"Edespofa" címke archívuma

Néhány napja Balázs beszólt komment formájában egy olyat, hogy: "De legalább te tökéletes vagy, és ez a lényeg." Azóta is foglalkoztat a dolog, mert tényleg igaza lehet abban, hogy túlságosan jó színben tűntetem fel magam a blogon keresztül, miközben korántsem vagyok hibátlan, sőt millió idegesítő szokásom és berögződött hülyeségem van.

Lássuk csak az egyik legrosszabbat, amit tinédzser korom óta csak részben tudtam elhagyni. Ugyan a körmöm már nem rágom, de mellette a bőrt, szinte minden nap szétszaggatom, így vezetve le a belső feszültséget. Pszichológusok biztos tanulmányokat tudnának írni arról, hogy miért csinálom ezt, de én egyenlőre nélkülük arra jöttem rá, hogy mivel sosem vagyok kifelé idegbeteg, egy ordítozó fasz, így muszájból a kezeimen vezetem le az indulatokat. Biztos jelzi ez azt is, hogy saját magam büntetem, de nem így van, mert az igazság az, hogy tökre finom vagyok. Büntetni a cigarettával büntetem magam!

Aztán a miteszerekkel sem bánok magamon túl kedvesen, hiszen amint meglátok egyet, rögtön nekiesek és szétcincálom, holott tudom azt, hogy csak kozmetikusnak szabadna megengednem, vagy megvárni amíg maguktól eltűnnek. (A tisztítókúrának hála, már szinte alig vannak rajtam ilyen kis pöttyök.)

Számproblémák is kijöttek rajtam az idő elteltével, méghozzá a kilenceshez és a tizenhármashoz való viszonyom mélyül el évről-évre. Valamiért ez a két szám meghatározó már gyerekkorom óta, bár az egyik nagy kedvenc, a másik pedig a félelmetes balszerencse jelképe. Hogy csak pár példát említsek: 1, reggelente 6:29-kor ébredek, hogy jól kezdődjön a nap 2, ha lottózom, mindig 9-re végződő számokat ikszelek 3, a 13-at annyira kerülöm, hogy még arra is odafigyelek, hogy a mikrót véletlenül se kapcsoljam ki amikor ez a szám van a kijelzőn.

Aztán jellembeli hibám is van bőven, az elsők között az, hogy nem tudok nemet mondani a könyörgésre. Egyszerűen a könnyek és a bociszemek olyannyira meghatnak, hogy a látványuk hatása alatt, sokkal kevésbé fontolom meg mire mondok igent és mire nemet. Sok bajom volt már ebből, úgyhogy nem visszaélni vele!

Nagy baj az is nálam, hogy mindenkire rá akarom erőltetni a zenei ízlésem, de mentségemre szóljon, teszem ezt azért, mert szentül hiszem, hogy ezzel jót cselekszem és boldogabbá teszem a másik embert, mert ugye ki ne akarna zeneileg kiforrottabb lenni? Ugyan mostanában visszafogom ezen a téren magam, de régebben "barátságok" mentek rá arra, ha valaki nem értékelte az igyekezetem.

Sorolhatnék még rengeteg dolgot, de nem lenne elég ez a bejegyzés arra, hogy minden apró faszságomat részletesen megírjak, inkább majd mostantól többször kitérek rájuk. A végére legyen elég egyenlőre annyi, hogy Édespofának a legrosszabb tulajdonsága is kismiska az enyémekhez képest, mégis azt mondta egyszer, hogy azért is szeret, mert ennyi - szerinte aranyos - hülyeségem van.

Azt hiszem Édespofa egyik kedvenc filmje a Brokeback Mountain, hiszen minden alkalommal megnézi, amikor az HBO-n megy. Szeretem ezért is.

Tegnapelőtt jól megbeszéltük Édespofával, hogy még két év és meg sem fogunk szólalni egymás társaságában.

Történt ugyanis, hogy ültünk a suliban, aztán egyszer csak én elővettem egy papírt és egy tollat és oda toltam elé, hogy tudjon rajzolgatni. Erre rám nézett és tudtam, hogy pont abban a pillanatban gondolt rá, hogy elkéri tőlem őket.

Aztán amikor jöttünk hazafelé a suliból, a Petőfi Rádióban az új REM koncert lemezt népszerűsítették, mire Édespofa nagyon megörült és mondta, hogy töltsem le neki ha hazaérünk. Én meg ránéztem mosolyogva és megkérdeztem tőle: "Emlékszel, hogy pár napja mondtam a gép előtt ülve, hogy szereztem neked valamit? Na, az a valami ma estére már letöltődik."

Ezek a jelenségek egyébként mindennaposak nálunk, főleg a bevásárlásnál. Ha nem beszéljük meg reggel, hogy elmegyünk vásárolni, akkor tuti, hogy estére mindketten nagy szatyrokkal jövünk haza és természetesen ugyanazt vesszük. Vicces jelenet, mikor belépünk a lakásba, hogy "Szia szerelmem, nézd csak miket ...", majd meglátjuk a konyhapultra kipakolt cuccokat, pontosan olyanokat, mint amiket a kezünkben tartunk .

Hát így élünk mi kettecskén, öregecskén.

Amby ma reggelre feltöltött pár fotót a nyaralásunkról az oldalára, melyeket az itteni képre kattintva ti is elérhettek. (Van seggfotó is!)

Mint már mondtam régebben, zenei területen édespofa utolérhetetlen a beszólásokban. Valamelyik este meglátta Király Linda új dalát a tévében, mire: "Hm, nem is tudom mivel kezdjen, a kliprendezővel, vagy a szám szerzőjével." Aztán eltemette fejét a párnák közé!

Édespofa néhanapján fut esténként és indulás előtt mindig odaszólt nekem: "Majd csengetek a kapunál, engedj be, mert kulcsot nem viszek!" Én egész mostanáig mindig rendesen beengedtem, de aztán mint derült égből a villámcsapás, úgy hasított belénk, hogy ennek az egésznek semmi értelme, hiszen kódos a kapu.

Aztán ma mondom édesnek, hogy két napja nem kapcsoltam be az rss olvasóm és szinte mindenki írt, ezért alig érem utol magam a sok olvasnivalóval. Erre pimaszul közli, hogy három hete be sem lépett a Netvibes-ra, mire én: "Baszki, akkor honnan tudod hogy mikor írok?" Erre ő: "Hm, talán mert nézem a blogod!" 

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én imádok a téli hónapokban munka után elnyújtózni egy kád forró, illatos vízben és közben gyertyafény lobogásával kísérve a pasimmal beszélgetni. Nos ezért lenne jó egy ilyen kád nekünk, mert akkor ő is kényelembe helyezhetné magát!

Tegnap egész nap tisztogattam a kislakást, most bárki átjöhet hozzám, itt csillogás és rend fogadja. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni a takarítás jótékony szerepét, mert szerintem egy hangos zene mellett elkövetett ilyen tevékenység iszonyatosan jót tesz a léleknek és a testnek egyaránt. Mozgás, tánc, éneklés, léleksimogatás, feszültséglevezetés, gondolatrendezés azaz ha jól számolom 6 in 1!

Most is egyedül vagyok, mert édespofa hazautazott a szülőkhöz, (a sajátjához és az enyémhez is) én pedig a szingli hétvégét választottam. Igen, nálunk van választási lehetőség! Szerintem kell néha ilyet is játszani azoknak akik együtt laknak és szinte mindent együtt csinálnak. Nálunk ez már bejáratott módszer és működőképes! Mesterségesen előidézett mechanizmus, hogy néha mi is tudjunk szenvedni attól, ha nem láthatjuk, nem érinthetjük, nem csókolhatjuk a másikat! Én már tegnap óta magamnak főzöm a kávét, bár ma reggel belefutottam abba, hogy egyszerre két bögre vízet melegítettem és nem volt aki megigya a négy cukros verziót. Most szomorú vagyok és hiányzik, mely érzést ugyan mesterségesen gyártottam, de nagyon is természetes!

Holnap már végre itthon lesz és én nagyon fogok neki örülni! Azt is tudom már előre, hogy úgy fogom ölelni hosszú napokig, mintha még csak tegnap találtunk volna egymásra. Érdekes azt érezni, hogy a régen oly nagyon imádott és általam istenített szingli életmód lassan már egy napra sem nyújt olyan örömet, mint édespofával egy perc néma csend.

Naná, hogy ma éjszaka is az ő helyén és az ő párnájával fogok aludni!