"Diesel" címke archívuma

Na jó gyerekek, valaki tiltson ki bennünket a TK Maxx-ból, mert különben nem tudom mi lesz. Ma körülbelül 3 Diesel és 2 Puma cipőt tudtam volna venni, 6 különböző gyönyörű CK alsót, 50 pár zoknit, legalább 5 farmert, köztük egy álomszép neon zöld DSL55-öt, ...

Amik után eddig csak az interneten áhítoztam, most egy kéznyújtásnyira vannak, és akkor még nem is beszéltünk a Westfield, vagy az Oxford Street kínálatáról. Rossz vége lesz ennek!

- Ma már kétszer melléittam a kávét, szerintem már a tüdőmben is az van, tüsszögök tőle, és fulladozom, lila a fejem is.

- Lulu hálózsákját meg kivetette magából a mosógép, szerintem nem bírja értelmezni. Külön kellett centrifugálni, mert a többivel nem ment.

- Egyre jobban zavarnak a szőreim. Gyerekként nagyon szerettem volna ha majomnak néznek, de azért ami sok, az sok. Lóg az orromból, a fülemből, a fél arcom szőrös lett, már a szemem alatt is, ... De nem sírok, tépek férfi módjára!

- Kell egy cipő, ez lett a jelmondatom mostanában. Nem nőttem ki a régieket, csak nem hordom őket. Igazából egyet hordok, a fehér Diesel-t, ami már lassan a kukába kívánkozik. Kell egy másik, egy univerzális.

- Rájöttem, hogy egyáltalán nem zavar, hogy nem mentem ki egyik nap sem a Szigetre. Talán a Peaches-t megnéztem volna, Danny miatt meg főleg, mert nagyon bírom a csávót, de ennyi!

- Arra is rájöttem, hogy én igazából szerettem a mostani munkahelyem és a legtöbb embert akikkel együtt dolgoztam, és most nem csak a nosztalgia szólalt meg bennem, semmi elérzékenyülés. Mondtam is nekik, hogy a búcsúbulimra semmilyen meglepetéssel ne szolgáljanak, mert nem akarok bőgni.

- Így meg olyan a lakás, mintha Édespofa elköltözött volna, és erre még egy lapáttal rátett, hogy tegnap nem aludt itthon, és ma is csak éjjel fogunk találkozni. Nem is tudom mikor voltunk ennyit egymás nélkül. Arra jó volt, hogy rájöjjek, mennyire hiányozna ha nem lenne!

Alex Giomo többek között a Speedo, a Puma, illetve a Diesel reklámjai után állt kliprendezőnek, és ezek után azt kell mondanom, máris várom kinek csinál újabb zenés videót, mert a The Aikiu-nak készített szösszenet több mint ami csak úgy megállja a helyét.

Azért csak beindul ez az év is, még ha elkeserítő is néhány visszatérő lemez, azért a debütáló anyagok közül van pár ami egész jól sikerült. Példának okáért mindjárt itt a We Have Band és a WHB, melyről a soron következő klip a Divisive című szerzeményhez készült, de én szeretem tőlük a Diesel kampányában használt dalukat is.

Kiegészíteném a karácsonyi listát a Gus Gus pólóival, és a tegnap látott Diesel csukákkal az Arénában. Ritkán fordul elő velem, hogy egyszerre három cipőbe is beleszeretek, de most egyiket sem bírom kiverni a fejemből. Azt hiszem esténként erősen kell kérlelnem a Jézuskát, hogy legalább azt a barnát ne felejtse el!

Keith Schofield egyre inkább a szívembe lopja magát, és lassan már eléri, hogy ő legyen az egyik kedvenc rendezőm. Most éppen Charlotte Gainsbourg és Beck duettjéhez gyártott kisfilmet, de nem elhanyagolható a Justice féle Let Love Rule, vagy a Diesel-nek gyártott erotikus reklámfilmje sem!

Mike kért meg a minap, hogy írjak egy karácsonyi ajándéklistát, és mivel ezzel talán csökkenthetem a bögrék és a plüssállatok számát is, így eleget teszek a kérésnek.

1. Első helyen egy új cipő szerepel, mivel a 3 éves fehér Puma csukám már igencsak megviselt állapotban van, így helyette szeretnék egy másik, ugyancsak fehér sportcipőt. Na jó, ha Diesel-ről van szó, akkor lehet a legújabb DSL55-ös tornacipő is, plusz két színnel.

2. Aztán szeretnék végre egy dögös fehér farmert is, illetve egy feketét. Ki is néztem már párat, természetesen azt is a Diesel-től, nehogy már olcsón megússzátok!

3. Aztán télikabátot is szeretnék, mert amik vannak, azok mindegyike több mint 2-3 éves, és a Mustang bőrkabátomat is kifogytam. Ez a D&G például bejövős, de nem leszek csalódott egy kicsit sem, ha esetleg "csak" ezt kapom!

4. Persze ha már így kezdek elrugaszkodni a valóságtól, akkor lehetne a kérésem egy Notebook is, melynek érdekében természetesen az egész blogvilág összefoghatna, igazán nem sértődnék meg, de ahogy a látogatószámom áll mostanában, inkább hagyjuk az álmokat.

5. Amivel inkább érdemes meglepni engem, és még kivitelezhető is, az két koncertjegy, mondjuk ide a közelbe, egy Turboweekend fellépésre, vagy egy Gus Gus-ra! Na jó, nem sértődöm meg akkor sem, ha "csak" a Zoot Woman jön össze!

6. Karácsonyra kérhetek olyat is amit szinte lehetetlen összehozni, vagy ez inkább olyan újévi dolog? Mert többek között engem is boldoggá tenne az az ember aki elhallgattatná az alattam lakó Tücsinénit! Ma reggel is műsorozott! Tényleg, ezt mondjuk én is tudom kezelni valamilyen szinten, és bízom benne, hogy az új taktikám előbb-utóbb eredményre is vezet. 

7. Nemrég kinéztem egy bőrfotelt is lila színben az Ikea-ban, de simán megteszi ez a darab is, ha ez könnyebben beszerezhető. Mondjuk kétlem!

8. Egyébként nem vagyok ám ilyen nagyigényű, általában egy cserepes virág is megteszi, nagyjából a plüssmacin és a bögrén kívül minden szarnak tudok örülni. Mondjuk egy szivacs jól jönne, de ha nincs jobb ötleted, és a pénztárcád sem engedi az elszállt vágyaimat teljesíteni, simán faragj egy cipőt kenyérből ...

9. ... vagy nézz ki egy olcsó repülőjegyet bárhová. Csak szólj időben, hogy mikorra intézzem a szabadságomat!

10. Amióta pedig Anna mesélte, hogy volt ejtőernyőzni, én is be vagyok zsongva. Már azzal is örömet okoznál, ha beírnád ide, hogy hol lehet, nem a földtől elrugaszkodott árakon ugrani.

+ 1. Ha pedig már sport, akkor jusson eszetekbe, hogy bringabuzi vagyok, és most épp nincs amit tekerjek. Mondjuk jöhet egy Shocker! Vagy bármilyen másfajta design darab, de kiegyezem egy Puma-val is!  

Egyébként meg november közepe van, és még mindig nyitott ablaknál alszunk, úgyhogy ez a lista arra is jó volt, hogy pár pillanatig karácsonyi hangulatom legyen.

A volt főnökömnek ma van a születésnapja, és erről megint eszembe jutott, hogy milyen szép is volt az élet, amikor még a Diesel-nél dolgoztam. Azt hiszem életem egyik legjobb munkahelye volt, és még mindig azt az érzést keresem mindenhol. Szerettem ott dolgozni nagyon, talán még a mai napig is ott lennék, ha nem üt be a krach.

Biztos én vagyok a hülye, de például nekem baromi fontos, hogy jól érezzem magam egy munkahelyen, hogy szeressek ott dolgozni, olyan legyen a termék, amellyel tudok azonosulni, a kollégákkal kölcsönösen szeressük és tiszteljük egymást, és megbecsülve érezzem magam. Végülis a fél életemet ott töltöm! Nekem nem jó ha semmibe vesznek, ha a munkatársaimat nem kedvelem, vagy viszont, ha megy a harc folyton, ha a főnök egy fasz, ha nem vagyok kellőképpen ösztönözve, ha eladhatatlan a termék, vagy csak hazugságokkal lehet túladni rajta. Dolgoztam ilyennel, úgy hívták, hogy üdülési jog. Azt hiszem még egy teljes hónapot sem bírtam, és egy szerződést sem kötöttem. De legalább nem szárad a lelkemen egy nyugdíjas kifosztása sem!

Emlékeztek amikor a Nike-nál voltam interjún? Ott kérdezte tőlem a csaj, hogy: "De hát minden munkahelyen vannak szarságok, nem?" Talán vannak, és talán az idő megszépíti a dolgokat, de bizony nálam már eltörpültek azok a nüansznyi gondok, amelyekkel az első budapesti helyemen találkoztam. És ti dolgoztatok már olyan közegben, ahol minden "tökéletes" volt? Ugye van ilyen?

(Mielőtt félreértés esne, jól érzem magam a mostani helyen, egy apróságtól eltekintve, mely remélhetőleg mielőbb kiküszöbülésre kerül, és akkor az isten sem tudja majd elvenni a jókedvem és új erőre kap majd a lelkesedésem is!)

Az jutott eszembe ma reggel amikor kinyitottam a ruhásszekrényem ajtaját, hogy a legközelebbi blogtalit tarthatnánk itt nálunk is, egy rögtönzött turkálóval egybekötve, mert annyi olyan ruhám van amit nem hordok, hogy az már borul ki a polcokról. Szerintetek kilós legyen az ár, vagy inkább pár száz forintos darabár? Tudom, rakjam fel a Vaterára, de ott senki sem értékeli kellőképpen az 1999-es Diesel kollekciómat!

Egyébként tervezem ám a következő találkozót, de most komolyan, csak még nincs meg a jövő havi beosztásom, így még nem tudom melyik hétvégém lesz majd szabad. Ti mikor értek rá? És Tandem legyen, vagy tudtok valami jó szabadtéri teraszos, kiülős, koktélozós helyet?

Lassan tényleg kezdem egyre komolyabban azt gondolni, hogy nem éri meg dolgozni, mert a munka manapság már semmit sem ér, de sajnos nem csak anyagilag értékelődik le egyre jobban, bár kétségtelen, hogy szoros összefüggés van e két dolog között. Nem becsülik meg a kétkezi munkát, mert egyre kevesebbet ér pénzre átszámítva.

A napokban visszaemlékeztem mennyit is kerestem 1998 tájékán, és hát nem sokkal kevesebbet mint most. Ez akkor sem számított már csúcs fizetésnek, csak a vidéken élő, és minimálbérért dolgozó emberek szemében, most meg aztán pláne nagy szarnak tűnik. Amikor olyan rezsiket kell kifizetni, ami elviszi a fizetés felét, amikor egy bevásárlást nem lehet megúszni 20 lepedő alatt, és akkor már le is mondtál a legújabb bőrfeszesítő golyócskáról, amikor a munkába járás jó esetben 10, de akár 20 ezer forint is lehet, a BKV jegy meg lassan 300 felett? És akkor még a kölcsönök a bank felé is fizetősek, ami szinte mindenkinek van egy kevés, nekem is.

Még mindig nem panaszkodom túl sűrűn, de idővel csodaszámba megy majd az olyan napok száma, melyeken nem azon kattog majd az agyam, hogy lassan luxus lesz egy gombóc fagyi. Azért az vigasztal, hogy ha lemondom az internet előfizetést, a tévét, és fürödni is csak egyszer fogok egy héten, akkor lesz pénzem a könyvekre, amelyeket akkor kell majd megvennem, amikor felvesznek a fősulira.   

Ma megint megfigyeltem, hogy bármilyen szögből is látok egy Diesel nadrágot az utcán, azt szinte 100%-os bizonyossággal fel bírom ismerni, de nem csak ott, hanem a Yoox-on is! És te?

Ti tudtátok, hogy van magyar Diesel mániások klubja? Én tudtam, hiszen én hoztam létre, de csatlakozhatsz te is nyugodtan, csak egy Facebook profil kell hozzá, aztán linkelhetsz kedvedre, szólhatsz másoknak az akciókról, vagy akár a legvadabb újdonságokról, készíthetsz képeket, videókat, posztokat, melyeket feltölthetsz, és persze hasonszőrűekkel beszélgethetsz. Ugyanitt csere-bere is lehetséges!

Megszámoltam őket, és nincs is még 30 darab, csak ha a papucsokat is hozzáadom, de azért így is szép számú cipellőm van, és az a nagy álmom, hogy egyszer legyen minden szín, minden árnyalatában egy. Addig meg sem állok! Tudjátok olyan álom ez, mint amilyen a hollywoodi filmeken látható: Asszonyka kinyitja a gardróbot, és megszámlálhatatlan lábbeli sorakozik a polcokon, a szivárvány minden színében, a legjobb tervezőktől. Persze most biztos az az első gondolatod, hogy lottónyeremény! Veszek minden héten, emiatt nem kell aggódni.

Alább pedig a szinkronblogban részt vevő bloggerek és az ő posztolásuk a cipőikről, mely felsorolás folyamatosan frissítve lesz, amint befutnak az információk: Paloma Negra és az álmai, Euthymia és a múzeum, Gyömbérke szinkroncipői, Tisss és Tomi, Cube és a slágerlista, Redblek és az első alkalom, AvPlaten és a bordó Nike, Kékleány is szereti a színeket, lista Kiddy-től, Karmakiller legújabb szerzeménye, és Kicsinapsugár királynője!

Ha nekem ilyen jól állna a hosszú haj mint Cameron Bailey-nek, akkor istenemre mondom, megnöveszteném, de legnagyobb sajnálatomra én a Tina Turner típusba tartozom.

Ruhákkal kezdték, aztán jöttek a kiegészítők a napszemüvegtől az órákig, majd az első kocsi a Fiat gyárral közösen. De nem állnak meg basszus, most már lakberendezési cikkeket is árulnak, melyeket a milánói bútorvásáron mutattak be először.

Hát csak nem bírtam ki, és még ma este visszamentem, hogy megvegyem ezt az Adi-Heeven gatyát. Ugyan nem adták olcsóbban mint tegnap, de 44 helyett 16-ért még így is az enyém lehetett. És még Édespofa szerint is nagyon jól áll. Azt mondta, hogy megerőszakolna benne, de csak ha röhögök a végén ...