"DVD" címke archívuma

Megnéztem a Charlie Wilson's War című filmet itthon, melyet már a megjelenése óta meg akartam tekinteni, de mivel elég drágán adták a DVD-t, kivártam amíg leárazzák.

Hát el vagyok ragadtatva, le vagyok nyűgözve, és még azt is bátran merem mondani, hogy rég láttam ennyire élvezhető, sőt briliáns amerikai alkotást. Hibátlan forgatókönyv és rendezés, fergeteges humor, sőt mi több, zseniális színészek, melyek közül még Tom Hanks sem a megszokott arcát mutatja, nem is beszélve Julia-ról. Mintha mindenki egy új formát vett volna fel, és ezt nem azért mondom mert Philip Seymour Hoffman valaha is unalomig ismételte volna önmagát, de azt azért ismerjük el, hogy Roberts és Hanks szinte összes arcát ismerjük már, vagy legalábbis eddig azt hittük, hogy ismerjük. Jól van, azt persze elismerem, hogy Julia alakítása hajaz egy kicsit az Erin Brockovich-ra, de azt meg ugye nem lehet megunni. Jutalomjáték ez mindhárom színésznek, én mondom!

Egyébként nem is tudom miért vagyok ennyire meglepve, hiszen a rendezői székben az a Mike Nichols ült, aki többek között az HBO minisorozatát, Édespofával közös nagy kedvencünket, az Angels In America-t is rendezte! A forgatókönyvet pedig az a fickó írta, aki pár éve a Studio 60-at, azaz Aaron Sorkin.

Emlékszem rá, hogy amikor Arankával (tényleg így hívták) "jártunk" a nyári táborban, ahol egyébként a ping-pong bajnokságot is megnyertem, nagyon furán néztek ránk az emberek. Leginkább azért, mert Aranka közel 10 évvel (én 13 lehettem) volt idősebb nálam, és ő volt az egyik táborvezető, illetve nem elhanyagolhatóan azért is, mert vörös vadmacska haja volt, hozzám képest 2 méteres termet, és két túlfújt lufi volt a mellei helyén. Én meg 120 centi voltam, esetlen, véznácska, és nylon ingben nyomtam, nyáron. Mellesleg van róla képi bizonyítékom is, amikor Arankával állunk a tábor többi gyereke között, ő is műanyagban és én is, de ezt jól nem mutatom meg.

Persze nem jártunk igaziból, csak sokat lógtunk együtt, és hagytuk, hogy az emberek azt képzeljenek belénk, amit akarnak. Egyszer brahiból még nála is aludtam a vezéreknek fenntartott helyiségek közül az övében, és reggel a sorakozóhoz együtt léptünk ki az ajtón, majd mikor lezajlott és mindenkinek leesett az álla, mi a faházak mögött könnyes szemmel nevetünk. Nagyon jó barátság volt ez, olyan ami sok éven keresztül tartott a két hetes nyaralás után is. Leveleztünk, minden titkunkat leírtuk egymásnak, ... a mesében talán még most is tarthatna, de mivel egyre messzebb kerültünk egymástól földrajzilag, így szép lassan megszakadt a kapcsolat.

De nem kell ennek feltétlenül így történnie, hiszen a filmeken nálunk ezerszer bátrabb emberek szerepelnek, és bizony van olyan páros, főleg egy svéd alkotásban, amelyik minden különbözősége ellenére is együtt marad, mert nem számít semmi, ha két ember szereti egymást. Még az sem, ha az egyikük nem ember, de mégis emberibb mint közülük jó néhányan.

Igen, végül is az Engedj be! egy nagyon romantikus Rómeó és Júlia történet, két gyerekről, akik számára nincs akadály. Én imádtam, imádom most is! Azt hiszem ha kijön az itthoni változat, még nézős lesz párszor, mert vannak párbeszédek benne jószerével, melyeket szó szerint idézni szeretnék majd az életem során még sokszor.

És ha már itt tartunk, a többieknek akik a Freeblog és a Cornerfilm közös vetítésén ott voltak tegnap este, hogy tetszett a film? Bennetek is mély nyomot hagyott, és ti sem a vértől borzongtatok?

Egyenlőre jól telik nálunk az idei első négy napos ünnep, ugyanis festéshez készülődünk, bár nem kapkodjuk el a dolgot, tekintve, hogy Édespofa még alszik most is.

Tegnap 5 darab ember nagyságú zsákot sikerült megtölteni szeméttel, mert nekifogtunk elsőként a szelektáláshoz. Mi kell, mi nem kell. Mit vettünk elő néhanapján, és mit nem használtunk még soha. Gondolom sejtitek, hogy ez utóbbiból volt a több. Az újságos gyűjteményemet is kezelésbe vettem, így a régi Wanted, Wan2, DJ, Muzik és Mixmag darabok az egyik aukciós oldalon landoltak, de ugyanígy járt az mp3 lejátszóm, a videó és az egyik dvd író-lejátszó is. (Akinek kellenek itt is jelentkezhet értük!)

Édespofa legnagyobb örömére megtaláltuk életem első számítógépének a merevlemezét is, amit ő rögtön szét akart kapni. Durva azért, hogy a mostani telefonom 2 gigás, a jelenlegi külső merevlemezem 500-as, és már kell új lassan, ez meg csak 1 gigás volt!

Előkotortam a régi "hivatalos papíros" dobozt is, amiből körülbelül 10 dologra volt szükségem, a régi bérleteket, szerződéseket, mindenféle haszontalan dolgot, szintén a kukába löktem. Most kertészeti doboz lett a neve, tele van virágfölddel és tápokkal. Hát nem nagyszerű?

Kidobáltam még a régi szerelmes leveleimet is, amelyek közül néhányat vicces volt most újra olvasni. Volt egy Sebastian nevű fickó, aki írt nekem levelet még akkor amikor pincérként dolgoztam, az étterem címére. Az állt benne, hogy megbabonáztam teljesen és mióta visszament Londonba, másra sem tud gondolni, mint rám. Leírja, hogy nézett ki mikor nálunk ette a pizzát, milyen póló volt rajta, milyen üdítőt ivott. Azt kéri, hogy ha emlékszem rá, és tetszett nekem, akkor találkozzak vele újra!

Aztán egy osztrák fickó, akit a Sport szaunában szedtem fel, olyanokat írt, hogy velem akarja leélni az életét, és költözzek Bécsbe. Nem mentem, bár fingom sincs, hogy miért, pedig életem egyik legjobb szexuális élménye a vele eltöltött 5 órás hancúrozás volt. Fiatal voltam és hülye, Reinhard pedig egy félisten volt a szememben, akihez én nem nőhettem fel. Meg persze önbizalom túltengésem sem volt, vagy csak túl józan voltam? Már nem is emlékszem melyik hülye kifogás miatt, de maradtam.

Találtam még egy csomó orvosi leletet is, meg kórházi zárójelentést. Döbbenet, hogy már 1995-ben diagnosztizálták a tályogom, és még csak most szabadultam meg tőle végleg. Kicsit elhúztam a dolgot, nem?

Most megyek pakolni és glettelni, aztán húzunk a festéket megvenni. Azt mondtam már, hogy nem fehér lesz a fal, hanem egérszürke? Persze csak az ami eddig fehér volt! A piros, a lila és az almazöld az marad.

Tegnap este, Mimke szülinapi meglepetésbulija után beugrottunk a Tesco-ba, és beszereztem megint két fapados DVD-t, mert nem lehetett otthagyni őket.

Az egyik a Cate főszereplésével készített Lapzárta-Veronica Guerin története, melyet semmi más miatt nem érdemes megnézni, csakis Blanchett felejthetetlen alakítása miatt. Olyan elsöprően játszik ebben a filmben, hogy nekem az is feledésbe merült, hogy Colin Farrell is szerepel benne.

A kettes számú mozi pedig az Omar Sharif, Cézar-díjas munkájával bővelkedő Monsieur Ibrahim és a korán virágai, mely igazi szívet melengető történet, egy árva fiúról és a sarki muzulmán fűszeresről.

Láttam még egy filmet amit mindenképp meg fogok szerezni, de bevárom az akciózást, úgy sem ismeri senki rajtam kívül. Ez a Weaver zseniális alakításával fűszerezett Snow Cake, amit már nagyon régóta meg akartam szerezni, és fogalmam sem volt róla, hogy kiadták itthon is.  

Elkezdtem nézni ezt a 30 Days Of Night-ot, és szarrá féltem magam már az első perceknél, erre kit nyírnak ki elsőként a vámpírok, hát persze hogy egy Gus nevű pofát. Nekem annyi!

Update1: Úgy tűnik sima vámpírok ezek, bár minden kétséget kizáróan rondábbak mint Béla volt, meg eszesebbek is, hiszen egy szerencsétlen kislányt csalinak használnak. Már látom előre, hogy milyen csúnya halála lesz szegénynek.

Update2: Hűha, azért van pár jelenet ami kísérteni fog álmaimban, például mikor felülről mutatják a vérengzést és a hintás jelenet, amikor John fejét levágják. Kiváló operatőri munka, az biztos.

Update3: Bazeg, az öreg lement a padlásról vécére és elhagyta a búvóhelyet. Ez bolond! Én majd összeszarom magam, de ki nem szállok a takaróm alól!

Update4: Újabb halott! A papi kiszökött a vécé ablakán, a fia meg utána. Gondolom el tudjátok képzelni mi lett a vége. Habár amilyen okosak ezek, az is lehet, hogy csak elvitték kihallgatni.

Update5: Josh Hartnett egyébként megint állati jól játszik, bár a Fekete Dália óta ő már a kedvenceim között szerepel. Egyébként van egy olyan gyanúm, hogy a fekete pasas is nemsokára átváltozik, hisz ha jól láttam, megkarmolta a vámpírkislány a boltban.

Update6: 27 napot éltek túl eddig és öten maradtak. Még három napot kellene kihúzniuk mire Alaszka utolsó falujában újra kisütne a nap, de gondolom nem ússzák meg épp bőrrel mindannyian. Steve Niles képregénye állítólag korszakalkotó, bár nem tudom miben, hiszen nem olvastam, de a film eddig egész jó, bár zseniálisnak még nem nevezném. Kíváncsi vagyok, hogy David Slade hozza e a szokásos horror befejezést (2 túlélő, napfény, csók), vagy megtekeri az utolsó öt percet úgy, mint ahogy azt a Hard Candy-vel tette.

Update7: Megtekerte! Napsütés és csók volt a végén, sőt túlélők is több mint kettő, de Eben (Josh Hartnett) a seriff meghalt, így a szerelmi szál a végére kiteljesedett, csak nem úgy ahogy gondolnátok. Amennyiben normális kritikát is olvasnátok a filmről, akkor a Parazsurnálon megtehetitek, az előzetest pedig itt láthatjátok.

Körbenéztem egy kicsit mit is szeretnék megnézni a mostani mozikínálatból és arra a megállapításra jutottam, hogy köbö három hét szabadság kellene mindezekhez.

Igazán jó kis alkotásokat mutatnak be mostanában és ezek közé tartozik a Dreamworks jövő év elejére beígért szuperprodukciója is, a Sweeney Todd, melyet Tim Burton és Johnny Deep jegyeznek. Todd a 19. század óta az angol külvárosi legendák egyik kétes alakja, aki borbélyként dolgozott és a hozzá betérő vendékek nyakát vágta át, ezzel egykori sérelmeit megbosszulva. A gyilkos fodrásznak tettestársa is akadt, Mrs. Nellie Lovett, aki a húsboltjában finom pite formájában árusította ki az áldozatok húsát. 1973-ban Christopher Bond színdarabot írt a történetből, majd Stephen Sondheim musicalt csinált belőle, amelynek különböző változatai nagy sikert arattak, és a legújabb jelenleg is fut a Broadwayn. Amennyiben valaki szerette az Ollókezű Edward-ot, a Charlie és a csokigyárat, vagy a Halott menyasszonyt, sőt rajong Helena Bonham Carter-ért is, annak ott lesz a helye a vászon előtt!

Én nagy várakozással tekintek elébe a Lions For Lambs-nek is, Robert Redford rendezésében. A feszes politikai dráma elég sok jót ígér az előzetes alapján, annak ellenére is, hogy az egyik főszerepet az unszimpatikus Tom Cruise játsza, de mellette ott van még Redford az idealista tanár szerepében és Meryl Streep is aki egy kekeckedő újságírónőt alakít majd.

Ugyan nem vagyok nagy akciófilm rajongó, de a Shoot'em Up-ban három kedvenc színészem is szerepel, ezért számomra ez is kihagyhatatlan lesz. Monica, Giamatti és Owen neve nekem elég biztosíték a mellett, hogy a trailer is elég ütősre sikeredett!

A csodálatos Keira Knightley a főszereplője az Atonement című háborús drámának, melynek története Ian McEwan azonos című könyvén alapszik. Nem tudom hogy vagytok vele, de én szeretem a kosztümös szerelmi történeteket és ebben az esetben is az előzetes egész jó kis filmet ígér.

Az Evening című filmnél már a szereplők neve is garancia a sikerre, hiszen nem kisebb sztárok láthatók benne, mint Meryl Streep, Glenn Close, Toni Collette, Claire Danes, Vanessa Redgrave, Patrick Wilson és Natasha Richardson. A történet Amy Grant, házvezetőnő 50 évét öleli fel, amint halálos ágyán lányainak meséli el romantikus szerelmi életét, csalódásait és az ezekből levont tanulságokat, mindezt Koltai Lajos rendezésében.

Azt megígérhetem, hogy amint valamelyiket megtekintem, írni fogok róluk nem is akármilyen frankó kis kritikákat!

Tetszetős a pénztárcám szempontjából, hogy a teljes áras, nagyon csili-vili dvd-k mellett kijön minden hónapban rengeteg érdekes film, a fapados (kevés extra, nincsenek rajta kimaradt jelenetek, némelyiken nyelvválasztás is csak 2-3 van, stb.) kategóriában is. Rá is vetem magam mindig ezekre az állványokra a "megagiga" áruházláncokban és vásárlok is néhányat.

A múlt hónap kincsei voltak a Orfeusz, Barbárok a kapuk előtt, Bukás, Vera Drake, Szent Lajos Király hídja és a Szavak titkos élete. Ezek mind olyan alkotások amiket annak idején kihagytam a filmvásznon, de mindig is kihagyhatatlannak gondoltam őket. Most megvehettem őket, ráadásul nem is egy vagyonért, hiszen darabja 950.- volt, de némelyik még annyi sem.

Néhány szót ejtenék az Orfeuszról, hiszen régi nagy kedvencem volt ez a film és gyermekkoromban láttam utoljára, az akkori egyetlen adón a tv1-en. A filmet Jean Cocteau, francia rendező készítette és a főszerepben Jean Marais látható, akit én istenként tisztelek és a mai napig rajongok érte. A történet a háború utáni Franciaországban játszódik, ahol egy költő szemtanúja lesz, ahogy legjobb barátját egy kávéház előtt halálra gázolják. A balesetet látta még rajta kívül egy titokzatos nő is aki a halottat magával viszi és Orfeuszt magához csábítja. Ez a némber nem más mint a Halál Hercegnője, aki gyilkosokat küld a férfi felesége ellen, akik végeznek is vele, de Orfeusz az alvilágba is utána megy.

Szintén az egyik legnagyobb kedvencem, a Barbárok a kapuk előtt, Denys Arcand rendezésében és Marie-Josée Croze főszereplésével. A film markáns és bölcs véleményt formál az általunk alkotott barbár világról és felteszi a kérdést: Mi lett belőlünk! 2003-ban ezt a kérdést és a megválaszolását Oscar díjjal jutalmazták!

Természetesen ez a hónap sem telt el úgy, hogy ne vegyek néhány újabb kiadványt. Tegnap sikerült magamévá tennem Catherine Deneuve 2005-ös filmjét, Ha te nem lennél címmel és a Golden Globe nyertes Maggie Smith-től a Szoba kilátássalt.

A harmadik film amit vettem, szintén Maggie érdeme, persze Judi Dench-el karöltve, mégpedig a Hölgyek levendulában. A mozi egy partra vetett srácról és befogadóiról szól, Cornwall partjainál. Hogyan képes egy új jövevény megváltoztatni két békés nénike és egy nyugodt közösség életét?