"Gondolatok" címke archívuma

Tudom, nem illik olyan embert kibeszélni a "háta mögött", akit nem linkelek, de pár mondat és kérdés erejéig azért mégis csak.

Mert nem tudom felfogni, hogy vajon valaki, akit már számtalanszor szembeállítottak téves képzelgéseivel, mégis miért ragaszkodik azokhoz továbbra is ekkora hévvel? Pedig próbálom megérteni, de segítség nélkül nem fog menni. És igen, akarok róla beszélni!

Mert rengeteg, megszámlálhatatlan hibás gondolatmenet, mások számára bántó berögződés, korlátolt pillanat, hazug gondolat volt (biztos van) az én fejemben is, de a változás, a gondolatok jó irányba terelésének szabadon engedése jó dolog. Elsősorban ezt is tartom a blogolásom egyik legnagyobb hasznának, hogy sokkal nyitottabb és befogadóbb lettem, pedig én is harcoltam ellene, de rájöttem, hogy hallgatni kell a jó emberekre, és kinyílni a világ felé, majd megpróbálni értelmezni, feldolgozni, magunkévá tenni, vagy csupán megfigyelni, minden félelem nélkül. Mert nem mindig vagyunk mi a legokosabbak, és nem hihetünk ebben állandó jelleggel. Félre kell rakni valahogy a rettegést, és nem szabad önteltnek sem lenni. Egy kicsit lejjebb kell húzni azokat a szarvakat, és észrevenni más szempontokat is, de főleg nem szabad önzőnek lenni.

Biztos zagyva ez így, de nem akarom megnevezni az illetőt, mert már jó ideje letettem arról, hogy vele vitázzak. Csak figyelem máshol, másoknál a hozzászólásait, és ledöbbenek mennyire semmi sem történt az agyacskájában, sőt talán pont az ellenkező hatással bír nála a blogolás, mint nálam. Mert ugyanazokat a számomra már rég a nevetség tárgyává vált strófákat (nőies buzi, nem "normális" buzik, a pride szánalmas, én egy félisten vagyok ...) szajkózza még mindig, és még mindig ugyanolyan meggyőződéssel, ahelyett, hogy a tettek mezejére lépne, ha már ... vagy kussolna!

Én mindig is szőrös férfi akartam lenni, mondjuk legalább annyira mint Hugh Jackman, de semmiképpen sem kevésbé mint Ogre, és ahogy öregszem, egyre jobban kezdek is hasonlítani rájuk. A mellemen egész kis bozótos alakult ki, a hasamon is ott a csík amire vágytam, és a hónaljam is kezd egy partvisra hasonlítani, sőt már a hátamon is felbukkant pár kisebb szálacska. Csak arra nem számítottam, hogy a fülem és az orrom is beszőrösödik, pedig ezek látványa kifejezetten zavaró. Megyek is, tépegetem egy kicsit a tükör előtt!

Ti értetek már el úgy valamit az életben, hogy "semmi mást" nem tettetek érte, csak pozitívan gondolkodtatok róla? Volt már olyan, hogy mondogattátok magatokban, hogy ez igenis menni fog és meg fog történni, és úgy lett? Én kölyökként sokszor csináltam ilyet, de aztán valahogy elmaradt ahogy haladtam előre az évekkel, pedig hiszek benne.

Most újrakezdem a gondolatokkal való építgetést. 3 napja mondogatok magamban egy sablon szöveget amit én találtam ki, és kíváncsi vagyok lesz-e eredménye. Majd beszámolok róla. Mindenesetre az érettségin is bejött, hiszen nem buktam el matekból.

Nem mondom, hogy nem jó érzés, de azért fura. Biztos veletek is előfordult már olyan, hogy annyira mélyen aludtatok, hogy kiesett az előző este egy darabja. Én totál nem emlékszem a lefekvés előtti egy órára, pedig jobban örülnék neki, ha az egész tegnapi napom kitörlődött volna.

Annyira tudom, hogy mindent azért csinál, hogy a senkiből legyen valaki, de én mégis annyival jobban szerettem azt a senkit.