"Dán" címke archívuma

A 2003-ban alakult Who Made Who-tól kicsit eltávolodva, új utakat keres magának Tomas Høffding. Tette ezt nem is olyan rég Kasper Björke társaságában, most pedig egyszemélyes zenekarával a Bon Homme-al, mely igencsak emlékezet engem a tavalyi nagy kedvencemre, a Turboweekend-re, ami nem baj, sőt!

Már pár napja hallgatom a WHT kistesóját a BLCK című lemezt, mely hasonlóan az elsőhöz, igazán magával ragadó korong, olyannyira, hogy a minap annyira belefeledkeztem az utazás során, hogy majdnem elfelejtettem leszállni a buszról. Szerintem még dudorásztam is!

Egyébként a Not Moving erről az első kislemez, melynek klipjét maga Troels és két barátja készítette egy Canon 7D-vel, Ishøjban és Koppenhágában.

A dán producer, Kasper Björke is új albummal jelentkezik nemsokára, melyről a harmadik kislemezes számhoz Alexander Topsøe & Thomas Daneskov rendezett klipet, és a hangját a Who Made Who énekese, Tomas Höffding adta hozzá.

Úgy látszik a Delphic csak az első mérföldkő volt egy új hangulat megteremtésében, melyet máris sikeresen visz tovább a Shy Child, és a dán Ginger Ninja, akik varázslatos klipet is készítettek Meeto Worre Kronborg Grevsen-nel a Bone Will Break Metal című himnuszhoz.

A dán Troels Abrahamsen kapcsán már említést tettem a Veto-ról, hát most az egyik kedvenc dalomhoz elkészült a klip is, fogyasszátok szeretettel. Remélem nem fekszi meg a gyomrotokat!

Dániába kellene költöznöm, annyira rákattantam mostanában a zenékre, melyek onnan, vagy a skandináv országokból érkeznek. Ugye az már köztudott, hogy napi szinten hallgatom többször is a Turboweekend új albumát, de most már a When Saints Go Machine, Ten Makes a Face című korongjának is ez lett a sorsa.

Van egy kedvenc dán blogom, az Emodreng & Indiepige, melyen szinte kivétel nélkül mindig találok valami jó zenét. Az ízlésünk félelmetesen hasonló, a klip miatt pedig első alkalommal fordul elő velem életem során, hogy sajnálom a nemrég levágott fürtjeimet. 

A dán Turboweekend nem csak remek dalaival és videóikkal vágódott be nálam, de azzal is, hogy baromi jó a humoruk. Ezen például napokig tudok nevetni, de a Holiday videója sem semmi! És persze akkor még nem beszéltem a '82-ben született szakállas Silas Bjerregaard külsejéről, ami nekem nagyon bejön. Hiába, na! A Facebook is aszonta, hogy ideje a nálam fiatalabbakra buknom!

A minap már áradoztam Troels első szólóalbumáról a WHT-ről, és nem mondanám, hogy azóta megváltozott volna a véleményem, sőt amióta az End Scene című dalhoz klip is készült, még jobban le vagyok nyűgözve. A videóra ugyan nem mondanám, hogy döbbenetesen jó és újító, de passzol a lemezborítóhoz.

Már vártam, hogy kitől, de főleg, hogy mikor lesz már az idén végre egy olyan erős debütáló lemez, mint amilyet tavaly Yoav követett el, bár arra azért nem számítottam, hogy ez Dániából fog érkezni.

Pedig így lett, hiszen Troels Abrahamsen dán származású, és neki köszönhetem, hogy végre megszületett 2009-ben is az első olyan lemez, melyen egy töltelék nóta sincs. A WHT bizony olyan egységes és emellett még mindvégig élvezetes is, mint az első szexuális élményem annak idején. Felkavaró, néhol a kocsi hátsó üléséről üvöltős, egyes részein pedig bájos, melegséggel tölt el, és már-már andalító. Nyilván ez Troels albumán is az utójáték, azaz a We're Like This, mely nekem kifejezetten a norvég Frost lassított, de még diszkós hangulatát hozza. Összességében pedig a teljes anyag ajánlott minden északi zenék iránt rajongó olvasómnak, illetve az összes Thom Yorke, Trentemoller, Lulu Rouge, Nitzer Ebb, Aphex Twin, Lamb és Björk fanatikusnak.

Egyébként a fiatalember nem új a szakmában, hiszen eme projekt előtt, illetve mellett számtalan helyen képviselteti magát, többek között ő bújik meg a Mockin' Bird álnév mögött, de dolgozik az általa alapított Veto nevű zenekarral is.

És igen, ahogy Troels is mondja, az új fekete az bizony a fehér, ezt jó ha az eszetekbe vésitek amikor nekiálltok megízlelni a WHT-t!      

Többen is megkerestetek már itt a blogon, és levélben is, hogy kanapét, szekrényt és más lakberendezési cikkeket vásárolnátok, és ehhez segítséget kérnétek tőlem. Ennek semmi akadálya, mindenkinek állok a rendelkezésére, és intézek amit csak tudok, hogy az álmai teljesüljenek, hiszen bútorboltban dolgozom, mint az már kiderült korábban. Kereshettek továbbra is a gusvagyok@gmail.com címen, vagy a Facebook-on, ezeket minden nap nézem. Ahol pedig egy kis ízelítőt kaptok a több ezer termékből, az a katalógusunk, de be is lehet fáradni az üzletbe, csak előtte hívjatok, hogy időpontot egyeztethessünk, mert nem vagyok bent minden nap.

Maximálisan rádióbarát, dallamos, populáris muzsikát játszó dán együttes a The Holiday Show, ezért pont egy ilyen kellemesnek ígérkező napra való, mint ez a mai.

A dánoktól legújabb, azaz alig egy évvel ezelőtt alakult csapatától, a Fagget Fairys-től kapjátok ma a Feed The Horse című dalt, melyet hasonló címmel nemsokára album is követ majd. Addig is ha tetszett a videó, ide tessék kattintani a szám letöltéséhez!

Juhé! Újabb klassz videó a dán Carpark North-tól, most a More című dalhoz, mely a Grateful album második kislemezes dala. A jó klipeket meg már megszokhattuk tőlük, itt is megemlítettem már egyet.

A dánok méltán felső kategóriás rock csapata a Carpark North zenéje mellett többek között azzal is kimagaslik a mezőnyből, hogy minden eddigi videójuk mestermunka. Nincs ez másként a Grateful album beharangozó dalának klipjével sem, pont olyan csodás mint a Human, vagy a Best Day volt!