"Euthymia" címke archívuma

Mi lenne ha végre tényleg lenne egy blogtalálkozó? Már olyan régen jöttünk össze, és annyi új emberkére lennék kíváncsi, illetve annyi haverral nem láttuk egymást jó ideje, hogy én elérkezettnek látom az időt egy újabb összeröffenésre.

Ráadásul Amby is itthon lesz, így ő is rész tud venni a bulin. Tudom butus dolog ilyet kívánni, de milyen lenne már, ha Euthymia, Nelly, és a többi külföldön tartózkodó blogger is pont akkor jönne haza? Hogy mikor is? Hát a jövő hétvégén, azaz október 10.-én szombaton, este 18 órától. A helyszín pedig a jól megszokott Tandem lenne, de legyetek oly kedvesek és a hozzászólások között jelezzétek a részvételi szándékot, mert attól függően foglalok asztalokat.

(Chill, Thia, és Confessor! Nektek nem ér kibúvót keresni, nem tehetitek meg, hogy nem jöttök el! Légysziiiiiiiiii!!!!)

Ma például annak ellenére, hogy majdnem összehánytam magam, hatalmas örömöt okozott nekem Euthymia felbukkanása. Képzeljétek el, Angliából ugrott be a munkahelyemre, és még ajándékot is hozott. Édespofa most lapozgatja a könyvet, amitől el vagyunk ájulva. Csodás étkek vannak benne, és már a képektől is összefolyik a nyál a szánkban, hát még az összetevők átböngészésétől. A rágó pedig isteni, mint ahogy a csoki is az volt, amíg tartott. A teát holnap fogom jegesen megcsinálni, kíváncsi vagyok milyen mixet sikerül összehozni belőle!

Komolyan mondom, az ilyen kedves, őszinte, önzetlen és pozitív kisugárzású emberek közelsége, még ha csak pár percre is, de be tudja aranyozni az életet! Köszönöm!!!

De megyek is, mert vacsora várt itthon, rakott brokkoli formájában, sok vadrizzsel, tojással és sajttal. Komoly konyhatündér kezd lenni Édespofából, én mondom!

Természetesen nagyon örült neki, azt is tudja, lehet, nem kerül be a post a blogba, de azért most szentségel, mert a válaszlevélben azt írta, hogy talál egy képet, ír mellé pár sort, azt átküldi Gus-nak, ő meg eldönti, hogy megjelenik vagy sem.

Hát most aztán jól megszívatta saját magát a lány!! Más blogjába írni, főleg fotót ígérni, és ahhoz írni, és a helyesírása meg amúgy is borzasztó…uh, ez kicsit nagyobb labda volt, mint amit igazából fel bírna emelni, és vissza bírna dobni. De azért megpróbálja és összeszerencsétlenkedik pár sort. Már ott kezdődtek a bajok, hogy egy fotót sem volt képes kiválasztani. Mert annyi van, és bár másoknak nem tűnik jónak vagy különösebben érdekesnek az, amit a lány fotóz, de ő azért mindegyikhez kötődik, mindet rajongva szereti… Tiszta ciki, képekről ilyet írni „rajongva szereti” áh, Gus, ez marha rossz ötlet volt, hogy a lány is benne volt a felkéréses levél címlistájában… Na, de nem nyafog, ír és küld.

Ezt a képet nem tartja még saját szemével sem valami jónak. Kicsit életlen, kicsit távoli a kép témája (18-as zoommal készült, sajnos így sem lett jó), de most, hogy vendégpostol és az, hogy egyáltalán blogol (blogot ír, vagy hogy mondják) talán értelmezhető is.

Sok minden nincs a képen, csak egy régi ház, omladozik a fala is, viszont van ott fenn egy nyitott ablak, és ott van egy alak az ablakban, aki éppen „kukkol”. Jó, ez csúnya szó rá, mert valószínűleg a távolodó/közeledő nagy hajót nézi, mert abban az irányban mást nagyon nem lát, csak a tengert, a hajóforgalmat meg néhány madarat. A lány pont meglátta, hogy az alak valamit nagyon néz a távcsővel, és ezt a kukkolást jól lekukkolta masinájával. Mit keres itt most ez a kép? Miért ezt a képet választotta? Lehet, hogy most sokan megharagszanak (elnézés attól, aki ezt sértésnek veszi), de ez a kép kicsit a blog olvasására, írására is jellemző. Mert itt a blogon is kicsit kukkolunk, belesünk, benézünk a másik életébe, gondolataiba, fájdalmaiba, örömeibe, másik énjébe. És kitárjuk magunkat idegenek, ismerősök előtt.

Hát, ennyi. Ez a pár sor pont olyan lett, mint a kép, igazából sok mindenről nem szólt… A TÖBBIEK biztos jobban megoldották a feladatot, felkérést, a lánytól csak ennyi tellett és még annyi, hogy kívánjon jó egészséget, gyors lábadozást a vendéglátó GUS-nak!!!

(Még több bejegyzés Euthymia-tól, erre!)