"Férfias" címke archívuma

Nem tudom miért, de már gyerekkoromtól úgy alakult, vagy tudatosan úgy alakítottam, ezt már nem tudom, hogy nem akartam a homlokomra írni, hogy buzi vagyok. Próbáltam minél férfiasabb lenni kívül és belül, figyelni a részletekre, hogy más tulajdonságaimat is megismerjék a hozzám közelállók, ne egyből én legyek A BUZI. Talán az volt az oka, hogy egy kisvárosban nevelkedtem, de ebből sem következik ez a fajta viselkedés egyenesen. Na mindegy!

Leginkább azért jutott ez eszembe, mert a minap valaki levágta rólam, hogy mi a helyzet, ráadásul alig pár alkalom után, méghozzá abból, hogy szerinte jól öltözködöm, ennyire meg csak a buzik figyelnek oda magukra. Na tessék, szinte haszontalan volt 17 évesen órákat pózolni pohárral a tükör előtt, hogy ne eltartott újjal vegyem a kezembe, elég lett volna szakadtan kinézni.

Én mindig is szőrös férfi akartam lenni, mondjuk legalább annyira mint Hugh Jackman, de semmiképpen sem kevésbé mint Ogre, és ahogy öregszem, egyre jobban kezdek is hasonlítani rájuk. A mellemen egész kis bozótos alakult ki, a hasamon is ott a csík amire vágytam, és a hónaljam is kezd egy partvisra hasonlítani, sőt már a hátamon is felbukkant pár kisebb szálacska. Csak arra nem számítottam, hogy a fülem és az orrom is beszőrösödik, pedig ezek látványa kifejezetten zavaró. Megyek is, tépegetem egy kicsit a tükör előtt!

A válasz rettenetesen egyszerű, méghozzá azért, mert én mindig úgy gondoltam a testemre, mint egy nyeszlett húsdarabra, amelyik része meg nem annyira gáz, azt nem akarnám megreckírozni, hogy elrontsák. (Figyelmeztetés: Az "Elolvasom" után durva kép is van!)

Elolvasom »

Szóval sok olvasóm legnagyobb örömére, most elmesélem pár mondatban, miért és ki miatt lettem büdös bagós, sőt azt is, hogy eddig miért nem szoktam még le.

Biztos emlékeztek erre az ominózus bejegyzésre, melyben egy kedves barátnőmet és fura dolgait emlegettem fel. Nos az élet furcsa fintora, hogy a lánynak én tetszettem, ellenben nekem az öccse, bár a mai napig nem értem, hogy miért. A lényeg, hogy ő volt az, aki szerint nem is lehettem volna igazi férfi, ha nem dohányzom. Persze most már tudom, hogy ettől még igenis lehettem volna, de akkor még ezt átgondolni sem akartam. Csupán az érdekelt, hogy neki eléggé imponáljak, így esténként a tetőablakon át füstöltem és gyakoroltam a menő bagózást, mert hát mégsem éghetek be előtte, amikor először lát szívni. Én nem akartam úgy járni, ahogy a filmeken szoktak, így a nagyapámtól csórtam minden nap két szálat, és azokkal gyakoroltam be a mozdulatokat és próbáltam rutint szerezni.

Mondanom sem kell, óriásira nőttem a srác szemében, amikor bemutattam neki a tudományom. El volt ájulva, és onnantól pár évig elég jó haverok lettünk, bár ez megszakadt gyorsan amikor ő csajozni kezdett. Én kimaradtam ebből, és bevallom őszintén, kicsit meg is sértődtem. Mégsem járja, hogy én rászokom a cigire, ő meg ezért nem teszi szét a lábát. A slusszpoén, hogy azóta a gyerek leszokott a cigarettáról!

Azóta már több alkalommal én is próbáltam abbahagyni ezt a csúnya szokást, de két dolog elég erősen visszatartott ettől. Az egyik az, hogy én szeretek cigizni, bár már nem ettől gondolom magam igazi férfinek, és érzem erősen az egészségromboló hatását is. A másik pedig, hogy körülbelül annyi akaraterőm van, mint egy kisgyereknek, aki a fagyiról szeretne leszokni, anyukája nem kis nyomására. Márpedig bármilyen állati jó módszerek is vannak manapság, szerintem akaraterő hiányában egyik sem működik, pedig én nem szeretnék örökké szívni, aztán jól belehalni a szövődményeibe. Össze kell szednem magam, mert valahogy ha a közeljövőbe nézek, ott nem bagósnak látom magam.