"HeadFirst" címke archívuma

Most már ott tartok, hogy nem is értem azokat, akik még mindig nem bolondultak bele a Head First-be. Ez a videó meg csak még szerelmesebbé tesz, bár én mindig is zombi-mániás voltam!

A Rocket utáni csalódottság és mélyfekete űr miatt azért a becsület is úgy kívánta, hogy adjak egy esélyt a Head First-nek, és való igaz, csak ízlelgetni kellett, megérteni, aztán baromira megszeretni, ami második hallgatás után már nem is volt olyan nehéz. Félreértések történnek néha ... De ne rohanjunk ennyire előre, annak aki nem ismeri a Goldfrapp-ot, tudnia kell pár dolgot.

Először is azt, hogy Alison és csapata a 2000-ben megjelent Felt Mountain című debütáló lemezzel szerezte be rajongóinak minimum a felét, ami nem is csoda, hiszen a teljes anyag egy varázslatos mestermű, mely előtt csak fejet hajtani lehet. Ezt jegyezzétek meg bólogatás közben, aztán majd elmagyarázom miért is fontos ez.

Szóval ott tartottam, hogy a Pilots, a Human, és persze az Utopia című daloknak köszönhetően a második lemez, mely Black Cherry néven látott napvilágot, majd ezt követően már 2005-ben a Supernature diszkós világa csakis csalódást okozhatott nekem, ellenben besöpört a fiatalabb és/vagy a vidámabb hallgatókból egy csomó újabbat, mondjuk még egy harmadot. De hangsúlyozom még egyszer, hogy csak számomra volt csalódás ez a két lemez, hiszen a tortából bizony sikerült még egy szeletet hasítani, de még korántsem az egészet. Nem tudom ez egyáltalán cél-e, de mindenesetre a csapat nem szarakodott, szépen lenyalták a tortavágó kést, felcsipegették a morzsákat, majd összehozták 2008-ban a Seventh Tree című, immáron negyedik sorlemezt, mely hangulatában visszakanyarodott a korai évekhez, megismételni ellenben az akkori sikereket nem tudta. Nekem szívmelengető állomás volt, kedvemre tettek, így érthető is, hogy nagyon vártam a folytatást.

Ekkor jött a már említett Rocket, melynek klipjét még az ajánlóba sem tettem be, olyan gőgös voltam és csalódott, de megkövetem magam, visszaszívok mindent, hiszen ma semmi mást nem hallgattam, mint ismétlőgombon az új lemezt, köztük nem elléptetve a fenn említett nótát is.

Mert bizony a lemez briliáns, semmi mással nem bírom jellemezni, mint azzal, hogy bizony ha az Abba készítene új felvételeket, azok bizony elképzelésem szerint ilyenek lennének. És bár sosem voltam Abba rajongó, ettől függetlenül minden elismerésem az övék, ahogy és amilyen sikereket elértek, én kedvelem őket. Ha megismételni lehetne ezeket az éveket, akkor bizony ilyen dalokkal lehetne. Könnyedek, dallamosak, fülbemászók, igazi slágerek, és ezen tulajdonságok ellenére is képviselnek egy elég magas minőséget, melyben azért benne van a keze Pascal Gabriel-nek, és Richard X-nek is!

Úgyhogy csak ajánlani tudom, sőt meleg szívvel ajánlom, hogy hallgassátok meg eme remekművet, mert majdnem olyan jól fogtok lakni vele, mint a Felt Mountain-nel. És itt térnék vissza arra, hogy azon zenehallgatók, akik eddig nem ismerték a Goldfrapp nevét, talán túl idősek hozzá, vagy eddig azt gondolták egyszerűen nem az ő ízlésviláguk a csapat, azok sem fognak csalódni, sőt beállnak a rajongók csapatába, mellyel az máris teljes létszámot számlál majd. Hiszen az Abba-t mindenki szereti!!!