ki az emberből!!!

Ugyanez az ember egyébként azt is hiszi, hogy én tudok bútorokat összeszerelni, de már felvilágosítottam, hogy azt nálunk Édespofa csinálja. Én már rontottam el úgy Ikea bútort is, hogy soha többé nem lehetett használni, ezért itthon az ilyenek közelébe sem vagyok engedve. Ja, meg súlyemelőnek is vagyok nézve, pedig hiába kétszer akkora a bicepszem mint Kicsinapsugárnak, attól még erő ugyanannyi van benne. Persze próbálkozom, lelkes vagyok, igyekszem. Az megy egy buzinak is!

(... és tényleg, bent azt mondták a lányok, hogy sokkal viccesebb volt szóban a történet, mint így leírva.)

Ez itt nagyon félrement szerintem, pedig az még csak nem is róható fel Kállai Ákosnak, hogy nem érezteti a cikkében a jószándékot és az aggódást. Mégis mielőtt lovagolni kezdenék az "öngyűlölő buzik" kifejezésen, röviden csak annyit fűznék hozzá, hogy értem én ezt a kifejezést, főleg mivel a kommentek között taglalja és magyarázza is Ákos, de én ezt a csodás címkét inkább a tojásdobálók homlokára tűzném. Ha már.

És ez ügyben utoljára ismétlem el, hogy nem a pride szúrja a szemem, nem is plakát, inkább az, hogy nem érzem a helyét és szükségességét a provokációnak. Ezzel még nem mentem fel a homofóbokat, és az erőszakikat sem, csupán azt szeretném érzékeltetni, hogy kicsit finomabban is el lehetne fogadtatni magunkat, főleg a tavalyi történések után. Mert én ezek után ugyan nem a farkamat behúzva, de egy kicsit lassítva próbálkoznék. Nincs bajom a karneválra hasonlító vonulással sem, de ha most egy teljesen ellentétes, méltóságos, csendes "parádé" valósulna meg az Andrássy úton, akkor ha dobálás és verekedés lenne, teljes joggal mondhatnánk, hogy: "Mire fel?" Mert tudom, sok embernek hihetetlen, de az ismerőseim körében nagy többségben vannak azok a heteroszexuális emberek, akik ugyan engem és úgy általában a melegeket elfogadják, de mégsem értik miért kell továbbra is provokálni, és a végletekig feszíteni a húrt.

Ha valaki pedig a fentiek után is öngyűlölőnek, vagy bármi másnak akar titulálni, félre akarja magyarázni minden mondatom, akkor hát egészségére.

Átrendeztem egy kicsit a Netvibes-ban található blogokat és egyéb rss cuccokat. Most külön pakoltam egy oszlopba azokat akiktől minden szót elolvasok, vannak a zenei blogok, a hírportálok, aztán van a csajos oszlop, meg a bumbis, és hetero férfi blogos.

Meglepetés volt számomra is, hogy a hetero srácok nem fértek el egy oszlopba, ellenben a csajok és a meleg blogok igen, pedig azt hittem, hogy belőlük lesz a legtöbb. Fura. Mondjuk már nem bírtam követni a különböző blogokat, így párat muszáj volt kiszednem, de remélem senkit aki fontos lenne. Így is maradt csak a blogokból több mint 50, míg a zenei portálokból közel 30. Nálatok mennyi az annyi?

Van egy sorozat valamelyik csatornán, azt hiszem Kisvárosi gyilkosságok a címe, amit ha tehetek mindig megnézek. Döbbenet, hogy mennyi bolond van egy pár ezer lakót számláló településen! Ráadásul úgy tűnik számomra, hogy az egy főre eső őrültek száma egy kis közösségben nagyobb számú.

Emlékszem, még tini voltam, amikor egy buzit meggyilkoltak a nagyatádi parkban, bent a város központjában. Kisvárosi legenda lett belőle, az igazat valószínűleg csak a nyomozók tudták. Híresztelik még ma is, hogy levágott farokkal találták meg, és egyéb ilyen finomságokat. Ha jól tudom már rég szabadlábon van az egyik elkövető, aki azóta átállt a melegebb oldalra, és most az egyik volt szeretőmmel rakatja magát seggbe.

Ez a történet csupán ennek a 17 éves srácnak az esetéről jutott eszembe. Kíváncsi vagyok a fejleményekre, meg az indokra, nem mintha bármi felmentené őket, vajon miért is kellett egy tóba dobni szerencsétlent.

Mert ki akartam szúrni a nőkkel. Legalább is az egyik kolléganőm ma ezzel állt elő, csak a vicc kedvéért. 

A hétvége a blogtalkozó másnapján számunkra utazással folytatódott. Reggel hazamentünk szülőlátogatásra, beugrottunk hozzánk és Zslati családjához is.

Én otthon megtudtam, hogy a húgom és Attis nyár végére tervezi az esküvőt, és felkértek tanúnak, ami nagy megtiszteltetés, és nem mondom, hogy titkon nem vágytam valami ilyesmire. Jól átbeszéltük a Mandala-projectet is, és úgy tűnt mindenki velünk örül az első közös otthonunknak, sőt segítenek is amiben tudnak.

Hazafelé elhangzott Ogre feleségének szájából egy olyan duma is, melyet még sokáig emlegetni fogunk. Arról volt szó, hogy a szüleink még mindig sajnálkoznak azon, hogy belőlünk bumbi lett, mire Tita kifejtette az ő álláspontját, lévén két kicsi gyereke van. "Tudjátok, én jobban örülnék neki ha buzi lenne valamelyik fiam, mint hogy korai hajhullása legyen, mert a kopaszságból sokkal több hátránya származhat." Még mielőtt ezt a mondatot kimondta volna, otthon tett egy olyan kijelentést is, hogy még az is előfordulhat, hogy belőle jó anya lesz. Hát, egyetértek!

Óhatatlanul is kikerülhetetlen, hogy Bery-t ne az összes meleg szóvivőjének tekintsék az emberek, noha bizonyára ő ezt nem akarja felvállalni, csupán saját boldogságát szeretné kiteljesíteni.

Elolvasom »

Újabb bumbis történetet mesélek nektek és azt hiszem még lesz egy pár, hiszen ezen az új melóhelyen, szinte naponta 2-3 megfordul, de azért remélem nem mindegyik olvas! Szóval a beszélgetés:

Bumbika: Szió! Rózsaszín pólótok van?
Én: Persze csak a raktárban van, mindjárt kihozom.
Mutatom neki az elég egyszerű, galléros darabot, mire ő: Oh, ez elég semmilyen. Nekem olyan csilli-villi kis buzis kellene!
Én elpirulva: Sajnos olyan nincs!

Tegnap pörgős napom volt, elintéztem egy csomó mindent, voltam állásinterjún, sőt majdnem Meir-nél vacsoráztunk édespofával. Megtörtént a beiratkozás is a suliba, most már menthetetlenül vállalkozó és üzletvezető leszek, nincs senki aki megállítson, maximum a vizsgáztatók!

A tegnapi nap azért is érdekes volt, mert bárhová mentem, mindenhol bumbikba botlottam és estére már olyan érzésem volt, mintha üldöznének. Már a sulinál kiszúrtam egyet, bár nem lehetett nem észrevenni, olyan feltűnő jelenség volt. Rózsaszín kis top, szegecselt öv, emo-s táska és elől rövid hajjal, viszont hátul összefogott, keskeny kis lófarokkal. Aztán bementem a Mammut nevű borzalomba (nem is értem miért hallom mindenkitől, hogy az a kedvenc bevásárlóközpontja, mikor szerintem az egyik legszarabb, ahol mindig levegő után kapkodok) és egymás után jöttek a "szebbnél-szebb" buzifiúk velem szemben a folyosón. Na, meg persze találkoztam Kollázzsal és kézikertestvérével, Vincével aki persze nem bumbi, de legalább úgy néz ki. Azt kell mondjam ez volt a Mammutban tett látogatásom csúcspontja! Aztán Zoli barátomnál tettem tiszteletem, majd hazafelé bementem a sarki közértbe, ahol újabb érdekes srácba futottam. Nem tudnám megmondani milyen ruha volt rajta, de valami lepel féle, ami lent úgy nézett ki mint egy szoknya. Azért nem tudtam rendesen megfigyelni a ruhakollekciót, mert nem bírtam levenni a szemem a két csodálatosan és mesterien kiszedett szemöldökről. Szörnyülködésemet csak tetézte, amikor megállapítottam, hogy pont szoli után tépkedte ki és attól olyan fehér a széle!

Egyébként volt egy időszak, amikor majdnem divat lett a pasiknál a szoknya, de kérdem én mi lett ezzel a remek ötlettel? Pedig már majdnem én is rászántam magam pár alj megvételére (mondjuk akkor még fiatal voltam és bohó)!

Bejött ma két szeleburdi bumbi a boltba és kérdi tőlem a szedett szemöldökű Jolánka, hogy merre van a nemrég nyílt Mexx bolt! Mondom neki, míg Panka a háttérben sunyin mosolyog, hogy mellettünk kettővel, jobb kéz felé. Erre kikerekedik a szemük, majd Jolánka: "Okés, de mi a neve?" Erre már én is bámulom őket tátott szájjal, majd kinyögöm: "A Mexx bolt neve? Hát Mexx bolt!" Panka erre a fejére csap és kifelé menet röhögve mondja Jolánkának, hogy mekkora hülyék is ők, hát még is mi lenne a neve, ha nem Mexx bolt, hiszen az egy Mexx bolt!

Megálltunk tegnapelőtt este cigizni a Deák téren a metró előtt az egyik kollégával, mire előttünk elsétált a Tv2 helyes kis bumbi bemondója. Szóltam is a csajnak, hogy figyeljen mert itt jön a srác a tévéből, mire ő közölte: "Nem tudom ki ez, én csak a Hír TV-t nézem, de azt egész nap!" Köpni-nyelni nem tudtam!

Én nem tervezek házasodni, sőt a meleg barátaim között sem ismerek olyat aki szeretne, sőt a heteroszexuális barátaimtól is egyre kevésbé hallom, hogy terveznének ilyesmit.

A melegek házasságának engedélyezéséről tárgyalna az SZDSZ! Érdekes, de két napja ez a téma mindenhol, mégis a meleg blogok között csak néhány helyen olvastam erről, ott is inkább tartózkodó és szűkszavú tényközléseket. Ennyire kicsi lenne azoknak a száma akik meg szeretnének férjesedni, vagy csak más sem tud hirtelen mit kezdeni a dologgal?

Érdekes, de én az életem során még rengeteg dolgot szeretnék és bármennyire is próbálok visszaemlékezni,  valahogy a házasság sosem volt a terveim között. Talán azért sem, mert a lehetőség sem volt meg hozzá?