"Első" címke archívuma

Fcking már nyaggat egy ideje, én pedig felelőtlen ígéretet is tettem eme történet publikálására, így nem bújhatok ki ez alól, még akkor sem ha elsőre a címből ítélve azért izgalmasabbnak hangzik annál, mint amilyen valójában volt. Vagy mégsem?

Szóval a középiskoláig kell az időben visszamennünk, ami esetemben nem most volt, hanem úgy 1989 nyarán, azaz 15 éves koromban. Akkoriban a szünetek alatt vagy a piacon árultam kazettákat, vagy a Balatonon güriztem, vagy az osztálytársaimnál töltöttem az időt Barcson. Az tőlünk csak 30 kilométer, de mivel akkoriban sem voltam eleresztve anyagilag, (azaz nem egy, hanem legalább kettő lyukas zsebem volt) így stoppal oldottam meg az útjaimat, oda-vissza.

Aztán egy alkalommal az történt, hogy egy horvát rendszámú Zastava állt meg bájos integetésemre, de az első falunál kiszálltam a pasas mellől, bokáig összefosott állapotban. A fickó ugyanis nem gyengén próbálkozott be nálam, én meg kis csitri lévén úgy beijedtem, hogy sírva kértem, engedjen kiszállni. Amikor ez történt, pontosan egy évig nem mertem újra a stoppolással próbálkozni, de időközben érlelődött bennem a dolog, és odáig merészkedtem önmagammal harcolva, hogy már szinte lehülyézetem magam a bátortalanságom miatt.

Több sem kellett aztán, elérkezett az a bizonyos nyár, én pedig tágra nyitott szemmel kerestem az alkalmat, és egy nekem tetsző srácot. Nos a srác az nem jött össze, de helyette belefutottam egy, a környező nagyvárosban tanító, 40-es pasasba, akivel már első perctől úgy éreztem, őszintén beszélgethetek a hosszú út alatt. Sok mindenről dumáltunk, aztán egyszer csak a stoppolás került szóba. Ő is elmesélt pár történetet még diák korából, aztán én is előadtam neki a történeteimet, köztük a Zastavás horvát figurát, akit baromi rondának festettem le, ami azért nem is állt olyan messze a valóságtól. Erre már neki sem kellett több, belenézett a szemembe, aztán megkérdezte: "És ha tetszett volna, akkor hagyod magad?" Képzelhetitek milyen nehéz volt őszintén válaszolni, de győzött a belőlem kitörni szándékozó kíváncsiság, és azt mondtam amit gondoltam: "Veled kipróbálnám."

Innentől kezdve már csak egy arra is alkalmas leállót kellett keresnünk, ami végül egy kukoricaföld közepe lett, aztán belevágtunk életem első szeretkezésébe, egy kombi Wartburg hátsó részében, egy baromi jó illatú pléden. Egyébként azért is nem írom, hogy kefélés volt, mert számomra ez sokkal többet jelentett. Nem szerelem volt, de olyan őrületes erővel tört fel a vágy belőlem, hogy minden porcikáját fel akartam falni a fickónak. Jó illata volt, az ápoltságában nem volt kifogás, és bár nem volt egy adonisz, sem egy Limahl édes pofikájával rendelkező kissrác, de eszeveszett férfias, szőrös és izmos férfi volt, akkor farokkal, melyről egészen addig csak a mesékben (apám erotikus újságjaiban) hallottam.

Emlékeztek arra a Szex és New York részre, amikor arról volt szó, hogy a legjobb szex az ember életében előfordul, hogy olyan emberrel esik meg, akit még csak véletlenül se mutatna be a barátainak. Tudjátok, mikor Charlotte összejön a kopasszal, és nem érti miért van megőrülve tőle teljesen, hiszen kategóriákkal jobb barátai voltak előtte, és sosem szerette a kopasz és szőrmók férfiakat. Ez velem is így volt, hiszen magamban úgy képzeltem el a dolgot, hogy egy nagyon jóképű lovag fehér lovon, ... aztán meg egy kocsi hátsó ülésén egy nem lovag kinézetű, de annál érdekesebb bácsi. Ilyen az élet.

De kicsit sem bánom, hogy így veszítettem el a szüzességem (van pasinak is ilyen?) hiszen a jó szex hatalmát jelzi, hogy a tanár úrral utána még évekig folytattam a kis kalandomat. Ami persze kimerült a heti vagy havi óriási szexcsatákban, és a rengeteg tapasztalat megszerzésében. Izgalmas időszak volt, és a világért sem hagynám ki, még akkor sem, ha újra kezdhetném az életem. Most is pont ilyen korán, pont egy ilyen férfias, ápolt, intelligens, türelmes és 40-es pasival szeretném elveszíteni az ártatlanságom, mint akkor.

Ugyan hallok innen-onnan rémtörténeteket az első aktusról, de bennem nincsenek rossz érzések, csak is csupa jó emlék. Elszánt voltam nagyon, nem kevés bátorsággal és kíváncsisággal fűszerezve, egy nagy adag szerencse társaságában. És csak most érett meg bennem, valójában mennyit is köszönhetek ennek a fickónak, túl azon, hogy később tanított is a gimnáziumban egy évig, de az igazi tanítása a saját szexualitásom, a testem, és a vágyaim alapos és mélyreható megismerése volt.

És akkor, hogy ne legyen üres a kommentbox, jöhetnének a ti történeteitek arról, hogyan is éltétek át az első szexuális élményeiteket. Szerelmesek voltatok, vagy csak megtörtént? Jó volt, vagy inkább elfelejtenétek az egészet? Szégyenkeztetek utána, vagy büszkék voltatok? Jah, és tartjátok még a kapcsolatot az elsővel, vagy teljesen megszakadt minden szál?

Ma vagyunk 2 évesek Édespofával, és eszembe is jutott az első találkozásunk, amit ha jól emlékszem még el sem meséltem nektek.

Nagyon romantikus randi volt, amit a GayRomeo-n beszéltünk meg, a Ferenciek terére, a Match közért elé. Én hazafelé siettem a munkából, gondoltam ha óriási lesz a csalódás, akkor már szállhatok is fel a buszra, és csak pár perc esik ki az életemből. Most biztos sokan úgy gondoljátok, hogy mennyire kegyetlen dolog így készülni egy találkozóra, de a melegek többsége biztosan tudja, hogy mennyire félrevezető tud lenni egy kép és a netes ismerkedés. Rengeteg idiótával és szellemi fogyatékossal lehet összefutni, sőt olyannal is aki nem saját fotóval próbálkozik, sőt a profilja is tele van hazudva (ugye Csaba).

Szóval visszakanyarodva a mi kis randinkhoz, ott nem ez történt. A profilba felrakott képek híven tükrözték a valóságot, tehát akit elképzeltem, az ott várt rám a bolt előtt, a kezét tördelve. A bemutatkozás után az első amit észrevettem, hogy Zslatko csupa Mustang ruhában van, én pedig akkoriban ott melóztam. Gondoltam is magamban, hogy milyen fura ez, és átfutott az agyamon, hogy honnan tudhatott arról, hogy hol dolgozom. Kiderült pár perc alatt, hogy az anyukája is a cégnél melózik, mely hír hallatára teljesen elfehéredtem, de aztán megnyugtatott, hogy ő nem a főnököm gyermeke, hanem a varrodában melózik a leendő anyósom. Vicces, mert a gyár meg 30 kilóméterre van a szülővárosomtól és ezek szerint 10 év különbséggel, de ugyanazon a környéken nevelkedtünk.

Mivel már az előzetes üzenetekben megbeszéltük, hogy zeneileg egy hullámhosszon vagyunk, így adott volt a műsor, miszerint nem megyünk unalmas kávézókba, hanem első randi gyanánt lemezeket fogunk hallgatni és másolni. El is indultunk hozzám, de mikor a ház elé érünk, újabb meglepetés fogadott. Kiszálltunk a kocsiból, mire Zslatko: "Jé, te itt laksz? Ezt a házat jól ismerem, itt él a cégunktől egy alkalmazott és a főnökömnek is is van lakása, amit meg egy másik alkalmazottnak ad ki albérletbe." Ekkor már csak röhögni tudtam a sok egybeesésen!

Ha jól emlékszem szinte hajnalig muzsikáltunk mielőtt elváltunk egymástól, de tartottunk magunkat ahhoz, hogy nem szexelünk az első alkalommal, amit nehezen, de kibírtunk és kitoltuk egy nappal.

Azóta Édespofa itt lakik, bár hivatalosan csak az első évfordulónkon cuccolt át, addig hátizsákban hordta a ruháit és a fogkeféjét. Azt szokták mondani, hogy a második év környéke vízválasztó lehet, de én semmilyen sötét felhők érkezését nem észleltem, sőt egyre jobban szerelmes vagyok.