"Eljegyzés" címke archívuma

Egy kissé mintha nosztalgikus, illetve érzelgősebb hangulatban lennék, de ez nem tudom minek köszönhető, hiszen én aztán ilyet soha ...

Talán év végének, és annak, hogy Mohikánék áthívtak szilveszterezni, vagy az Esthajnalcsillagnak, esetleg a krónikus Lulu-imádatomnak, bár ha jobban belegondolok, még azt is csak most fogtam fel, hogy én tényleg megkértem Édespofa kezét pár napja a kocsiban.

Az történt ugyanis, hogy egy incifinci félreértés miatt, klassz kis balesetet okoztam! Ugyanis agyban összeraktam dolgokat, és az egyik kolléganőmet sikerült jól megviccelnem ezzel. Egy beszélgetés alkalmával, én úgy emlékeztem, hogy azt mondta, nemsokára elveszik feleségül. Ő poénnak szánta, én meg annyira komolynak gondoltam, hogy már a központban is elmeséltem az örömhírt, ráadásul egy értekezleten. Szerintem már a vezérigazgató is tudja, hogy Axa nemsokára férjezett lesz, és nem lesz olyan hosszú és fura neve.

Szerencsére a kollégám jó fej, és továbbra is poénnak fogja fel a dolgot, így már szólt is az udvarlójának, hogy mivel nekem köszönhetően már mindenki azt hiszi, hogy a jövő hétvégén az ő, és nem a rokona eljegyzését tartják, muszáj lesz megkérnie. És persze mindenkit meg kell majd hívni az eljegyzésre, akik most megharagudtak, hogy nem lettek meghívva!

Szóval az idei karácsony úgy kezdődött mint a többi, azaz elindultunk reggel vidékre, bár akkor még nem sejtettük, hogy ennyire jó lesz minden, csak abban voltunk biztosak, hogy rövid ünneplésre vagyunk programozva.

Azzal sem voltunk tisztában, mint ahogy a családunk többi tagja sem, hogy ez az idei, nem csak egy szimpla karácsony lesz, hanem egyéb meglepetések is várnak ránk, pontosabban a hugomra. Történt ugyanis, hogy Attis végre leánykérésre adta a fejét, és most 3 év után megkérte a hugim kis kacsóját, mindenki legnagyobb meglepetésére. Az ünneplés kellős közepén egyszer csak felállt és figyelmet kért egy kis beszédhez. Először mindenki azt hitte, valami karácsonyi kis viccelődés fog kisülni a szövegelés végére, de aztán mikor rámszólt, hogy ne sms-t nyomogassak, már sejteni lehetett, hogy itt valami komoly dolog készül. A végén aztán mindenki odáig volt és vissza, a hugim majdnem sírt, én pedig összecsókolgattam nagy örömömben. Aztán amikor már búcsúztunk a népes seregtől, még a fülembe súgta, hogy jó lenne már minket is így látni Édespofával. Teljesen elérzékenyültem, de komolyan!

Másnap (azaz tegnap) pedig Ogre-val töltöttük a napot, meglátogattuk Zslati szüleit, a porontyokat és Titát. Ettünk finom bejglit, túrós sütit, néhányan halacskát és persze ajándékoztunk ezerrel. Jelentem, hogy van rengeteg piám, új Benetton pizsamám, csúszásgátlós zoknim, még egy Zamioculcas-om és egy Aráliám, Sisley pénztárcám, ráadásként pedig egy ilyen pirosban.

Tényleg! Ti mit csináltok szilveszterkor? Mi még semmilyen programot nem terveztünk, ezért ha valakinek van kedve velünk iszogatni és kártyázni, hát most jelentkezhet!