"Daniel" címke archívuma

Megvan végre az év albuma, legalábbis úgy gondolom ebben a pillanatban, ugyanis a Gus Gus, immáron csupán 3 taggal, visszatért a kiindulópontra, és a Polydistortion megunhatatlan hangulatát hozza el újra. Vége a lötyögésnek, melankólia és techno van megint! Az album hossza egyébként több mint 50 perc, ezért megtévesztő lehet, hogy csak 6 dalt tartalmaz, de nem kell aggódni, pont a kellő mennyiség, minden felesleg eltávolításával.

Én összevissza kezdtem hallgatni a nótákat, melyeket itt te is csekkolhatsz, egyelőre csak stream-elve, de rögtön érdemes a Bremen Cowboy című számmal nyitni, mely a Purple hangzásvilágával és basszusával azonnal beleprésel a székbe, vagy pont ellenkezőleg, ugrálásra késztet. Én ennek végeztével léptem csak a korong első dalára, mely a Thin Ice, és tökéletesen építkezik, lassan indul, levezetve az előző tombolást, Daniel hangja pedig egyszerűen kristálytiszta, pont mint a koncerten. Aztán már haladtam a kijelölt sorrendben a Hateful-lal, melyben a legendás Aaron Carl is közreműködött, és teljesen a Love vs Hate című számot idézik vele a srácok, mely talán a legkedvencebb szerzeményem tőlük, és talán érthető is, hogy miért. Na jó, elárulom! Mert hipnotikus trance, kibebaszott andalító vokállal, azért! De ha azt hitted innen már nem lehet fokozni a hangulatot, akkor tévedsz, mert jön az On The Job, mely még szövegében is aktuális és tökéletes induló lehet egy fájdalmas hétfő reggelen. És itt jön Jimi Tenor, aki már dolgozott a csapattal korábban is, az Attention korongon, méghozzá a Call Of The Wild című dalban. Gondolom az 1996-ban egyszer már a Warp Records jóvoltából megjelent Take Me Baby ezért is kerülhetett feldolgozásra, meg talán mert így tisztelegnek az öreg előtt a tagok. A 24/7 utolsó szerzeménye a már kislemezen is kijött Add This Song, melyhez azt hiszem különösebb kommentár nem is kell, hiszen már videó is van hozzá, és remélem mindannyian ismeritek.

Még csak annyit fűznék hozzá, hogy kicsit sem sajnálom, sőt büszkén viselem a csapat után kapott nevem, a 24/7 után pedig biztos vagyok abban, hogy még sokáig, jó sok kellemes percet fog nekünk okozni Daniel, Birgir, és Stephan.   

Basszus! Basszus! Basszus! Johan Renck, azaz Stakka Bo rendezte a Bat For Lashes új klipjét a David című szerzeményhez, és én megint csak leesett pofával ülök a gép előtt. Nem az első eset, hiszen ezt tettem akkor is amikor kijött Madonna-tól a Nothing Really Matters, a New Order-től a Crystal és a Krafty, vagy éppen a The Knife-tól a Pass This On. Egyszerűen nem tud hibázni a pasi, és számomra erre az is elég bizonyíték, hogy kikockázva nézem az alábbi videót, körülbelül egy órája. Annyira tökéletes minden mozdulat, a koreográfia, a vágások, a színek, és ezek annyira passzolnak a nótához, hogy az már hátborzongató. És most látom csak, hogy tavaly a mozikba került Johan első teljes estés filmje is, Downloading Nancy címmel. Nekem az kell!!!