"Confessor" címke archívuma

Mi lenne ha végre tényleg lenne egy blogtalálkozó? Már olyan régen jöttünk össze, és annyi új emberkére lennék kíváncsi, illetve annyi haverral nem láttuk egymást jó ideje, hogy én elérkezettnek látom az időt egy újabb összeröffenésre.

Ráadásul Amby is itthon lesz, így ő is rész tud venni a bulin. Tudom butus dolog ilyet kívánni, de milyen lenne már, ha Euthymia, Nelly, és a többi külföldön tartózkodó blogger is pont akkor jönne haza? Hogy mikor is? Hát a jövő hétvégén, azaz október 10.-én szombaton, este 18 órától. A helyszín pedig a jól megszokott Tandem lenne, de legyetek oly kedvesek és a hozzászólások között jelezzétek a részvételi szándékot, mert attól függően foglalok asztalokat.

(Chill, Thia, és Confessor! Nektek nem ér kibúvót keresni, nem tehetitek meg, hogy nem jöttök el! Légysziiiiiiiiii!!!!)

Hogy tud elrepülni úgy 3-4 óra, hogy észre sem veszed? Én tegnap este bármeddig tudtam volna ülni a Tandemben és hallgatni az asztaltársaságunkat, néhány dolgot pedig még most is emésztek. Annyi lebilincselően érdekes témáról volt szó, és megannyi, számomra építő véleményt ismertem meg, hogy napokig el fog tartani mire lecseng bennem ez a kellemes érzés. Feltöltődtem! És persze az egyre jobban az asztal alá csúszó emo-s csapatot, is végtelenül felemelő volt látni!

Jelentem, tegnap nagyon jó volt a buli Ricsinél aka Pöttyösseggűnél!!! Ő egy igazi hős, de még mielőtt félremagyarázna valaki a becenevet, elmondom, hogy semmi perverz dolog nem kötődik hozzá, sőt a fenekét sem láttuk. Csupán szeretetből adtam ezt neki, mert ugyanazt imádja amit én. Na most lebuktam, mert akkor az én seggem is pettyes!? Egyébként szerintetek is újra divat lesz a szakáll és a bajusz???

Szóval ezen túllendülve, a bulira összejöttünk jó sokan, Édespofa röhögőgörcsöt kapott, mely majdnem egész estére kitartott, én csak néhányszor akartam megfulladni, de Ricsi is megkönnyezett jó pár beszólást. Évi a szokásos formáját hozta: "Rólam nem lehet kínos dolgokat mesélni!" Én: "Persze, mert te elmeséled magad!" Katze elárulta honnan tudja a címem, én meg ledöbbentem mennyire buta vagyok megint. Redblek pedig okos, mert még azt is elérte, hogy zoknitesók lehessünk, sőt néha ő volt én, én meg ő. Ogre telefonált többször is, Évi többször is elhagyta a telefonját, Balázs nem szerethette Tina Turner-t, bezzeg Elvis-t és Sinatra-t azt lehetett énekelni mindenkinek, hiszen Évi csak azt engedélyezte. Én beszóltam a szomszédnak, de ő nekem nem. Azon meg ledöbbentem, hogy rajtam és Édespofán kívül mindenki 40 kiló volt, csak mi voltunk ennek a duplája. Redblek csapata pedig már nem volt szomjas akkor sem mikor megérkeztek, az egyik srácról meg nem sikerült leszednem a pulóverét, pedig nagyon próbáltam. Ellenben Confessor még a bugyiját is megmutatta, pedig csak a mellét akarta mindenki látni.

Ja, remélem a galéria nem zuhant rá senkire, és a virsli sem száradt rá az asztalra. Bár ez utóbbitól nem félek, mert Confessor nagy élvezettel szopogatta őket! Valaki meg árulja el, ki nyerte az Uno partit? Ugye Lost!!!

(Képekért pedig egy erre a címre dobott levéllel lehet jelentkezni: gusvagyok@gmail.com)

Féltem, mi lesz, ha a Tandembe érek, csak képekről ismerek pár embert. Gussal, Zslatival már többször is majdnem találkoztunk a helyszínen, csak éppen elkerültük egymást. Ám én idegen leszek a számukra, attól, hogy olvasom a bejegyzéseiket, kommentjeiket, attól még sem sokat tudok rólunk egyébként, különben is, a blog az önálló életet élő teremtmény, van, hogy gép forog, az alkotó csak pihen, blog az nem feltétlenül mi vagyunk, a blog adott esetben olyasmi, mint egy avatar. Vagy egy gondolat- és hírportál.

Mindezek tetejében sem Kaptárlakó, sem Suzy Quatro nem csatlakozott hozzám, ezért Petit Prince-et rángattam magammal, és attól is féltem, ismerve magunkat, mi lesz, ha akaratunkon kívül hurrikánként csapunk le a társaságra, tíz perc alatt felforgatva azt, hiszen erre már volt példa. Mindazonáltal születésnapok jók, a születésnapokat szeretjük, a születésnapok kedvesek és vidámak, színesek és emlékezetesek. Mint egy szivárvány lobogó. Hátha nem is fogunk kilógni annyira a sorból. "Miért megyünk olyan helyre, ahol senkit sem ismersz?" - kérdezte PP a taxiban. "Mert ha elég nyitott az ember arra, hogy ismerkedjen, és engedje, hogy mások is megismerjék, hihetetlen impulzusokat kaphat." - válaszoltam.

És vagy másfél óra múlva egy komoly beszélgetés közepén kaptak igazolást szavaim, hogy minden mindennel összefügg, a véletlenek bár igen jelentős tényezők, nem egyeduralkodók, és igen, magunk is irányíthatjuk sorsunkat, akár azzal, hogy fogjuk magunkat, felöltözünk a szép, fekete ruhánkba, és belecsöppenünk egy ismerősen ismeretlen táraságban, ahol kiderül, hogy van olyan ember, jelesül Magnifique, aki pontosan ugyanazzal a nem elhanyagolható jelentőségű „problémával" küzd, mint én, hogy történetesen mindkét nem felkorbácsolhatja az érzelmeit és parázna gerjedelmeit, ám ezt felismerni, megélni és végigcsinálni a meleg és heteroszexuális közösségben finoman szólva sem egyszerű. És a történtek azt is igazolják, amit Confessor fejtett ki a résztvevőknek, miszerint pontosan olyan életed lesz, amilyet magadnak csinálsz, és amilyet hagysz, hogy mások csináljanak neked. Ezért el is határoztam, hogy még kevésbé veszem figyelembe azokat a véleményeket és kritikákat, amelyekről érzem, hogy pusztán l'art pour l'art beszólások, és magam számára én leszek az első, olyan mértékben, amivel még nem bántom meg a szeretteimet.

Közben elfogyott némi csokoládé, Euthymia jóvoltából egyenesen Londonból, sok sok pálinka, pár Martini és ásványvíz, aztán csak befutott Kaptárlakó is, kissé (nagyon) elgyötörten a munkától, sorra búcsúztak az ünneplők, mint ahogy eltűnnek a Bors Mátéban a sorozat végére az ellenállók. Maradt az emlék, benyomások, arcok, mozdulatok, hangok. Amiket még szeretnénk máskor is látni, hallani.

(Volt itt ugyebár egy ilyen kezdeményezés, meg tegnap egy szülinapi buli is a Tandemben, melyeknek eredménye lett ez a bejegyzés Superego jóvoltából, amit ezúton is köszönök neki. És remélem egyszer majd ő is visszatér a bloggerek közé, hiszen régebben már blogolt. Biztassátok ti is egy kicsit ha tetszett ez a bejegyzés!)

Pihe-puha ágyat keresünk egy éjszakára Confessornak, aki hosszas kérlelés után úgy döntött mégis eljön a blogtalira. A felajánlásokat az ágyra vonatkozóan és egyéb ügyekben itt lehet megtenni. Ami meg nem mellékes, hogy szobatista egyeddel van dolgunk, így nem kell parázni, hogy nedves lesz az ágynemű, ha csak mástól nem!