"Homo" címke archívuma

Egy már régóta tervezett project indul a mai naptól útjára, melyben remélem sokan fogják örömüket lelni, ide értve az alkotókat is.

Nem másról van itt szó, mint a The Bible névre keresztelt, első magyar kulturális, szórakoztató, közösségi, legfőképp meleg témákkal foglalkozó blogról, amit több blogger szerkeszt. Mostantól az én buzis témákkal foglalkozó bejegyzéseimet is a Biblián olvashatjátok, a This Is Normal ezután főleg a magánéleti és a zenei cuccokról fog szólni.

Remélem az új kezdeményezést a bloggerek is örömmel veszik, és jelentkeznek az eddigi írók közé, hogy színesebbé tegyük ezt az új portált, ahol a többi meleg oldallal ellentétben, saját élményekről, saját véleményeket és ajánlókat olvashattok.

Az oldal még alakul, így nyitottak vagyunk mindenre és mindenkire, aki úgy érzi szeretne rész venni benne és tud hozzátenni egy melegekről főként melegeknek szóló bloghoz, ne habozzon és írjon ide kommentet, vagy levelet a thebiblebloghu@gmail.com címre, és már száguld is hozzá a meghívó, mellyel be tud lépni a körbe, és máris írhat egy bejegyzést.

Akik eddig csatlakoztak a csapathoz: College, LittleEarthquakes, Redblek, Amby (mint külsős, szigorúan heteró sablonguru), és Zslatko.

A sablont ezúton is köszönjük a Skinned-nek, a változtatásokat pedig Amby-nek!

Olvasgatva a blogokat, megdöbbentő megfigyelést tettem! Rengeteg még nem coming out-ot lefolytató meleg srác és csaj választja az önkifejezés ezen módját. A blogot magát olyan pozitívumok teszik vonzóvá, hogy itt mindenki lehet őszinte, írhat a legbensőségesebb érzéséről, titkokról is akár, hiszen a nagy többségük még arctalan emberke. Jó dolog az is, hogy folyamatosan visszajelzéseket kapsz a külvilágtól, csak fogadnod kell a kritikákat, hiszen azok is sokat lendítenek a fejlődéseden. Persze ezen folyamat következő lépése mindenképpen a kiteljesedés, önmegismerés, majd bátran kilépni a sötétségből és akár bevállalni a sok érdekes dolgot mindenki előtt amit ide leírtál. Remek alkalom akár egy blogtalálkozó, mint College esetében is. Egyébként a mai blogos kérdésedre a válasz: azért olvaslak egyre inkább, mert te már kiléptél az arctalanságból, eszes, érdekes, vicces dolgokat írsz, maximálisan őszintén és vállalhatóan, no és az öcsikém vagy. :-)

Szóval visszakanyarodva a témához, elmesélem nektek az én esetemet, hátha ezzel valakinek a segítségére lehetek, vagy megkönnyíthetem számára az első lépéseket.

Tudni kell, hogy én már 17 évesen megbeszéltem anyukámmal a dolgokat, persze nem teljesen önszántamból. Történt ugyanis, hogy a régebben megszakadt kapcsolatomat az egyik unokatestvéremmel újra beizzítottam, amikor tudomásomra jutott családi pletykákból, hogy ő is azért lakik Budapesten, mert meleg! 15 évesen már a Lokál szórakozóhelyet is láttam belülről a jóvoltából és túl voltam az első szexuális élményemen is. Ez is izgalmas történet és mesélek is majd róla egyszer! :-) Szóval leveleztünk az unokabátyámmal és anyukám az extra radarjával (minden anyuka rendelkezik ilyennel, ami még a kimondatlan dolgokat is fogja!) érzékelhetett valamit, mert felnyitotta az egyik levelünket, amiben persze minden világossá vált számára. Rákérdezett, én pedig könnyek között remegő hangon színt vallottam. Persze ezt megelőzően és még utána is sokáig nagyon sok problémát okozott önmagammal megbékélni, kimászni az olyan depressziós periódusokból, mint a három napig alvás, halál utáni vágyakozás, ... Mégis egy reggelen aztán úgy ébredtem, hogy mostantól nem tiltakozom és örülök annak, hogy olyan vagyok amilyen!

Anyukám nehezen fogadta a dolgokat és napokig csak sírt és kérdezősködött. Kisvárosban laktunk, ahol csak hallomásból lehetett ismerni ilyen dolgokat és teljes káosz keletkezett mikor ezzel szembesítettem a családot. Teltek a hónapok és lassan leülepedtek a dolgok, még a nevelőapám is megnyugodott. Testvéreim pedig akkor még talán fel sem fogták a szituációt, de aztán már ezzel a ténnyel nőttek fel és elfogadták. Jártam pszichológusnál is anyukám unszolására, aki gyógyszerekkel akart kigyógyítani. Mondanom sem kell, jót nevettem és rögtön otthagytam. Azóta rendeződtek a dolgok, és szinte az egyik legjobb barátom lett az anyukámból, akinek mindent elmondhatok. A húgomat és az öcsémet is beavatom mindenbe és a barátaimat is hazaviszem bemutatni, ami nem okoz problémát, sőt! Édesapám külföldön él még most is, de vele soha nem beszéltem erről, pedig szívesen megtenném, de alkalmat sem ad rá. Édesanyám elmondta neki, de ő még mindig úgy csinál mintha ez meg sem történt volna. Évente egyszer találkozunk, amikor arról faggat, mi van már az esküvőmmel. Közölte azt is a családdal, még abban az időben, hogy kitagad ha ezt az életformát választom. Szegény nem érti, hogy ez nem választás kérdése! Nem érdeklem egy kicsit sem, kizárólag az foglalkoztatja, hogy mikor lesz már unokája, ahhoz pedig rajtam keresztül vezetne az út.

Még be sem töltöttem a 18-at mikor már elköltöztem otthonról és éltem a saját kis életem, a saját döntéseim hoztam meg és vállaltam a következményeket. Tanultam, tanulok most is rengeteget, értek csalódások, de szinte egyik sem abból kifolyólag, hogy nyíltan merem vállalni ki is vagyok valójában. A barátaim simán elfogadtak, sőt jobbá tette az őszinteség a kapcsolatunkat, sokkal közelebb kerültünk ezáltal. Munkahelyen semmi durva atrocitás nem ért soha, maximum valaki nem szeretett velem dolgozni, miután megtudta és elkerült ahol lehetett! C'La Vie :-)

Összegzésképpen annyit mondhatok, hogy nehéz dolog a coming out, de utána sokkal könnyebb lesz az élet mindenki számára, hiszen szerintem a folyamatos hazugság csak mérgezi az emberi kapcsolatokat!