"Csalad" címke archívuma

Az is lehet, hogy csupán túlérzékeny vagyok, de tegnap mintha itt Ogre (és az ugyanarról az IP címről kommentelő geozombi) azzal gyanúsított volna, hogy kamu történeteket írok a blogba.

Nos, ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy már régen leszoktam a vetítésről és a magam által 26 évesen indított önismereti kurzus következményeként minden erőmmel azon vagyok, hogy csak és kizárólag őszinte és nem hamis dolgokkal színesítsem az életem. A hazug emberek és hazudozás a lehető legnagyobb mértékben kizárva. Elég ezekből annyi is amennyi nagyon muszáj!

Ha ez még nem volna elég, akkor elárulom, hogy nekem az egész családom többé-kevésbé olvassa a blogom, sőt a legjobb barátaim is, akik részvevői is voltak az itt elmesélt történeteknek, melyeket már csak miattuk is próbálok minél hitelesebben leírni.

Nehéz nap lesz a mai azt hiszem!

A blogom olvasói pénteki kezdettel három napos izgalmakkal, lazulással és nevetőgörcsökkel teli programot kapnak tőlem a kitartó figyelmükért és támogatásukért cserébe.

Pénteken délelőtt folytatódik a számítógépes játék, azaz kezdetét veszi a következő forduló, bár most egy kis nehezítéssel megspékelve.

Szombaton este 6 órai kezdettel a Tandem Café-ban kerül megrendezésre, immáron a negyedik blogtalálkozó, melyre szeretettel várok minden érdeklődőt. Akikre számítani lehet: Ana, Kiele, Meir, Ogre-Cult, College, Vincent, Nilatako, Ricsi, Álarcos, Wovbagger, Öcsi, C6telenke, Chillout, Placida, Nefrit, Spring, Harry, Rib, Az elveszett, Kyan, Wiko, Nick, Katze, Évi, Retro, Tompaszög, DjZone, Teodora, Weeneedahero, Mimike, Zslatko! (remélem nem hagytam ki senkit!!!)

Vasárnap napközben pedig új képekkel töltöm fel a blogot, egyrész a nem cenzúrázott blogtalálkozós fotókkal, másrészt a szombat délelőtt készített kiskutyás képekkel; ugyanis megyünk az öcsémhez Mazsolát és a kis családot szemrevételezni és megdögönyözni!

1, Reggel a hajmosásnál belement a Seborin a szemembe és marhára csíp még most is! Szerintetek ez csipára is hatásos?

2, Munkába jövet, kivágódott elénk egy nyugger házaspár az egyik kereszteződésnél, mire én tenyérrel a dudára és üvöltve: "Mi a faszom, jövök 80-al ez meg..." Pisti: "Hagyd már, biztos megbeszélték a mamival, hogy öngyilkosok lesznek és most üvöltenek, hogy KAMIKAZE!!!"

3, Az Auchan parkolóban meg egy debil család a kocsikkal szemben az autóúton tolta a bevásárlókocsit, nagy vagányan. Én ideges voltam megint, mire Pisti: "Minek idegesíted magad, biztos itt laknak!"

+1, Pisti: " A tokány az melyik része a marhának? Én "Szerintem a torka!"

Tegnap öcsém átküldött négy képet a kiskutyákról, melyeket a fotóra klikkelve elérhettek a flickr-en!

Tegnap éjszaka, megszülettek Mazsola első kiskutyái és mindenki megdöbbenésére sokkal többen lettek mint amennyire előzetesen számítottunk. Összesen 9 kis poronty látta meg a napvilágot és mivel öcsémnek (és nekem sem) volt egyszerre ekkora kutyacsaládunk, most kétségbeesve keresem a neten, mi ilyenkor a teendő, mire kell vigyázni, milyen oltásokat kell majd kapniuk és főleg, hogy kinek fogjuk őket elajándékozni.

Ha hinni lehet az előzetes híreknek, a papa egy tiszta vérvonallal rendelkező puli volt, de a kölykök mostani állapotában ezek a jelek még nem látszanak, csak a színűk hasonlít inkább egy labradoréhoz, hiszen 4 világos, 3 fekete és 2 sötétbarna van és a szőrük sem tűnik hosszúnak. Mazsi egyébként menhelyről került hozzám, majd a lakásból az öcsém kertes házába és olyan vizsla-labrador keverék lehet, középtermetű és rövid, csokibarna színű kis őszes szálakkal tarkítva. A napokban tervezzük, hogy leutazunk Kiskunhalasra megnézni az almot és akkor biztosan rengeteg képet is rakok fel róluk ide, addig meg gyönyörködjetek az anyukában aki a fotón látható.

Remélem majd akad közöttetek pár emberke, aki pont most szeretne örökbe fogadni egy drága kis csöppséget!

Ma találkozós napot tartok, melynek keretében a közel 14 éve nem látott unokanővéremmel is végre programokat bonyolíthattunk le és élvezhettük egymás társaságát.

Délelőtt 11-re mentem érte a hotelhez és amint várható volt, nagyon megörültünk egymásnak. Edit semmit sem változott, sőt öregedni sem öregedett egy percet sem! Most is ugyanolyan fiatalos, pajkos, vicces, bőbeszédű mint régen, sőt egyetlen ránc sem látszódik az arcán! (Vajon nekem is ilyen jó gének jutottak?) A nap folyamán volt időnk egy kis ebédre, sok-sok dolog kibeszélésére és annak a ténynek a megállapítására, hogy akivel igazán fontosak vagytok egymásnak, azzal bármennyi idő elteltével szinte ugyanott tudjátok folytatni a beszélgetést mint azelőtt. Érdekes volt egyébként a tesó beszámolója a magyar vendégszeretetről, a tömegközledésről és a külföldiek folyamatos lehúzásáról. Sajnos még pár külföldit kitermeltünk, akik rossz szájízzel fogják Magyarországot elhagyni! Szembeötlő volt az is, hogy mennyit változott Edit mentalítása ez alatt a 6 év alatt amit kint töltött a briteknél és legalább a tegnapi szigetelős élmények után, erre a napra is feltöltött engem egy kis plusz energiával. Annyira jó olyan emberekkel eltölteni egy kis időt akik külföldön élnek, hogy el sem hiszitek.

A mai napra duplán kijut az élvezetekből, hiszem Amby és Katica érkezik nemsokára hozzánk vacsorára, akik Milánóból jöttek haza egy kis vakációra. Tegnap már a menüt is kitaláltuk és elvetettük az ötletet, miszerint egy jó kis olaszos vacsorával vendégeljük meg őket, ehelyett igazi falusi koszt lesz, gánicával, utána pedig a Stáhl féle tejszínes eperrel, azaz jelen esetben körtével!

A végére hagytam a bónusz meglepetéseket, méghozzá hogyha minden jól alakul, akkor jövő júniusban Angliában fogunk nyaralni, mert Edit nagyon kedvesen meghívott minket, a Cambridge-i lakásukba és megígérte, hogy eljön velünk a London Pride-ra!!! A másik szenzációs dolgot pedig Amby-ék követték el, ugyanis szeptemberre ők is invitáltak minket Olaszországba és mi teljesen fellelkesedve ezen, már a repülőjegyeket is lefoglaltuk. Hurrá, nyaralunk!!!

Nem lettünk csokibarnák, pedig az lett volna a cél! Strandolás helyett városnéztünk, gofritortát faltunk (ala hugi) és újabb koncertjegynek örülhettem! Juhé, megyünk Roisin fellépésre, immáron másodszor, de ha a Moloko-t is beszámoljuk akkor harmadszor!

A hétvége számomra legkedvesebb hírére is reagálnék, méghozzá, hogy a zöldek ezerrel tiltakoznak a városi telepjárók ellen és matricákat ragaszgatnak a járművekre. Én is ragasztanék, csak nem olyan picit, hanem az egész hátsó szélvédőt befedőt, a következő szöveggel: "Hé haver! Ennyire kicsi nem lehet a faszod, hogy ekkora kompenzációt igényeljen!"

Remélem amikor 70 éves leszek (persze ha megérem ezt a kort így, hogy kávén és cigin élek), akkor is lesz mellettem valaki amikor már nem tudom egyedül kiszedni a szőröket az orromból.

Unokatesó a szigeten, unokatesó a tévében!!! "... Szőke vagyok!!! Nekem lehet ilyen hülye kérdéseket feltenni!!!"

Jó kis hétek következnek, ugyanis félig-meddig szabin vagyok, ami azzal is járhatna, hogy minden nap alszom délig, de nem, mert a belső órám felébreszt 6-7 körül, de ez legyen a legnagyobb probléma.

Szóval a héten elején pihenés és semmittevés, majd csütörtökön születésnapi koncertezés, azaz I Am X! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Chris milyen szerkókban fog fellépni és milyen lesz a színpadkép, mert ő az egyik kedvenc maximalistám és ezért biztosak lehetünk abban, hogy itt is a tökéletesre törekszik majd. Remélem a számok között a She, az After Every Party I Die és a Spit It Out szerepelni fog, de az is jó lenne, ha lenyomna pár régi Sneaker Pimps dalt is, például a Bloodsport-ot vagy a Spin Spin Sugar-t! Persze ha már kint leszünk, tisztes távolból megnézzük a The Chemical Brothers fellépését is, de a The Prodigy-n átélt halálfélelem után biztos nem az első sorban fogunk tombolni. Természetesen a szivárványos sátorban is tiszteletünket tesszük majd, főleg hogy nem kell hazasietni, mert édespofa sem fog dolgozni másnap, másrészt pedig biztosan fellép az unokatesóm is!

Pénteken hazautazunk a szüleinkhez mindketten, ami azért lehetséges együtt, mert egymástól 30 kilométerre nevelkedtünk, így beugrunk és jól meglátogatunk mindenkit. A szülői házakban számítani lehet néhány pohár alkoholos ital elfogyasztására is, hiszen több szülinapot és névnapot is meg kell ünnepelnünk! Szombaton pedig remélem szép napos idő lesz, mert egy orbitális családi strandolást terveztünk, anyákkal, apákkal, hugival, Ogre-val, Titával, a gyerkőcökkel, szóval képzelhetitek, hogy a csúszda nekünk lesz kibérelve! Aki esetleg azon aggódna, hogy nem lesz addig bejegyzés, annak megnyugtatására közlöm, hogy készültem pár előre programozott kis szösszenettel.

Vasárnap hazatérünk és készülünk lelkiekben is a hétfői Gus Gus koncertre, ahol viszont az első sorban szeretnék tombolni és Daniel Augus-ot fényképezni. Reményeim szerint nem csak az új dalokat fogják lejátszani, hanem olyan mára már klasszikusokat is mint a Believe, a Purple, a Barry, a David vagy a Polyesterday. Jah, és előtte Vad Fruttik, utána pedig Hyper!!!

Aki azt hitte, hogy ezzel a felütéssel véget ér a szórakozásunk, az tévedett, mert tervbe van véve egy szupertitkos helyre való utazás, ahol bloggerinákkal és bloggerekkel fogunk terrorizálni egy békés vidéki családot.

20.-án pedig édesanyám teszi tiszteletét nálunk, aki már nagyon kíváncsi a tűzijátékra, mert eddig még csak televízión keresztül látta. Én nem nagyon szoktam kimenni erre az eseményre, de most majd megpróbálok anyuval együtt örülni és nem arra gondolni, hogy azt a sok pénzt amit a nép felesleges szórakoztatására költenek, mondjuk a hajléktalanok étkeztetésére is lehetne, vagy környezet és állatvédő programokra.

Tervezünk szeptemberre egy pár napos horvátországi pihenést is, amire lassan el kell kezdeni készülni, szállást foglalni és hasonló kellemes feladatokat letudni.

Nagyon remélem, hogy a szigetes napokon összefutunk majd pár ismerőssel, például Ana, Zoli és Vincent már ígéretet is tett egy korsó sör elfogyasztására. Várjuk a többi jelentkezőt is szeretettel!!!

Ma bepótoltam azon több hete tolódó mulasztásomat, hogy kipucolom a lakást és végre rendet rakok. Miközben port törölgettem, mostam, fürdőkádat sikamikáltam és ezekhez hasonló jóságokkal foglalatoskodtam, szöget ütött a fejembe egysmás. Vegyük csak sorjában:

1, a Pronto Duster amit olyan viccesen reklámoznak, hogy egy könnyed csuklómozgással is tökéletes portalanságot visz az életedbe és kis karok nyúlnak ki belőle, hogy elkapják a szemtelenkedő porszemcséket, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nem csak a kinyúló karok nem igazak (ezt azért szerintem is csak a 2 éves Pistike hiszi el), de a légiesen könnyed csuklómozgás sem váltja ki a hatást, csak felveri a port. Aztán többek között azt is írták rá, hogy teleszkópos, ami nálam az jelenti,hogy nem kell a székre állnom ha a plafonról akarom leszedni a pókhálókat. Rángattam veszettül, de bele kellett nyugodnom, hogy a Johnson-nál a teleszkóp mérete 20 cm, ezért vontam le a következtetést, miszerint akiken tesztelve lett a termék, mind 210 centinél magasabbak! Egyébként nem minden gyártmányuk szar, a Pronto MultiSurface például kifejezetten jó!
2, Határozottan jobban, gyorsabban és hatékonyabban megy a takarítás, a Klaxons és a The Gossip lemezeire, mint a Terry's Café 10-re!
3, Ha fotóalbum helyett a falad egy részét foglalják el a családtagokról és a barátokról készült képek és ezáltal mindig szem előtt vannak, valahogy minden barátságosabbnak tűnik és a képkereteket könnyes szemmel fogod takarítani.
4, Amikor a portörléssel elértem a könyvespolcig, rá kellett jönnöm, hogy a sok remek verseskötet és regény mellett van egy csomó olyan is aminek megvásárlására nem tudom mi vitt rá. Ilyen példának okáért a Madonna gyűlölők kézikönyve! Találtam azért benne érdekes idézetet, mint a The New York Times 1985-ös beszólása: "Ennek a nőnek el kellene mennie egy jó énektanárhoz, mielőtt újabb turnét kísérelne meg és reméljük, mire legközelebb fellép nálunk, megtanulja, hogy csak akkor dobja fel a csörgődobot a levegőbe, ha el is tudja kapni!" Azóta az énektudása fejlődött egy kicsit, a dobról meg nem tudok nyilatkozni, hiszen mostanában gitáron nyomja!
5, Akkor ha cigivel a szádban teregeted az erkélyen a rucikat, megeshet hogy a hamu az alattad lakó (egyébként elviselhetetlen) öregasszony fején fog landolni és ha szerencséd van, ő ezt nem fogja észrevenni, te meg kuncoghatsz egy jót.
6, Ekkor jön Isten a képbe! Amikor felmosás után úgy döntesz, hogy koszosan pacskerba ugorva leviharzol a boltba cigit venni, majd nem érted miért néz rád mindenki kikerekedett szemekkel és nevetnek ki a hátad mögött. Erre csak akkor jössz rá mikor hazaérve a tükörbe pillantasz és meglátod a pókhálókat az izzadt homlokodra és a hajadra tapadva. Az öreglányos poén itt üt vissza!
7, Rájöttem arra is, hogy édespofának igaza volt azzal kapcsolatban, hogy a porszívózás legrosszabb része mikor elő kell venni a gépet, mert utána már megy minden mint a karikacsapás!
8, Megmosolyogtam kedvesem remek színérzékét is, mert (bizonyára véletlenül, de!) a gyógyszeres polcon csak olyan dobozok vannak, amik a lakás színvilágához illőek és ezeket mindig ő veszi!
9, A kosárból kieső síkosító meg eszembe juttatta a világklasszis Colton Ford-ot és most azon agyalok, mennyire jól nyomja az öreg! Kiöregedett a pornószakmából, erre most kiad egy poplemezt és bebizonyítja milyen sokoldalú tehetség is ő! Mondjuk a dalok 90%-a moslék, de a csípőmozgásával simán eladja majd az albumot és erre még mérget is mernék venni!
10, Gondolatok jöttek mentek de egy dolog szöget ütött a fejembe miközben a ruhákat hajtogattam. Tegnap sem szexeltünk a ruhásszekrényben!

Végül is nem olyan rossz és utálni való dolog a nagytakarítás! Egyrészt kellemesen el lehet fáradni benne és utána jó érzés lehuppanni a kanapéra, majd megcsodálni a munkád eredményét, másrészt közben ilyen baromságok fognak az eszedbe jutni, amiket jól tovább is gondolsz, csak mert megérdemled!

Tegnap Teo-nak sikerült egy olyan remek bejegyzést összehoznia, amit már én is régóta tervezgettem a témában, de most elérkezett az idő, hogy meg is valósítsam, tehát az én 10-em egy kicsit más szemszögből:

01. A kitartás hiánya. Régebben utáltam ezt a tulajdonságomat, de idő közben rájöttem, hogy nem is olyan nagy probléma ez, mert csak azokban a dolgokban voltam hanyag amik nem is érdekeltek igazán és csak az időmet vesztegettem velük. Amint szembesültem ezzel, rájöttem tüstént, hogy ezt jelként is felfoghatom és a hasznomra válhat. Amint valami "10 percnél" is tovább érdekel, azzal érdemes foglalkoznom és ezekben lankadatlan is marad a kitartásom!

02. A monogámiára való képtelenség. Ez is hasonlít az elsőre abból a szempontból, hogy ezt is megtanultam kezelni és a helyére rakni idővel. Régebben úgy álltam hozzá a dologhoz, hogy folyamatosan tépdestem a lelkem, kiborított az, hogy kevés ideig kötött le valaki igazán és ezért mindig máshol próbáltam vigaszt keresni. Sok idő kellett ahhoz, hogy az önmarcangolásból átlépjek a felismerés mezejére és belássam, csak az érdekel hosszú távon szexuálisan aki egyébként minden más téren is kielégít. Hááát én ilyen hálás típus lennék, vagy mifene!

03. Túlzott érzékenység. Ez családi vonás nálunk, mondjuk a hugicám nálam is jobban művelte kiskorában és neki is hosszú idő volt ebből kinőni. Mindketten olyan lelkizősek voltunk, hogy néha csak úgy teljesen ok nélkül is elkezdtünk sírni. Én (és itt tessék észrevenni a színészi vénát) legtöbbször saját erőmből is krokodilkönnyeket tudtam hullatni ha valaki megkért hogy sírjak, vagy ezzel elérhettem a szülőknél valamit. Most már ez annyira nem megy, hogy köbö 2 éve nem sírtam és jelenleg csak akkor tudnám produkálni a Niagarát az arcomra, ha valami tényleg megható, tragikus, szívszorító dolog történne. Megtanultam becsülni a könnyeimet és nem pazarolni őket!

04. Megfelelési kényszer. Hihetetlennek hangzik a magam számára is, de volt egy időszakom, amikor nem volt saját véleményem. Hála az égnek, ez nem tartott sokáig és igyekeztem nem mások elvárásai szerint alakítani az énemet. (Itt megjegyezném, hogy most is szeretnék megfelelni másoknak, de már nem olyan áron, hogy közben a saját személyiségem porrá zúzom.)

05. Mániák. Idegesítő dolog mikor valakinek különböző extrém mániás rendszere van mindenre. Én a korral és a sok egyedülléttel szedtem ezeket sorban össze, míg egy nap rádöbbentem, hogy már a magam számára is idegölő és elfogadhatatlan vagyok. Így idős koromra már csak néhányat tartottam meg ezek közül, amik talán még a környezetem számára is elfogadhatóak. (ugye Zslatko?)

06. Görbe lábujjak. Ezzel sokáig csúfoltak a suliban és ez váltotta ki bennem az ellenérzéseket. Most már rájöttem, hogy ez botorság és igenis szexi lehet valaki számára, hogy a második lábujjam ráhajol és öleli a harmadikat!

07. Színezés. Szintén gyerekkor, amiben én szürkének láttam/éreztem magam, ezért a megtörtént eseményeket kissé túlzó módon, kiszínezve adtam elő. Na, itt jött a képbe a lelkiismeretfurdalás mert aljasan hazugnak éreztem magam ettől és nem szerettem volna egész életemben túlozni, csak mert én nem látom elég érdekesnek magam. Mára már leszoktam a túl sok festék használatáról és rájöttem, néha a kevesebb több, sőt nem is mindig az számít én mit látok elég tarkának, hanem hogy a másik ember számára mi számít elég színesnek. (Akár még a szürke is, ugye!)

08. Körömrágás. Leszoktam mert undorítónak tartom, de néha a bőrt még csipegetem a körömágyamnál, az olyan megnyugtató tud lenni. Persze igyekszem úgy csinálni, hogy más ne lássa!

09. Önzés. Régebben azt hittem a világ azért van, hogy engem kiszolgáljon. Hát nem! Ráébredtem, hogy én is szeretek örömet okozni másoknak, sőt sokszor jobban esik mint amikor én kapok valamit. Meg kell tanulni kellőképpen háttérbe szorulni, mert az is lehet jó!

10. Szemöldököm. 10-ből 9 lány ki akarja szedni, ezért azt hittem valami baj van vele, de nincs! Így szép ahogy van, torzonborzan!

Ennyi fért a tízbe, de igyekszem bővíteni napról-napra!

Elérkezett az első nagy vita ideje édespofával, mely ha eldurvul, akár a kapcsolatunk végét is jelentheti. Eddig meglepően jól éltük a mindennapokat, még soha sem vitatkoztunk, vagy ha volt is nézeteltérésünk, akkor mindenféle túlbonyolítás és veszekedés nélkül el tudtuk rendezni. Most történt meg első alkalommal, hogy nem jutunk egyről a kettőre és úgy érzem végeláthatatlan vitáknak nézünk elébe.

Egy hűvösebb nyári napon kezdődött az egész, mikor kiégett az olvasólámpa égője és én szaladtam az itthoni készletekhez és rögtön hoztam egy újat. Innentől nem volt megállás, mert édespofa utálja az energiatakarékos égőt, mert szerinte nem úgy világít mint a sima mezei, én pedig lelkes környezetvédő vagyok és ragaszkodom a takarékos cuccokhoz.

Azóta sem tudtunk megegyezni és kezd elfajulni a vita. Én kímélni szeretném a környezetet, Zslatko pedig látni szeretne.

Valaki segítsen megoldást találni, mielőtt még mindketten teljesen kikészülünk idegileg!!!

Pár héttel az izraeli Gay Pride után és az ott történt ellentüntetések miatt az Ynet.co.il közvéleménykutatást végzett a Coming Out-al kapcsolatban.

A felmérés szerint a válaszadók 73%-a elfogadná gyermekét akkor is ha az homoszexuális lenne! Ezen emberek közül 27% mondta azt, hogy ez befolyásolná a kapcsolatukat és valószínűleg rossz irányban. Az elfogadók közül 43% sajnálná ugyan de semmilyen változást nem érezne a gyerek iránt, 30% szerint ha nem vonják őt bele az életükbe, akkor nyugodtan csinálhatják. Ezzel szemben 15% nem tudná feldolgozni a dolgot és csupán a minimum kapcsolatot tartaná fenn a gyerekkel, míg 12% totálisan elutasítja a dolgot és kitagadná a családból! A felmérés azt is megmutatta, hogy a válaszadók közül az anyák 79%-a teljesen elfogadó és megértő ebben a kérdésben és inkább az apukák állnak hadilábon és utasítják el meleg lányukat/fiukat!

Nálunk a HVG kérésére a Medián készített közvéleménykutatást Szetey Gábor vallomása után, melyből kiderült többek között az is, hogy csak a szavazók bő egyharmada szavazna szívesen homoszexuális politikusra és ennél is kevesebben csak a drogot kipróbáló politikusra voksolnának.

Nem állítom, hogy Hollandiában minden rendben van és át kellene vennünk az összes szokásukat, de ott a lakosság körében 82%-os a melegek házasságának támogatottsága míg a cseheknél ez a szám csak 50% körüli, nálunk pedig még kevesebb.

Én személy szerint nem akarok házasodni (még) és nekem nem is erről szól az egész, hanem inkább a közös jogokról. Egyenrangú szeretnék lenni minden tekintetben és ha egyszer úgy döntök, hogy gyereket szeretnék, akkor lehetőségem legyen ezt megvalósítani. Akár milyen hihetetlen is, de az én anyukám is szeretne nagymama lenni!

Egyébként a hétvégén kezdődött a 25. Leszbikus és Meleg Filmfesztivál Los Angeles-ben, amit a Save Me című filmmel nyitottak meg. Az alkotások között ott van még egy megható coming out sztori, a Shelter is Brad Rowe főszereplésével és a Kiss The Bride, Tori Spelling-el. A színésznő szavai a film bemutatóján: "Soha senki nem mondhatja meg neked kit szeress, azt csak a szíved teheti meg!" Bírom a csajt, na!

Vasárnapi családlátogatáson voltuk ma Orge-nál, többek között azért, hogy személyesen is megismerkedjünk Zsüliennel, Óriásbébivel és Nagyorrú Kutyával. Megtudtunk több kulisszatitkot is, sőt a folytatás és a befejezés részleteiből is elhintettek pár dolgot, de sajnos még nem kaptunk felhatalmazást ezen ötletek megosztására.

Ebédre Ogre újabb finomságát, a csirkés-cukkinis paella-t szolgálták fel, majd desszertnek a saját fejlesztésű, de még fantázianév nélküli sárgadinnyés-borsmentás koktélt. Miután jól bekajáltunk és elfogyasztottuk a kávékat, jöhetett volna a sörözés, de én nem vagyok egy nagy piás, most meg főleg vigyázok, hiszen a (B)Lovagi versenyben tökéletes józanságot követelnek meg a résztvevőktől.

Végre Rufusz sem volt bezárva, így sikerült közelebbi barátságot is kialakítanom vele és feltett szándékom, hogy ezt nemsokára még jobban el fogom mélyíteni. Legközelebb ebben remélhetően a vadi új fehér rövidnadrágom sem fog akadályozni és a fűben fogunk fetrengeni.

Hazafelé megint sikerült megállapítanom, hogy a legtöbb magyar olyan sóher, hogy még mindig a 6-os autóutat használják, mely köztudottan életveszélyes és az autópálya szinte teljesen üres. Hiába a jó minőségű út, a biztonságosabb közlekedés, a kényelem, a gyorsaság de úgy látszik pár ezer forintot ez nagyon nem ér meg!