"Hibák" címke archívuma

Vannak olyan hibák, melyeket nem szabad elkövetni, és ezek mind olyan dolgok, melyeket már a kutya megérkezése előtt jó tisztázni, a kellemetlenségek elkerülése végett.

1. Ilyen az eb ágyba engedése, feltéve ha nem akartok rodeózást esténként, kutyaszőrt a szátokba, nyálas ágyneműt, meglepetés dolgokat a párna alatt. Ha az első perctől ki van tiltva az ágyból, és a saját helyén alszik, sokkal jobb lesz neki is, és neked is. Persze ha mindenképpen ragaszkodsz a közelséghez, megoldás lehet az ágy mellé tenni a fekhelyét.

2. A játékkal kapcsolatban két dolog is, az egyik, hogy néha hagyjátok magában ellenni a kutyát, had szokja, hogy nem kelletek mindig ti is a bulihoz, így fellélegezhettek alkalmanként.

3. És ne hagyjátok háztartási tárgyakkal elfoglalni magát. Vigyázat, az utcán felszedett dolgok is veszélyesek, mint a vécéguriga, a büdös zokni, a konyharuha, a mosogatószivacs, a festőecset, a zacskók, és a hasonló dolgok nem valók kutya szájába, mert megszokja, hogy a ti dolgaitokat is lehet rágcsálni. Legyenek neki saját játékai, melyekkel ti nem használtok. Sétához is érdemes labdát vinni, bár Lulu-nál pont emiatt labdafüggőség alakult ki, de ez még mindig jobb mint mondjuk a vécékefe-függőség!

4. Aztán van ez a vendéges dolog! Mi ezt elcsesztük. Lulu nem bír magával ha idegenek jönnek, mindenkit összenyal, hozza a játékokat, pörög, le se lehet lőni.

5. A legfontosabb pedig, hogy kerüljétek a kocsmákat! Én elkövettem azt a hibát, hogy éjszaka, amikor már zárva volt a közért, beszaladtam Lulu-val a sarki alkoholistákhoz cigarettát venni, ott meg mindenki aranyos volt vele. Simogatták, kekszet kapott, vizet raktak elé, bemehetett a pultba, ... Így most minden séta alkalmával eltántorítatlanul húz a kocsma felé, le sem tagadhatnám, hogy minden nap oda járok vele, legurítani a felest.

Tehát vigyázzatok mit szabad és mit nem a kis kedvencnek, gondolkodjatok előre, mert sok kellemetlenségtől, azaz vicces balfaszkodástól kímélhetitek meg magatokat. Persze nem csak a fent felsoroltaktól. A ti tapasztalataitok milyenek?

Egyébként abból a szempontból jó, hogy nem lesz gyerekem, mert így legalább esélyem sincs ugyanazokat a hibákat elkövetni, mint amiket a szüleim elkövettek. És mennyi energiám marad, amit nem arra áldozok, hogy figyeljem magam, nehogy a körforgás magába szippantson.

A változás jó, én mindig is szerettem! Sosem értettem azokat az embereket akik az állandóságra szavaztak, mert az számomra olyan mintha egy helyben toporognának, én pedig bírom ha halad valaki. Már jó néhány hete motoszkál is bennem egy érzés, és azt hiszem lassan de egyre biztosabban tisztul ki a kép. Mindenesetre egy kissé kevesebbet fogok blogolni, ez látszik biztosnak eddig, mert lassan már kényszeresen művelem az írást, és ez nem jó sem nekem, sem nektek. Aztán szerintem kicsit többet fogok kimozdulni is, hiszen nem kell majd mindig a gép előtt ülni. Egyelőre ennyi látszik biztosnak. Jövök majd, de már nem kapok levegőt rendesen, és kicsit tisztába kell tennem a dolgokat. Belátni a korábbi hibáimat, de előbb szelektálni, és észrevenni, hogy hol követtem el őket. Sosem késő. 

Mert mindig ellágyulok a dünnyögésüktől, de közben meg dühös vagyok magamra. Mert már megint nem tudok elég kemény lenni és következetes, és mert már megint, ki tudja hányadszor, ugyanazon hibáimmal szembesülök, és még mindig nem tudok felülkerekedni rajtuk. És főleg mert már megint magamban keresem a hibát, görcsölök, és szorongani is fogok, holott tudhatnám már, hogy ennek így semmi értelme nem lesz.

Kérdés késő este, lefekvés előtt: "Mi az amit nem szeretsz bennem?" Megdöbbentő válasz erre: "Azt, hogy takkermániás vagy. És mi az amit te nem szeretsz bennem?" Újabb lehengerlő válasz: "Azt, hogy te nem vagy takkermániás."

Aztán mindketten mosolyra, egymás kezét fogva, szépen elaludtunk. Így megy ez nálunk, ha két év után komolyan kíváncsiak vagyunk arra, hogy min kellene változtatnunk ahhoz, hogy a másik ne őrüljön meg tőlünk, és ne szeressen ki belőlünk, az egyre észrevehetőbb hibáink miatt.