"Debütáló" címke archívuma

Idén a szőkék, pedig esküdni mertem volna, hogy most a barna szem, barna haj jön be, pedig Zsuzsi is megmondta, hogy a nő szőke, a pasik a barnák.

Ritkán érzek olyat egy énekes láttán, hogy a szám felénél tarkón basznám, talán Pataki Attila láttán tör fel belőlem ez az érzés, illetve újabban Ákostól borulok ki, de most beállt a sorba McKendree is, pedig a dal nem vészes, de a csávó iszonyú ciki.

Természetesen majd az idő dönti el, hogy a Tobi O'Kandi által vezetett O.Children bír-e olyan magasságokba törni a további években kiadott munkáival mint a The Mission, a The Cure, Siouxsie and the Banshees vagy akár a Sisters Of Mercy, de nem bírom megállni, hogy ne közéjük soroljam már most ezt a sötét ajtók mögött megbúvó szörnyeket szabadjára engedő debütáló anyagot.

Bizonyára azért is ez az állandó késztetés a felmenők keresését illetően, mert például a Ruins akár Fascination Street-féle himnusznak is elmegy, sőt nálam minden bizonnyal, ha csak csoda nem történik, az év dala lesz, de ez nem lehet meglepetés a Zenebuzi olvasóinak. Aztán ott a karakteres énekhang, a hangszerelés, a dalszövegek, melyek szintén csak megerősítik bennem az érzetet, miszerint a fent említett, zömében a '80-as években sikeres goth (vagy nevezzük őket emosnak?) zenekarok nyomába igenis felsorakozik a stílus modern változatát művelő O.Children, türelmesen előzgetve. De elég a szavakból, inkább figyeljétek meg a Dominion-t, a Lucretia-át, a Butterfly On A Wheel-t, a Happy House-t, a Bauhaus-tól a Bela Lugosi's Dead című szerzeményt, és végül az O.Children-t Nick Cave-től. Egyébként ez a legutóbbi talán többet elárul, mint akár az előtte hivatkozott nóták bármelyike, és szükség is van rá, mielőtt belezuhantok a remélem már hívogató mélységbe.

Nálam most, hogy már túl vagyok jó néhány hallgatáson, egyre inkább erősödik az érzés, hogy az év lemezével incselkedek, bár még nem iszom előre a medve bőrére. Ami biztos, hogy 10 dal mindegyike hibátlan, kezdve az apokaliptikus hangzású Malo-val, a kissé átírt Dead Disco Dancer-en át, a következő kislemezes dal helyére pályázó Hells-en vagy a Radio Wave-en haladva, a kissé borongós Smile-ig. Kötelező darab, tessék beszerezni!

Sajnos idén is kihagytam a Balaton Sound-ot, és így a Pet Shop Boys duót is, de kárpótol egy kicsit emiatt Alexander Price, és debütáló dala a Rent, mely így szólt eredetiben, még 1987-ben.

Van pár debütáló korong amit várok idén, közéjük tartozik a második kislemezével jelentkező, fura nevű, Ou Est Le Swimming Pool is, kikről már volt pár mondat itt is.

Jó sokára készült el a Monarchy első klipje, ehhez az igen csak kellemes nótához, de legalább jó hír, hogy augusztusban jön a debütáló anyag, melyen remélhetőleg hasonlóan jó pop dalok lesznek. Addig is hallgassátok sokat a Love Get Out Of My Way-t, vagy töltsétek le a Kelis-nek készített Acapella verziót, mely ugyancsak észvesztően jó.

2010 februárjában várható a koppenhágai négyes, a Lars And The Hands Of Light debütáló lemeze, és a reklámfilmjeiről elhíresült Peter Harton videója, illetve a srácok, a Deus zenekar hangzására emlékeztető muzsikája kellően felcsigázott ahhoz, hogy adjak majd egy esélyt az anyagnak.