"Hotel" címke archívuma

Nem volt rossz ez a kis szabadság, bár lehetett volna jobb is, ha a földigiliszta aggyal ellátott főnököm nem pont most dönt úgy, hogy kirúgja minden különösebb ok nélkül a váltótársamat, és nem ezen pörgök szinte egész héten. De ne szaladjunk ennyire előre, erről majd később.

Inkább kezdjük ott, hogy részt vettem életem első esküvőjén, méghozzá nem is akármilyen vendég voltam! Én voltam a tanú, amit ide direkt nem írtam le. Igazság szerint féltem, hogy akkor sokkal többen és jobban leszólják a trendi öltözékel, melyet a férj tanúja csak így kommentált: "Amikor mondta a hugod, hogy furán leszel öltözve, én már előre tudtam, hogy fehér talpú cipő lesz rajtad. Azért szólhattak volna, hogy nem csak a cipő lesz fura, mert akkor én is ilyen kis avantgardban nyomtam volna. Bírom az ilyet!" És csodák-csodájára, senki egy rossz szóval sem illette a rucimat, sőt csupa pozitív bókot kaptam. De lendüljünk is túl ezen az apróságon. A lényeg az, hogy mivel én még nem voltam ezen kívül esküvőn, így Zslati szavait kell idéznem, miszerint: "Én ilyen jól szervezett bulit még nem láttam. Egy percre sem volt fennakadás." És tényleg nem, hiszen volt nekünk egy saját George Lucas-unk, a vőfély személyében, aki tökéletesen vezényelte le az eseményt. Szinte pontban éjfélkor megérkezett a híres mesztegnyői rétes is, aminek maradékáért másnap állítólag véres harcok folytak. A táncban ugyan nem jeleskedtem, de dicséretemre legyen mondva, hogy kétszer is megpróbálkoztam elkapni a ritmust, de mindenki belátta, hogy a pattogós, sírva mulatós nem nekem való. A második eset után már nem is kért fel senki, még anyukám is letett rólam, inkább vitte a pörgősebb urakat a táncparkettre. Aztán a menyecsketánc előtt furfangos taktikát eszeltünk ki az öcsémmel, hogy elkerüljük a lebőgést, ezért hárman teremtünk ott a menyasszony mellett, és jól körbeforgattuk. Így nem tűnt fel senkinek, hogy mennyire bénán mozgunk úgy egyébként, hiszem itt csak körbe-körbe forogtunk. Viszont jó nyuggerhez méltóan mi a kevés mozgás ellenére is kidőltünk úgy fél 3 felé, így mindenki legnagyobb bánatára otthagytuk a Solar szálloda éttermében bulizó népes sereget, és álomra hajtottuk a fejünket a harmadikon.

Reggel meg nem bírtunk felkelni, bár a dél az ugye már nem is annyira számít reggelnek, de akkor kellett elhagyni a szobát, amire mi még ráhúztunk jó fél órát. Mentünk volna segíteni szétszedni a díszletet, de valaki megelőzött minket, így aztán egy gyors szülői látogatás után visszamentünk Mesztegnyőre, ahol másnap reggelig megint csak az alvás. Ja, és a legjobb poént még nem is mondtam! A házasságkötő teremben az anyakönyvvezető a koccintás közben megjegyezte, hogy milyen jó választás volt, majd kacsintott egyet a vőlegényre. Erre Attisunk: "Igen-igen! Finom pezsgő!"