"Hülyemagyar" címke archívuma

... mert amint három sávossá osztódik Székesfehérvár után, az emberek megőrülnek, én meg egy bohózat kellős közepén találom magam. Hogy lehet az, hogy amíg két-két sáv van, addig mindenki a jobbra tarts szabályait szinte tökéletesen betartva közlekedik, de amint több sávot észlel, veszetten és eltántoríthatatlanul középre helyezi át a valagát?

Persze értem én, hiszen a szélső sávban már évtizedek óta csak a vesztesek közlekednek, az igazán sikeres, "unokáink is fizetni fogják" autók, már csak és kizárólag középen, illetve a belső sávban helyezkednek el. Meg aztán középen kényelmes is, figyeljétek csak meg! Aki egyszer oda beáll, el nem hagyja az Erzsébet hídig, miközben általában szendvicset majszol, telefonál, nyomkodja a GPS-t, vagy rá van feküdve a kormányra, és alszik, míg a gyerekek hátul tévéznek. Vagy ott a másik véglet, aki biztonsági okokból fekszik a kormányon és közben ezrek életét, köztük a sajátját veszélyezteti.

Bizonyára nem tanították a legtöbbünknek akkoriban a három sávon, netán többön való közlekedést, hiszen nem is volt, na de mi van a fiatalokkal? Ők sem tanulták, vagy már elfelejtették, mivel senki sem alkalmazza?

Tényleg, te aki középen terpeszted a picsádat, mit gondolsz, mire való a szélső sáv, és másoknak hogy kellene viszonyulni a te nem is egyedi szokásodhoz? 

A tegnapi nap folyamán egy nő, a kinézett párnahuzattal a kezében kérdezte meg tőlünk, hogy mi a végső ár? Hát megállt az eszem majdnem! Mondtuk neki, hogy az ami rajta van, mi más lenne? És a szomorú az, hogy az ilyen mostanában nem egyedi eset, nap mint nap kezelni kell az alkudozókat, aki a legtöbb esetben pofátlanul próbálkoznak, aztán ha nem jön be, akkor csúnya grimaszokat vágnak, vagy lesajnálóan végignéznek rajtam, majd közlik, hogy nem vagyok jó fej.  Az összes kis faszom tele van velük, mert szerintem lehet azt kulturáltan is csinálni, nem kell gusztustalan görényként viselkedni közben. Ráadásul ha nincs kedvezmény, mert ugye vannak esetek, amikor miért is lenne, akkor nem kell átmenni lekezelőbe, mert az szerintem nagyon kevés embernek áll jól, illetve kevesen is viselik el! Persze vannak esetek amikor van kedvezmény, de könyörgök, egy hibátlan párnahuzatra? 

Amikor még az olaszoknál melóztam, ott is jöttek ilyen fazonok, és valakitől már akkor is azt hallottam, hogy Ausztriában szoktatják hozzá őket, hogy a feltüntetett ár képlékeny. Nem tudom, szerintetek így van? Lehet a cipőre új árat kialkudni a Mariahilfer-en?

Egyébként meg ha nem Bécsből, akkor honnan jön ez a fura szokás, ami már-már divattá válik? Ti is szoktatok alkudozni a boltokban? Én néha igen, bár azt nem is nevezném annak, hiszen csak olyankor fordul elő, amikor valami hibás, vagy akkora összeget hagyok ott, hogy megérdemeltnek érzek egy kis leárazást. Ilyen esetekben szoktam rákérdezni, hogy el lehet-e vinni valamit olcsóbban. Ha nem, akkor sem kezdek vitázni, elfogadom a választ, aztán eldöntöm, hogy mi legyen. Nyugtassatok meg, hogy egy belvárosi nívós üzletben, vagy egy plázában ti sem szoktatok piaci stílusban alkudozni. Vagy igen? Mert akkor magyarázzátok már el, hogyan lehet ilyen vastag bőrt növeszteni?

Kibaszottul egyet tudok érteni ezzel a bejegyzéssel Azbeszt oldalán. Mi is ismerünk olyat, aki azért fűti magát halálba, mert az jár neki. Meg több olyat is, aki már elmenekült ebből az országból, többek között a hasonló gondolkodás miatt:

"... Vegyük már észre, hogy bármi, ami ebben az országban manapság történik (bármelyik politikai oldalon) az egyszerű parasztvakítás! Miközben mindkét oldal pontosan tudja, mit kéne tenni, még csak behazudni se merik, hogy legalább megpróbálnák. Nem kell félni, nem fog fájni, ez az üzenet, közben meg merhetünk nagyokat álmodni. Populária polgárai elnézően simogatják a hülye nép fejét, látod, mennyire szeretünk, mi törődünk veled! A hülye nép meg beszopja, nyelvét lógatva örül és tapsol, jajj, de jó, fizessenek a gazdagok. Ja, fizessen a mocskos energiaszolgáltató, hiszen oda rengeteg pénz megy. Tehát lopnak. Nem csak megengedhető, de egyenesen kötelező és erkölcsös visszalopni belőle. Én is vissza akarok lopni a közérttől. Az nem számít, hogy péntek reggelente a kukásautó elviszi a fél hűtőmet, mert rám rohadt az össze-vissza megvásárolt felesleges kaja. Nekem az jár, nehogy már más mondja meg, mint csinálok a saját cuccaimmal! Ha csak egyet harapok a camambert-be, az én dolgom, nem? De a kurva közértes miért adja hatszázért? Visszalopok belőle kétszázat, bizisten! ..."

És az is abszurd, hogy még kártyával fizetni sem egyszerű. Ez utóbbi történet és a poszt meg Marcinál található, itt meg egy részlet, kedvcsinálónak: "... De tegyük fel, hogy a BKV-nek nincs kerete arra, hogy háromnál több helyre is beszerelje azt a csodálatos telekommunikációs vívmányt, amit adatkábelnek hívunk, és betanítson tíznél több Mancikát is arra, hogy a kártyát csíkkal balra húzzuk le, és megnyomjuk a zöld gombot. De hogy arra sem volt keret, hogy egy meglévő adatkábel végéhez nem egy, hanem két lehúzós készüléket szereljenek, azt már kicsit tényleg soknak érzem. Amatőrségnek. Vállrándításnak, leszarásnak. Majd vesz az utas fel kápét a falból, oszt jön úgy, sorban állni, mint minden normális ember. ..."

Aztán ma rácsodálkoztam Antibaby-nél is erre a bejegyzésre, és rájöttem miért is érzem magam kényelmetlenül amikor igazat akarok mondani, vagy az igazságot keresem valamiben. Mert közben mindenki hülyének néz: "Bizonyos körülményekből kifolyólag felmerült némi plusz költség a lakásvásárlással kapcsolatban, amire nem számítottunk, és még most sem tudjuk pontosan, mennyi lesz a vége. Elmeséltem (csak úgy) az ismerősöknek, s kivétel nélkül mind azt válaszolta: Miért nem hazudtatok? ..."

És igen, ma egy kicsit fáradt vagyok és ingerlékeny. Majd elmúlik, csak idő kérdése! Elolvasom még párszor Antibaby posztjának a végét, és máris jobb kedvem lesz! 

Ez mennyire vicces már? És nem Gaybears írására gondolok, hanem a Nagy Magyarok szövegére: "... előzetesen közöltük, hogy kemény, őszinte, radikális, tényfeltáró nacionalista jobboldali hírportál vagyunk, amely nem kíméli ellenségeit, ugyanakkor betartja az amerikai törvényeket és alkotmányt, s nem uszít – szocionista lapokkal ellentétben – erőszakra, gyilkosságra, amit az ottani igazságügyi minisztérium is megállapított, ..."

Remélem most tartósabb lesz a szünet, bár azt hiszem ezekkel bármi is történik, úgy sem tanulnak belőle.

Az Italian Job (tudom már unjátok, de hát ha annyira jók!) csapata szinkronblogolásra buzdít ezen címmel, így mi is összehoztuk a saját kis listánkat, erre a felhívásra válaszként. Figyelmeztetek mindenkit, hogy ez most nem lesz életöröm a köbön.

01. Ha a hétköznapi szókincsed közé beférkőzik magukat ezek a kifejezések: kisebbségi kormányzás, hazugságsirál, monnyonle, mélymagyar, illegitim, és hasonlók.
02. Ha már te is az aszfaltot bámulva sétálsz az utcán, és ha véletlenül mégis észreveszed, hogy rád mosolyog valaki (aki általában külföldi) zavartan elfordítod a fejed.
03. Ha már te is megszólod az embereket az öltözködésük miatt az utcán.
04. Ha már agyvérzést kapsz minden egyes utazáskor, amikor te vezeted a kocsit és félsz a következő ilyen esettől, nehogy egyszer dühödben felnyársalj valakit.
05. Ha már félsz kimenni az utcára bármilyen ünnepen, sőt leutazol falura, mert attól félsz, hogy megvernek, megdobálnak, vagy ne adj isten elgázol egy tank.
06. Ha minden pillanatban rettegsz a következő naptól, és félsz teljes joggal, hogy elveszíted a munkádat.
07. Ha már többek között azért sem jársz bulikba, mert tartasz a részeg tini lányoktól, akik jobb esetben telehányják a ruhádat, rosszabb esetben pedig kiverik a fogaidat, vagy leverik a vesédet.
08.Ha már a nyelved meghosszabbításán töröd a fejed, mert úgy látod, hogy nálad sokkal butább és tehetségtelenebb emberek is többre viszik nálad egy kis nyalással.
09. Ha azon kezdesz gondolkodni, vajon megéri-e itt élni.
10. Ha már te is csak ilyen negatív véleményt tudsz összehozni egy postban az országról ahol élsz, holott vidám, optimista és általában az élet apró szépségeit is élvező emberke vagy. 

Biztos lesznek jobbak is, hiszen mi teli hassal, Mimke pogácsája után, Tré remek Cannolo-ját befalva, Bruce rizottója után böfögve, Wovbagger szövegein röfögve, és kimerítő Wii játszadozás után vágtunk ebbe bele. Köszi srácok a mai estét, és én kérek elnézést, hogy ilyen depressziós bejegyzés született, de nem azért mert ne éreztük volna remekül magunkat.

Nagyon úgy néz ki, hogy visszavonja a kormány az egészségbiztosítási törvényt, mert nem áll mellettük senki, így szépen visszaállítják a 2006 előtti állapotot. Fasza!

Azt mondják itt is, hogy borzalmasan magas az adó Magyarországon, és csak a belgáknál magasabb a miénknél. Ez tény, nincs is miért vitatni, de!

Azt is hallottam már, hogy még így is mindenki csal, hazudik és ott bújik ki a kötelezettségei alól, ahol csak lehet. Azt is mondják, hogy ez azért van, mert magasak a sarcok, valahogy meg kell kerülni őket, különben ...

Tegyük fel, hogy felére csökkentené állambácsi a terheket, így nem kellene félni, be lehetne mindent szépen fizetni, a munkavállalót bejelenteni teljesen tisztán, a vállalkozást nem feketén működtetni, stb. Én mégis tartok attól, hogy a magyar mentalitás győzedelmeskedne megint, azaz előbb tömjük tele a saját zsebünket, sőt minden rokonunkét, a többiek meg dögöljenek meg.

Változott ez szerintetek az elmúlt években? Ti hisztek abban, hogy ha a munkáltatónak kevesebb járulékot kell fizetni utánatok, akkor tömnek majd a ti zsebetekbe is? Ha igen, akkor remélitek azt is, hogy nem csak morzsákat kaptok abból a szép kerek kenyérből, amit főnök bácsi falatozgat a Kanári szigeteken? Kíváncsi vagyok arra is, hogy szerintetek miért jár minden a magyar embernek, ha közben fizetni meg semmiért nem szeret?

És az utolsó kérdésem: Szerintetek hogyan lehetne változtatni a fent említett helyzeten és az emberek viselkedésén, és mennyi idő kell még ahhoz, hogy mindenki felelősséggel gondolkodjon és ne a kapzsiság legyen a fő mozgatórugó?

Most olvasom, hogy a BKV este 11 után biztonsági őröket állít szolgálatba, egyenlőre 50-et, és mindezt teszi azért, hogy azon kedves utasokat elkapja, akik nem a 350 forintos éjszakai jeggyel utaznak, vagy nincs bérletük. Számoljatok csak utána, hogy az immáron megemelt éjszakai jegyárak különbözete elég lesz e, az ígéretek szerint akár 100 fős gárda kifizetésére!

Tegnap reggel sikerült készítenem két remek képet, mely bizonyítja, hogy vannak még olyan emberek, akik a munka mellett, csupán hobbiból, baromságokkal foglalkoznak, mellyel bizonyítják saját butaságukat és ezt még élvezik is.

Ami igazán bosszantó a dologban, hogy nincs aláírva, pedig utálok olyan üzeneteket olvasni, melyről nem derül ki, kitől származik, így nem tudok kihez fordulni az esetleg felvetődő problémámmal. Tudjátok, mikor a személyzeti vécébe is kiírja valami okos ember, hogy hajtsd le az ülőkét, de alá már nem firkantja oda a nevét, így nem is tudom elküldeni a picsába!

Letudtam az idei West End és McDonald's látogatásomat is egyszerre. Történt ugyanis, hogy Édespofa 23. szülinapjára készülődöm és bevásárlókörútat terveztem ma délelőttre. Nem írom le merre voltam még, mert ő is olvassa a blogom, de a West End útba esett. Sokféle ellenérzésem van az Árkád kivételével minden mega pénzszívó hellyel és hosszas tanakodás és gyomorforgás megnyugtatása után mégis benéztem a West End-be. Eleve utálom ott az eladókat, mert szinte minden boltban "kihaneménszösziszépvagyokéslehengerlő" csajok dolgoznak akiknek semmi keresnivalója nem lenne a kereskedelemben, max kirakati babaként.

Szóval bementem a Springfield-be, mert jó cuccaik vannak és ötletes, vidám kollekciójuk. Nézelődök, de a szemem sarkából látom, hogy a bizti őr olyan mind egy tappancs és nem akar letapadni rólam. Ok, elviselem, mert valami furcsa okból, mindenhol ezt csinálják. Biztos mondták nekik!

Kérdezem a kiscsajt: "Bocs, ebből a papucsból lenne negyvenkettes?"

Csaj: "Az van ami kint van."

Szóval nézzem meg letérdelve a földre. Sebaj, akkor lépjünk tovább!

Odamegyek újra: "Ne haragudj ebből az akciós naciból szeretnék egy harminckettest. Lenne?"

Kiscsaj, úgy hogy meg sem nézi: "Nincs. De a drágábból igen!"

Én: "Okés, akkor felpróbálom a harmincnégyest."

Kicsit ugyan nagy lett, de már hónapok óta nézegettem, gondoltam ennyiért (13000-ról, felére árazva) nem hagyom itt.

Kassza és újabb kérdések:

Én: "Fel tudnád hívni az Árkádot, talán nekik van kisebb"

Csaj: "Igen, pillanat!"

Lekasszázott még három embert, majd telefonált és nem volt ott sem.

Én: "Jó akkor elviszem ezt! Köszi."

Csaj: "Tizenhárom lesz."

Én: "Ok, de ez a féláras csak nincs rányomva. Az összes többin rajta van."

Csaj: "Ez ennyi!"

Én: "Oké, akkor viszlát!"

Mindez kb. fél órát vett el az életemből de legalább nem hagytam a csaj zsebében hatezerötszáz forintot.

Nem elég, hogy bosszantott a dolog még éhes is lettem. Gondoltam egy ilyen szar napot, hogyan is lehetne jobban elcseszni - MEKI.

Rendelés, majd mondja az újabb kiscsaj: "Várni kell a tortillára, ülj csak le majd kivisszük."

Mindent megettem mire kiért, de egy ilyen kicsi kaja még elfért a gyomromban. Fele akkora mint a Burger King-es, ugyanannyiba kerül és az íze, az nem semmi, mert nincs neki. Jó étvágyat!

Oh, és bent voltam másfél órát amire a parkolóban kifizettem négyszáz forintot.

No komment!

Kivégezték Győzike kutyáját! Ok, nem szeretjük ezt az üresfejű, romákat a végletekig lealázó, irritáló, gennyládát, de azért ez mégis csak sok. Miért kellett azt a szegény kutyát a sínekhez kötözni, hogy a vonat levágja a lábát, aztán meg elvérezzen? Akkor most Bejjjja asszony jön, vagy mi lesz?