"Buzizás" címke archívuma

Azt hiszem a karácsonyi ajándékozásból nem maradnak ki idén a trollok sem, hiszen az utóbbi időben a számuk csak nőttön-nő, így ez a pár sor most nekik szól, először és utoljára, de mindörökre!

Ide ugyanis lehet lökni a szitkokat, akár állandó jelleggel, és le lehet buzizni, köcsögözni, hülyézni, lehet fenyegetni lelövéssel, veréssel, vagy bármilyen más kínzással. El lehet mondani miért is vagyok egy barom, abnormális, hímringyó, és még ki tudja mi. Ezekkel a kedves jelzőkkel eddig is elláttatok, hát most ezen poszt hozzászólásaiban szabad a vásár. De csak itt, máshová továbbra sem engedem be a baromságokat, a személyeskedést, és az oda nem illő, témához kicsit sem passzoló szitkokat!

Tehát éljétek ki magatokat, hátha a szűkebb környezetetek ezáltal kicsit fellélegezhet. Végül is szívességet teszek nekik, és persze nektek is. Gyerünk, toljátok!

Ja, és a továbbiakban ide illesztem majd azon bejegyzéseket is, melyek rólam szólnak, de semmi hízelgőt nem tartalmaznak, ugyanis ebből is van már néhány, sőt divat lett olyan naplókat írni, amelyben más blogokat, bloggereket fikáznak, de sajnos nem vicces hangnemben, még csak kicsit sem irónikusan. Érdemes felvenni a posztot rss-en is akár, mert a továbbiakban csak bővülni fog a létszám, de én máshol ezekkel többé nem foglalkozom. De ezután ezt a bejegyzést folyton kiegészítem majd azokkal a kommentekkel, melyek más bejegyzésekhez jönnek, de oda nem valók! Nem vesznek el, simán átmásolom őket dátummal, és névvel. Máris lehet csemegézni ezekből, és persze a mások blogján megjelent kritikákból is:

Elolvasom »

Lulu megkapta ma az "utolsó" oltását, és olyan kis rendesen viselte, hogy mint apát, ez büszkeséggel töltött el, nem is kicsivel. De azzal is örömet okoz, hogy már ismeri a kacsa, a laszti, az ül, a vár, a bot, és az ügyes szavakat. Majd egyszer bemutatom videón, mit művel amikor kiejtem a számon a laszti szót. Pörög körbe, és keresi a labdát!

Volt is nagy bánat, amikor ellopták a zárt udvarról a piros színűt, de nem bírtam sokáig, vettem helyette egy sárga alapon, fekete halálfejest, ezzel is jelezve haragomat a tolvaj felé, aki valószínűleg az egyik kedves szomszéd volt, talán éppen a buzizós öreglány. De nem találgatok, helyette inkább nagyon hangosan és örömködve szaladgálunk a labda után az udvaron, amennyire csak bírunk, ezzel is jelezve, hogy nem érezzük a piros színű hiányát.

Remélem aki elvitte, az is boldogan kergeti a lakásában, mert gondolom ott játszik vele, kihozni már nem meri. Pedig az lenne az igazán bátor tett, nem az, hogy éjszaka lelopózik az udvarra, és kiszedi az egyik parkoló kocsi alól, aztán ellopja.

Tényleg immunis lesz egy idő után az ember arra ha sorozatban lebuzizzák, és napról-napra az a reggeli műsor, hogy kilépve a lakásból, az első mondat amit hallok, valamilyen köcsögözés. Már kicsit sem sért, nem érzem a bántó szándékát, az élét, a kegyetlenségét, csak simán nevetek rajta, ahogy mindenki más. Megrántom a vállam és megyek tovább, mintha semmi sem történt volna.