"Idő" címke archívuma

Édespofa ma megkérdezte, hogy mit szeretnék karácsonyra, én meg hirtelen rájöttem, hogy az bizony mindjárt itt is van. Olyan gyorsan megy az idő, hogy el sem hiszem. Az egyik pillanatban még van seggem, a másikban meg nincs. Gondolom a hajamat is így fogom elveszíteni!

(Egyébként megsúgom, hogy Lulu egy részét már karácsonyra kaptam, ha minden igaz, akkor a fejét, és a két mellső lábát, de ez még egyeztetés alatt van.)

Takarítani kellene, virágot ültetni kellene, postára menni kellene, tanulni kellene, dolgozni kellene, vásárolni kellene, zenét hallgatni kellene, gyümölcsöt enni kellene, kiállításra menni kellene, bohóckodni kellene, strandolni kellene, utazni kellene, teraszon ücsörögni kellene, ... és mindezekhez már csak idő kellene!

Thia picsogásáról jutott eszembe, hogy én mennyire nem foglalkoztam a korommal sosem. Jó persze azt nem számítom a nem foglalkozás közé, amikor gyerekként felnőtt akartam lenni, hogy akkor majd én is nézhessem este 8 után a tévét.

De most komolyan! Amikor tinédzser lettem bizony élveztem, leszámítva az útkeresés okozta galibákat, de azoktól eltekintve én jól elvoltam a bőrömben. Ugyan néha összeszorított fogakkal azt kívántam lefekvés előtt, hogy bárcsak mire felébredek 30 éves lehetnék, de csak is azért, mert a nekem tetsző, középkorú pasik körében akkor még nem volt divat 17 éves csontkollekciókkal randizni. Amikor én szocializálódtam és elkezdtem érdeklődni a fickók iránt, bizony még a nagyon férfias, szőrös állatok voltak divatosak. De azért én élveztem a huszonéves időszakot, a sok bulit, piálást, táncolást, a kalandokat és ugyanúgy a botlásokat és a szenvedést is. Mazochista vagyok, tudom! Nem kell rá emlékeztetni.

Aztán amikor közeledtem a 30 felé, hirtelen eszembe jutott, hogy bizony most a nagykönyv szerint pániknak kellene eluralkodni rajtam, de semmi pénzért nem akart kiülni az arcomra az idegrángás, holott a környezetemben a többség 30 felett már temette magát.

Most 34 vagyok, és leszarom a korom. Nem érdekel, hogy 40 leszek nemsokára, egyre több lesz az ősz hajszálam, ráncosodik az arcom, jönnek a májfoltok, hullik a fogam, és táncolni sincs már kedvem. Nem érdekel, mert pont így kell történnie, és eszemben sincs azzal is fárasztani magam, hogy egy olyan kicsike és természetes dolgot felnagyítok és problémázok rajta, mint az öregedés. Persze eszembe jut néha, hiszen nap nem múlik el úgy, hogy ne tolnák a képembe valamelyik csatornán, hogy szilikonoztassam fel a pofám, kenjem a valagam, mert egy 80 évesnek is kötelező úgy kinézni mint egy 20 évesnek, de ezt maximum a 20 évesek veszik be, remélhetőleg nem sokáig. Láttatok ti már 80-as nőt 20 éves fejjel? Na ugye, hogy nem. Ettől függetlenül teljesen megértem Thia problémáját, csak kár azon agyalni, hogy mit gondolnak most rólunk a fiatalabbak, szebbek, energikusabbak. Ettől a helyzet még nem változik, az idő meg úgyis telik, nekünk meg önmagunkkal kell jóban lenni.

Persze nekem is eszembe jut néha a korom, de teljesen más aspektusból szoktam az öregségre gondolni. Például a tervek szerint a jövő hónapban írom majd alá az első önkéntes nyugdíjszerződésem. Mindezt csak azért, mert boldog öregember szeretnék lenni, ha eljön az ideje, méghozzá olyan, aki ha a tükörbe néz és számot vet magával, majd a számvetés után jóízűen mosolyog egyet, akkor elégedettem kacsintson vissza a tükörképe, egy laza csettintés társaságában.

És persze öreg leszek. De nem attól nem leszek boldog, hogy ráncos az arcom és már nem áll a cerka, hanem attól, hogy nem úgy élek most, hogy az majd évek múltán elégedett mosolyt csaljon az arcomra. És ha nem lesz elég nyugdíjam és pénzem a hátralévő életemre, akkor nagyon elégedetlen leszek magammal, és ez azért lesz, mert most nem tettem meg amit lehetett volna. Hát ilyen dolgok miatt aggódom, de más okok miatt nagyon nem érdekel a korom és az idő. Mert akkor is múlni fog, ha agyalunk rajta, csak sokkal gyorsabban. 

Basszus, annyit dolgoztam az elmúlt három napban, hogy ma jöttem haza este fél 10 körül, de emlékezni alig tudok arra, hogy mi történt útközben. Valaki nem látott a Móricz környékén, vagy a Bosnyákon? Mit csináltam éppen? (Az is lehet, hogy a buszmegállóban megerőszakoltak, de arra sem emlékeznék?!)

Tegnap este három benzinkúton próbáltam tankolni és csak az utolsón sikerült. Ti tudjátok mióta divat 22 óra után lezárni a helyeket, hogy csak 2 legyen használható a 10-ből? Persze mondanom sem kell, hogy szó nélkül fordultam ki mindegyikről, amelyik az időmet akarta rabolni.