"Clip" címke archívuma

Sia mindig is híres volt bolondos klipjeiről, így már kicsit sem lepődök meg, hogy a Clap Your Hands is olyat kapott, melyen van mit mosolyogni. Már csak azért sem újdonság ez, mert a videót Kris Moyes készítette, aki a Buttons és a The Girl You Lost munkálataiban is részt vett, illetve dolgozott a Youthless-en, és a Are You The One-on is.

Dániába kellene költöznöm, annyira rákattantam mostanában a zenékre, melyek onnan, vagy a skandináv országokból érkeznek. Ugye az már köztudott, hogy napi szinten hallgatom többször is a Turboweekend új albumát, de most már a When Saints Go Machine, Ten Makes a Face című korongjának is ez lett a sorsa.

Digitálisan jelenik csak meg a Temposhark új kislemeze, mint ahogyan az új válogatás album, azaz remix korong is, melyen szintén lesz Melnyk verzió, csak az a Joy című számhoz. Ezt csak azért emelem ki, mert a Bye Bye Baby talán egy kicsit átírva, keverve, és frissítve érdekesebb lesz, mert így csak a videó az ami egy kicsit javít rajta. Eredetiben olyan mint egy Britney - Backstreet Boys - Madonna egyveleg. Kár érte!

Keith Schofield egyre inkább a szívembe lopja magát, és lassan már eléri, hogy ő legyen az egyik kedvenc rendezőm. Most éppen Charlotte Gainsbourg és Beck duettjéhez gyártott kisfilmet, de nem elhanyagolható a Justice féle Let Love Rule, vagy a Diesel-nek gyártott erotikus reklámfilmje sem!

Bemutatkozó EP-vel jelentkezik november 16.-án az angol The Northwestern, melyről az új klip a What Did I Do engem teljesen lenyűgözött. Tudjátok, én imádtam a New Order-től a Get Ready-t, és nekem erről a dalról rögtön a 60 Miles An Hour ugrott be, ami azért lássuk be, nem volt rossz.

Napok óta nem találok olyan nótát ami csak egy kicsit is megmozgatna, és már kezdtem elkeseredni amikor Ricsinél is olyanokat olvastam, hogy a Shakira néni így, meg amúgy, a Rihanna meg még úgy, hogy Miley-ről már ne is beszéljünk, de mielőtt még mindent feladtam volna, ma reggel belebotlottam a Blue Steel-be, és azt gondolom még sincs minden veszve.

A négytagú amerikai Casxio immáron harmadik videóját rendezi a Fresh Kill duó, melyek közül a legutóbbi igazi '70-es évek hangulat. Donna Summer, Moroder, de még a Boney M is megirigyelhetné!

A Harley Tuca és Jay DC alkotta duó Londonban tevékenykedik, immáron 2004 óta, és remélem ezzel a nótával most már nemzetközi sikereket is elérnek, mert szerintem nagyon jól sikerült a My Favorite Body Parts. Harley egyenesen olyan, mintha Kate Bush-t és Cyndi Lauper-t egyszerre hallanám, egy kis Wendy James-sel fűszerezve! 

Egy ideje már fellelhető itt-ott a Lies, de most végre videót is kapott, hiszen november 2.-án kijön kislemezen is, melyen remixek is lesznek, de én eddig csak egye hallottam, ami eléggé elvette a kedvem tőlük. Egyébként mostanában szerinted is túlontúl ócska verziókat készítenek a lemezlovasok, vagy csak én vagyok már túl öreg hozzájuk?

Ettől a kliptől és a hozzá való daltól majdnem annyira kirázott a hideg, mint amikor megláttam a Médiumban Anjelica Huston-t. Sajnálom, hogy szinte csak ez a dal ilyen az új lemezen.

Uffie máris világsztár, köszönhetően az eddigi dalainak, pedig az igazi debütáló első nagylemez még csak 2010-ben jelenik meg tőle, Sex Dreams & Denim Jeans címmel, melyről máris itt az első klip, Pop The Glock címmel.

A 2003-ban formálódott amerikai lánybanda 3. albumáról elsőre a Shadows lett a kedvenc, és már vártam, hogy mikor készül hozzá klip.

Szerintem rajtam és a srácokon kívül senki sem tudta, hogy a Memory lesz a következő dal melyhez klipet forgatnak, de én biztos voltam benne. Ne kérdezd miért, én meg szoktam érezni az ilyet!

Roisín Murphy egyébként imádja a videót, és az A-Ha Take On Me című filmjéhez hasonlítja, legalábbis ezt írta a Facebook oldalán megjegyzésként. Remélem Stuart ír majd neki is egy nótát a már készülő új korongra.

Meglepő, de én ennek a Robbie srácnak a zenéjét sose csíptem igazán, mint ahogy őt sem, kivéve a 3 évvel ezelőtti, hatalmasat bukott Rudebox-ot! Reméltem, sőt még mindig remélem, hogy a Reality Killed The Video Star hasonlóan tetszetős lesz, bár az első kislemez nem ad reménykedésre túl sok okot, vagy talán mégis? Az van ugyanis, hogy még mindig nem döntöttem el, mennyire szeretem, vagy éppen utálom, esetleg közömbösséggel szemlélem a Bodies-t, Guy Chambers, Mark Ronson és Trevor Horn ide vagy oda, ezért ez még a jövő zenéje. 

Nem sok kellett ahhoz, hogy Juliette "nembírokaseggemenmegülni" Lewis új albuma visszatérjen a Hardly Wait féle dühös egyveleghez, de sajnos ez még várat magára, ahogy ezt az első kislemezes dal, a Fantasy Bar is bizonyítja.

Majdnem egy éve már, hogy ezt a számot először hallottam, és azóta is nagy kedvenc, holott az album is megjelent már, de mégsem lett róla más a favorit. És ahogy reméltem, végre klip is készült hozzá, véleményem szerint sokkal jobb mint az előző volt.