"Gyűjtemény" címke archívuma

Azt hiszen drága jó édesanyám menthetetlen az egyre súlyosbodó betegségével szemben, és lassan engem is az őrületbe kerget vele, így azt gondolom, hogy ez a típusú mánia sajnos nagyon rossz hatással van a környezetére is. Mostanában a beszélgetéseink egyik fő témája a doboz, és e köré rendeződik minden más mondandója. Lassan ki kellene találnom, hogy szabadítsam meg a dobozgyűjtögető életmódtól, vagy legalább attól, hogy ne az tegye a legboldogabbá, amikor dobozokat kap tőlem ajándékba, vagy amikor visszaviszem az egyik kajával telepakolt állapotában elhozott darabot.

Vagy ezzel más középkorú nők is így vannak, és nem kellene annyira komolyan fontolgatnom a gyógyíttatását? Lesznek még rázósabb időszakok is, vagy található rá gyógymód? A ti anyukátok spájzában is halomban állnak a dobozok, az Ikea típusútól, a jégrémesen át a margarinosig? Mennyire komoly ez az állapot, esetleg súlyosbodhat?

Akkor szinkronblogoljunk, ha már itt kipattant ez a nagy ötlet a fejemből. Nincs más dolgod, mint megmutatni a kedvenc cipőidet, akár csak egy fotóval, vagy egy kis ismertetővel, esetleg egy-egy érdekes történettel.

Egyet én is megosztok veletek, méghozzá az első olyat, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy ez nálam ha nem is szexuális, de fétis, a maga módján. Amikor 16 évesen megvettem az első saját cipőmet, az egy akkor nagyon divatos western csizma volt, és képzeljétek, én azt annyira szerettem, hogy az ágyam mellett tartottam és úgy aludtam el hetekig. Fura ugye? Talán akkor kezdődött ez a különös rajongás, talán már előbb, de az biztos, hogy azóta is féltve őrzöm a cipőimet, és van vagy 30 pár. Külön szekrény dukál nekik, ahol szépen pihennek a dobozokban, és várják, hogy felvegyem őket.

Tehát május 7.-én, azaz csütörtökön reggel 9-kor kell, hogy a játékban részt vállaló bloggerek a saját cipőikről készült fotóikat kitegyék a blogjukba, és beírják az én munkámhoz a linkjüket, hogy összeszedjük egy csoportba az alkotásokat. Persze azok az olvasóim sem maradhatnak ki a szórakozásból, akiknek nincs hová képet biggyeszteni, így az ő fotóikat én fogom kipakolni, már ha elküldik a gusvagyok@gmail.com címre. Ússzunk a csukákkal, én azt mondom!

Addig is én most elmentem venni egy újabb gyömyörűséget, hiszen a fizetés, ha nem is sok, de jön nemsokára, és mivel eladtam az egyik Adidas-om fájó szívvel, így be kell tölteni az űrt amit maga után hagyott. Muszáj!