"Disco" címke archívuma

A Hard Ton Disco Queen elnevezés alapján azt hinné az ember, hogy egy csapatról van szó, de a név egy velencei születésű srácot takar az analóg gépeivel, aki akár a férfiak válasza is lehetne Beth Ditto-ra; hiszen megjelenésében Hard Ton nem követ el nagyobb "divatbaleseteket" mint női megfelelője, vagy akár Lady Gaga, hanem büszkén kiáll, divatot diktál, és megmutat szinte mindent amit egyébként nem szoktak, főleg azok nem, akik egyébként 150 kilósak. Persze most azokról beszélek akik még élnek, hiszen John Waters kedvence Divine már megtette ugyanezt, sok-sok évvel ezelőtt!

Azért ennyi nem lenne még elég ahhoz, hogy rajongani kezdjek, de külsőségek mellé a zene is olyan, hogy bizony kellőképp felvillanyoz. Ha annyit mondanék, hogy a Gigolo Records karolta fel a faszit, azzal szinte mindent elárulnék, de van itt egy kis Grace Jones, Soft Cell, Sylvester, Moroder, Chelonis R. Jones, Divine, Timo Maas, Donna Summer, vagy Billie Ray Martin is ... melyek együtteseként a hatás szinte leírhatatlan!

Nem is szólhatna másról a Simian Mobile Disco és Mary Beth Patterson közös dalának klipje, mint a leszbikus szerelemről, vagy ha pontosabban akarok fogalmazni, akkor inkább azt mondanám, hogy csalódott lettem volna ha nem ez a történet! Egyébként pedig a Joker verzióra szánj pár percet az eredeti mellett, szerintem megéri.

Úgy látszik most már kapunk Robbie előző, Rudebox féle diszkós időszakából is egy magyar hasonmást, ami nem baj, Bery-nek még jól is áll, még ha a tánca meg sem közelíti Williams produkcióját, sőt kifejezetten fura, de ha ez volt a cél, akkor bizony betalált.

Az új korong egyébként a Veled nélküled című nótához hasonlóan, a '80-as évek táncikálós hangulatát idézi majd fel, és nagyon ötletesen a Disco címet fogja viselni. A változásnak örülök, hiszen akkor ezek szerint vége a hidegrázást kiváltó, nyávogó hangon előadott szerelmes daloknak, habár állítólag egy Váczi Eszterrel előadott duettet azért most sem úszunk meg. Persze meg kellett valahogy hódítani a tinédzser szíveket, de nyilván most már nem ez a cél, és nem ők a célközönség, mint ahogy már a Szeress újra idején sem igazán ők voltak, azóta pedig még több víz lefolyt a Dunán, mint tudjuk.

Az olasz producer Phonat legnagyobb szerencsénkre úgy döntött, hogy saját stúdióalbumot ad ki, melynek előfutára a Set Me Free című, már-már acid house stílusba hajló sláger, mely többek között az Aeroplane, és Don Diablo új kedvence is. És persze a miénk!

Talán egy hete volt itt a blogon a meleg rapperekről szó, és ezen alkalomból be is tettem egy Johnny Dangerous nótát, melyben QBoy volt a közreműködő. A srác annyira megtetszett Édespofának, hogy rákeresett a többi dalára, és kiderítette, hogy nemsokára lesz albuma, melyről Anita Ward egykor híres diszkóslágere, a Ring My Bell egy érdekes átirata az első kislemez, She-vel a háttérben. Azt hiszem minket meggyőzött, így szerintem megalapítjuk Édespofával az első magyar rajongói klubot. Csatlakoztok?

Mostanában láthatunk jó néhány videóban diszkógömböt, sőt én láttam tegnap egyet élőben is, de ilyet még biztos nem. És te sem!

Sosem voltam nagy rajongója a Simian Mobile Disco nevű formációnak, persze néhány remixtől eltekintve, de a nemsokára megjelenő új korongról már három dalt is megízleltem és ezek nem kis bizakodásra adnak okot, ráadásul itt az új klip is, melyre egy rossz szavam nem lehet.

Éppen a minap magyaráztam Édespofának, hogy jön vissza az italo-disco stílus az élvonalba, és biztos újra előveszik majd a Tarzan Boy-t is, hiszen annál nagyobb fricskát nem lehetne előtúrni sehonnan sem, ha már retro és olasz. Na, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy én is hozzátegyek valamit a The Italian Job sorozatához, és bemutassam egy kicsit az idei olasz dizsik hangulatát. Kezdjük is mindjárt a sort Bottin-nal, a velencei DJ-vel, aki jó pár éve pörgeti a lemezeket, de a No Static méltán lehet híres a világ más tájain is. Kicsit frissebb mint Jovanotti, nem?

Ha pedig ez tetszett, akkor már nincs megállás, tessék szépen megismerkedni a The Diaphanoids nevű bandával is egyenesen Vatican City-ből. Ugyanis Simon Maccari és Andrea Bellentani nevét még biztos hallani fogjuk az idén, ha másért nem, hát az Astral Weekends kapcsán, ami szerintem az utóbbi évek egyik legjobb olasz tánczenéje.   

Lassan kezdtem megszokni és megszeretni az új Moby dalt, az Alice-t, erre a srác egy még jobb számmal nyomott a padlóra. Kezd visszatérni nyálas időszakából a tököshöz, ez nem vitás, és a Disco Lies után, most már tényleg nagyon várom a Last Night-ot!