"Fizetés" címke archívuma

Ezt is megértük, azt hittem sosem jön el ez a nap, de végre a kezemben tartom az első fizetésemről szóló papírt itt Angliában ... és több lett mint amire gondoltam!!!

Még az van fizetésemelés ügyében, hogy ma Franciska bejött hozzám a konyhára és nagy mosolyogva előadta, hogy akkor kapom ám csak meg, ha nagyon jól beszélek majd angolul. Van rá két hónapom, hogy teljesen helyes, és összeszedett mondatokat mondjak. Persze ehhez még hozzá tartozik az is, hogy már pénteken megbeszéltük, melyik suliba fogok járni, mikor kezdem, stb. Meg az is ide tartozik, hogy egyre jobban megy a szövegelés, ma már két viccet is megértettem. Alakulunk szépen lassan, Zsolti is imádja a munkáját, ő is ugyanennél a cégnél van, csak egy másik konyhán, és mást is csinál. Én mosogatok nagyrészt, ő meg kisegít a konyhán.

A hétvégén pedig voltunk Brightonban, hazafelé meg is beszéltük, hogy bizony ott nagyon jó lehet élni. Talán még oda is költözünk, ha kicsit jobban megy majd a kommunikáció. Remélem ott is van Diesel bolt!

Ma behívtak az irodába a nagyfőnökök, én meg már rögtön azzal indítottam, hogy mi a baj, egyből arra gondoltam, hogy most aztán jól ki leszek rúgva. Tipikus!

Erre közölték, hogy csak arra kíváncsiak, jól érzem-e magam, mennyire tetszik a munka, ... Elmondták, hogy nagyon elégedettek velem, mindenkinek kikérték a véleményét, és mindenki elismerően nyilatkozott rólam. Megkértek, hogy ne felejtsek el kitölteni egy nyomtatványt a beérkező árukról, és mellesleg kapok fizetésemelést is. Aztán ajánlottak egy jó nyelviskolát, ahová jövő hónaptól beiratkozunk, mert igen csak ránk fér a tanulást, ezt tudjuk mi is, és ők is. De ezek szerint terveik vannak velem, ami jó!

Egyébként két hét után, ma a főszakács csinált nekem omlettet, már tejszínhabbal kapom a kávét, és a szendvicsem is fel volt turbózva. Tudom, nem tűnnek ezek nagy dolognak, de voltaképpen azok. Ugye érted miért!

Az egészhez még hozzá tartozik az is, hogy azért hazafelé a metrón elgondolkodtam mennyi esélyem volt az előző, vagy az azt megelőző, és a többi magyar munkahelyemen arra, hogy bármilyen fizetésemelést kapjak. Még sosem kaptam ugyanis sehol. Ha jobban akartam keresni, ki kellett lépni, és találni egy olyan munkahelyet, ahol több a pénz. De nem csak a pénzről van szó, bármilyen elismerés jól esik az embernek, de otthon nem szokás osztogatni még a szóbeli dicséreteket sem. Ahol szeptemberig dolgoztam, konkrétan az volt a szokás, hogy teljesen kifacsartak, minden rossz volt, és csak hülye lehettél. Szívvel-lélekkel odatehetted magad, akkor is lebasztak mindenért. Remélem ez másnál bejön, nálam nem. Sosem értettem miért kell ezt csinálni. Nem nagyon fordult elő velem még a több mint 15 éves munkaviszonyom alatt, hogy ilyen eufóriát érezzek mint most.

Ja, és még annyi újdonság van, hogy Zsoltinak is lett melója, ő jövő hétfőn kezd, és teljesen véletlenül még egy másodállásunk is akadt, ami ugyan csak havonta egy délelőtt, de ennek is örülünk, hiszen az is 60 font. Hát ilyenek vannak. Meg az, hogy Lulu kibaszottul hiányzik, de terveink szerint novembertől újra együtt lesz a család.

Most pedig ágy, mert hulla vagyok. Remélem nem lett nagyon össze-vissza a bejegyzés. Rég írtam, nem is annyira hiányzik. Pörög az élet körülöttünk, és minden újdonság!

Le vagyok döbbenve, hogy milyen szinten fogy a pénzem. Az amit még egy éve, sőt fél éve is jó fizetésnek gondoltam, elégedett voltam vele, mostanra tovaszállt. Egyszerűen annyi a kifizetni való dolog, annyit emelkedtek az árak, hogy kezdenek mindennapos problémává válni a vacsorák.

Jó ez így túlzás, de gondolj csak bele. Lassan egy ezresből reggelizni nem lehet, lassan hetente kell 20 ezret otthagyni a bevásárlások alkalmával, míg nem is olyan rég, ennyiből vásároltunk havonta, lassan nyáron lesz annyi a gázszámla, mint pár éve télen volt.

Ha így haladunk, megint másodállás után kell néznem, vagy elmenni aranyat mosni, vagy nem tudom. Te nem vagy kétségbe esve?

Egyrészről sajnálom nagyon, hogy elmegyek a jelenlegi munkahelyemről, mert baromi jól éreztem ott magam, minden aprócseprő bosszúság ellenére is, és néha még arról is sikerült elfelejtkeznem, hogy nem maradt túl sok pénzem a számlák befizetése után.

Ami most leginkább foglalkoztat, azaz minden váltás előtt előtérbe helyezem, hogy vajon mi az ami boldogabbá tesz, és miért nem kaphatom meg mindkét dolgot egyszerre. Amikor a Mustang-tól eljöttem, ott is ez volt a dilemma. Hagyjak ott három imádni való, tökéletes kolleginát, és válasszam a jobb pénzt?

Bizony, igazából azért lettem "állásszédelgő", mert két dolgot szeretnék megkapni egy munkahelytől, az egyik a kellemes, hosszú távon is jól működő légkör, a másik pedig egy olyan fizetés amelyből nem okoz gondot néha-néha egy-egy mozi, egy étterem, vagy netán évente egy rövidebb nyaralás. Semmi durván elszállt vágyam nincs, olyanokra gondolni sem merek, hogy takarékoskodás! Csupán ez a kettő az, ami valahogy évek óta nem jön egy fedél alá, pedig nyilván nem lehetetlen. Biztos én csinálok valamit rosszul, hogy az egyik szemem mindig nevet, a másik meg sír.

Természetesen nagy reményekkel tekintek a jövő felé, már csak azért is, mert a jövendő cégnél legalább a fizetés megfelelő lesz, és nem lesz semmi himihumi. Aztán ha minden jól megy, még jól is fogom érezni magam, de ha nem, akkor megint ott vagyok ahol a part szakad. Egyik jó, másik nem! És elhihetitek, egy szar légkört néha a fizetés mértéke sem tud könnyedebbé tenni! Persze ennél már csak az a szerencsétlenebb eset, ha mindkettő gyászos, mert volt ilyen is. Soha többé nem kívánom!  

Az feltűnt már valakinek, hogy példának okáért a T-Mobile, de több szolgáltató számlái is minden hónap közepén, de legalábbis 10.-e után érkeznek meg, és a fizetési határidő a legtöbb esetben 21.-e? Mit gondoltok miért?

A volt főnökömnek ma van a születésnapja, és erről megint eszembe jutott, hogy milyen szép is volt az élet, amikor még a Diesel-nél dolgoztam. Azt hiszem életem egyik legjobb munkahelye volt, és még mindig azt az érzést keresem mindenhol. Szerettem ott dolgozni nagyon, talán még a mai napig is ott lennék, ha nem üt be a krach.

Biztos én vagyok a hülye, de például nekem baromi fontos, hogy jól érezzem magam egy munkahelyen, hogy szeressek ott dolgozni, olyan legyen a termék, amellyel tudok azonosulni, a kollégákkal kölcsönösen szeressük és tiszteljük egymást, és megbecsülve érezzem magam. Végülis a fél életemet ott töltöm! Nekem nem jó ha semmibe vesznek, ha a munkatársaimat nem kedvelem, vagy viszont, ha megy a harc folyton, ha a főnök egy fasz, ha nem vagyok kellőképpen ösztönözve, ha eladhatatlan a termék, vagy csak hazugságokkal lehet túladni rajta. Dolgoztam ilyennel, úgy hívták, hogy üdülési jog. Azt hiszem még egy teljes hónapot sem bírtam, és egy szerződést sem kötöttem. De legalább nem szárad a lelkemen egy nyugdíjas kifosztása sem!

Emlékeztek amikor a Nike-nál voltam interjún? Ott kérdezte tőlem a csaj, hogy: "De hát minden munkahelyen vannak szarságok, nem?" Talán vannak, és talán az idő megszépíti a dolgokat, de bizony nálam már eltörpültek azok a nüansznyi gondok, amelyekkel az első budapesti helyemen találkoztam. És ti dolgoztatok már olyan közegben, ahol minden "tökéletes" volt? Ugye van ilyen?

(Mielőtt félreértés esne, jól érzem magam a mostani helyen, egy apróságtól eltekintve, mely remélhetőleg mielőbb kiküszöbülésre kerül, és akkor az isten sem tudja majd elvenni a jókedvem és új erőre kap majd a lelkesedésem is!)

Átgondoltam ma mivel és mennyit tudnék spórolni most, hogy ennyire meg kell fogni a pénz, és realizálni a kiadásokat. Édespofa is megtette, hát most rajtam a sor.

Persze nagyon gyorsan arra jutottam, hogy semmivel sem tudok lefaragni a költségvetésből, de azért előkerült néhány dolog, nyilván. Például visszavehetem az internet sebességét, amit hétfőn meg is tudok tenni, és meg is fogok. Ez havi 2000 forint megtakarítás, de 15 Mbit/s-ról csupán 4-es lesz a sebesség. Aztán a tévés előfizetést is át kell nézni, de azt hiszem a sorozatok és a függőség miatt kötve vagyok néhány csatornához. Fűteni már nem fűtünk, és egyébként a szezonban sem sokat, így azon nincs mit faragni. A telefonszámlám 4000, de maximum 6000 forint körül mozog, ami azt hiszem már csak úgy csökkenthető, ha lemondom az 1500 forintos mobilinternetet, vagy kidobom a készüléket, bár inkább el kellene adni, hiszen azzal bezsebelhetnék 70000-et, ami nem semmi, de úgy sincs értelme, mert fizetni kell utána a kölcsönt. A víz, villany, közös költség kilőve, azokon már nem tudok mit alakítani, de ha a cigiről sikerülne leszoknom, az sokat lendítene a dolgokon, akár több tízezret is, hiszen lassan láncban nyomom. Ásványvizet pedig nem iszunk már, igaz kólát sem!

Aztán bevételt hozhatna, ha eladnék pár dolgot, de nem sok eladnivaló termékem van, bár a foteleket a seggem alól tudom nélkülözni, hiszen a notebook az ágyon is ugyanolyan jól működik. Mivel nyár van és jó az idő, egész jó áron el tudnám passzolni a bejárati ajtót is, a biztonság miatt meg nem kellene különösebben aggódnom, hiszen a rács továbbra is véd, ráadásul kettő is van belőle, és bónuszként még a széljárás is jobb lenne a lakásban. Egyébként pedig mennyire furcsa, hogy amint nincs pénzem valamire, rögtön mennyire bír hiányozni. Például a mozi, pedig az új Terminator filmet is úgy megnézném!

És csak azért, hogy tisztán lássatok, tegnap számoltam ki a rezsimet, amit már osztunk, és csak az én részem 72 darab ezres lett, amiben már a törlesztő és a benzin is benne van, ami nem több mintha tömegközlekedésre vennék bérletet, és a kocsival napi egy, sőt talán másfél órát is spórolok időből. Kíváncsi lennék ti ezt mennyiből látjátok kihozhatónak. Mennyit kellene keresnem, hogy szűkösen, de mondjuk jóllakva kijöjjek a havi pénzemből? 110000 elég lehet?

És emlékeztek gondolom arra a szavazásra, ami nemrég szerepelt a blogon, és az volt a kérdés, hogy ti mennyiből tudnátok édesen, lemondások nélkül élni és anyagilag is fejlődni, egzisztenciát teremteni. A legtöbb, azaz több mint a fele voksoló bizony a 200000-300000 forintra nyomta azt a bizonyos gombot, és szerintem ez reális is a mai árakhoz képest, és egy kicsit sem a földtől elrugaszkodott. Biztos gondolsz valamit ...

Ja, és van két eladó piros Ikea fotelem, Skruvsta névre hallgatnak. Igen, tényleg eladom! Nincs különösebb bajuk, körülbelül egy évesek, de talán egy tisztítás rájuk fér. Aztán van egy fehér és nagy könyvespolcom is, azt már linkelni nem tudom, mert nem kapható, de hasonló ehhez, csak nagyobb és baromi olcsón megszámítom. Jelentkezni a gusvagyok@gmail.com címen lehet!

Egyébként nem akarnak olyan simán elengedni az olaszok, mint ahogy azt reméltem, és ragaszkodnak az egy hónap felmondási időhöz, melynek keretein belül adnák ki az eddigi szabadságaimat is.

Ez még rendben is lenne, csak ugye ott motoszkál bennem a kétely, melynek felbukkanását csak maguknak köszönhetik. Mert történt már ez meg az, ami miatt lehet bennem bizalmatlanság, és eszembe juthat olyan megoldás is, amelyre alapból, főleg ha egyenlő félként kezelnek, nem is gondolnék. Mert én alapból rendes vagyok ám, és nem azért mert ezt várják tőlem, hanem azért mert ezt várom magamtól.

Most már szinte biztos, sőt azt hiszem 99%, hogy hétfőn igent mondok arra az állásajánlatra, amivel tegnap "lebombáztak" a második interjún. Azért használom rá ezt a szót, mert amire jelentkeztem, azt betöltötték, de a cég adott egy jobb ajánlatot, ugyanazért a pénzért, amit a legelején megbeszéltünk.

Még előttem a hétvége és egy személyes (harmadik interjú) találkozás azzal a lánnyal és a csapatával, akivel dolgozni fogok. Már csak azt kell eldöntenem, hogy velük akarok-e. Érdekes, de nem ő dönti el, hogy akar-e velem. Nagyon borzasztó első benyomás kell azt hiszem ahhoz, hogy ne váltsak munkahelyet.

A mai nap első "jó" híre: ötvenhatezerrel kevesebb fizetést kaptam mint eddig! Van akinek ilyen vastag bőr van a ...