"Este" címke archívuma

Ma este újabb interjút készítek, ráadásul egyszerre két kiváló magyar énekessel is, egy időben, egy helyen. Kitalálod kik ők, és miért pont együtt beszélgetünk?

Édespofa elaludt mire hazaértem a munkából, és mivel ilyen nem sűrűn van, most olyan fura érzésem van. Lassan telik az idő nélküle, az a nagy helyzet.

Egyébként meg ha még homályosan is, de már látom az alagút végén a fényt, ugyanis ma több jó hírt is kaptam, és igazán örülnöm kellene, de valamiért mégis le voltam lombozódva egész nap. Talán az sem tett jót, hogy egész nap fostam, mert a kollégáim elfelejtettek szólni, hogy romlott tejet tárolunk a hűtőben, én meg nem érzem az ízeket, így két kávét is benyomtam belőle. Nem is értem miért kell tárolni a régi cuccokat, ugyanis már állítólag egy hete rajtam kívül mindenki tudta, hogy az buggyant, de mégsem dobta ki senki.

Az előbb pedig belenéztem a tükörbe, és meg kellett állapítanom, hogy utoljára akkor volt ilyen hosszú a hajam, amikor 15 éves voltam. Persze most kezhetném a síránkozást, hogy már fodrászra sincs pénzem, de már én is unom magamat, és valójában még tetszik is ez a séró, csak mindig elfekszem. Viszont ha tennék bele egy kis pirosaranyat, lassan már úgy néznék ki mint Martin Degville. Jó lenne, ugye? 

Azt hiszem baromira azt jelzi a szervezetem, hogy valami nincs rendben, és egy kicsit túlzásba viszem a munkát. Ugyanis tegnap este hatkor sikerült kiütnöm magam, és ma reggelig aludni, persze két pisilő lóbálással megszakítva. Erre ma álmosan nézek bele a tükörbe, és ott mosolyog a számom egy óriási herpesz. Olyan mintha csalánszopó versenyen lettem volna az éjszaka.

Ma megyek is venni rá valamilyen krémet, csak még azt nem tudom, hogy milyet. Nekem évente egyszer van ilyenre szükségem, de sajnos a Zovirax sosem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Más ötlet valakitől, mert Édespofa azt mondja, hogy vegyek Compeed tapaszt, arra lehet rúzsozni is!

Ha pedig már ilyen össze-vissza lett ez a poszt, akkor ideteszem az új Telefon Tel Aviv albumot is, melynek a címe Immolate Yourself. Vigyétek, szeressétek, mert állati jó lett!

(Ezt meg csak azért írom ide, hogy emlékeztessem magam arra, hogy ma meg kell rendelnem a Vegafood-tól az ebédemet jövő hétre, mert különben lőttek a vega életmódnak.)

Két nap alatt megittuk a születésnapomra kapott Bailey's likőrt, így Édespofa ma hozott egy újat, de mikor lerakta a konyhában, intézett hozzám egy kérdést, bájos mosollyal kísérve, miszerint: "Ugye ettől még nem leszünk alkoholisták?" Ugye nem?

Ma egyedül aludtam, mert Édespofa hazautazott a szüleihez, én meg nem tudtam vele menni, mivel a banya beosztott dolgozni a hétvégére. Azaz pontosítok, nem is aludtam egyedül, hiszen a szomszédos párnára ilyenkor Zslati mindig kikészíti az egyetlen plüssmacinkat, hogy vigyázzon rám. Egyébként én a mostani kivételével utálom ezeket! Mindig ki is dobom őket ha valakitől ilyen személytelen és ötlettelen ajándékot kapok. Csak tudnám ez honnan van! Szar a rövidtávú memóriám, ezt már Bruce is megmondta! Mindegy a lényegen nem változtat. A maci vigyázott, és jól végezte dolgát, ugyanis egy rossz álmom sem volt, nem úgy mint tegnap. Biztos erre tanította be Édespofa előző reggel, hogy űzzön. Mármint álmokat! Ő meg űzött egész éjszaka, és ez látszik is szegényen, hiszen még mindig ki van dőlve a fáradtságtól.

Jah, hogy én ma reggel milyen kis cserfes vagyok, a lényegről meg teljesen eltereltem a gondolataimat! Szóval este mikor hazaértem, várt még egy meglepetés a notebook tetején, méghozzá a Zsuzscsi által szerzett új Batman film, a The Dark Knight! Már alig várom, hogy lássam, de tegnap két okból sem néztem meg, így is kihúzva az izgalmas várakozást. Egyrészt nem akartam Zslatko nélkül, másrészt pedig az újonnan telepített XP-re próbáltam rávarázsolni pár cuccot. A nyomtatót sikerült is végre, úgy hajnali 1 körül, mert azt ugye mondanom sem kell, hogy felforgattam a lakást a telepítőlemezért, amikor eszembe jutott, hogy van internet is a világon. Így lett Dita-nak kinyomtatott önéletrajza, amit ma bead a Lacoste boltba. Mert igen, nálunk olyan jó dolgozni, hogy az elmúlt két hétben ő lesz a harmadik aki felmond, ha ide felveszik.

És persze takarítottam is az este, ami azért ilyen nagy szám most, mert mióta rámtelepedett ez a fránya depresszió, valahogy már nem tudtam olyan élvezettel megragadni a porszívó nyelét, mint nem is olyan rég. Úgy látszik most már megállíthatatlanul jövök ki a depis időszakomból, és remélem jól el is kerül ez az érzés most egy darabig. Elég ez 5 évente egyszer is!

... és megint fecsegek! A lényeg, hogy ha fent bírok ma maradni 3 nap 12 órázás után, akkor megnézem feltétlenül a TDK-t és írok is róla, még a hazai bemutató előtt, amire természetesen el fogok menni, hiszen azért ezt látni kell ott is!