"Idojaras" címke archívuma

Olyan mintha nem is decembert, hanem márciust írnánk. Körülbelül három napja nem fűtök, olyan meleg van kint és sehol sincsenek a hópelyhek, a mínuszok és a szánkók. Ti emlékeztek mikor volt ilyen enyhe idő ilyenkor?

Egy ici-picit fázom, de azért sem fűtök be, hiszen még csak szeptember van a szentségit! Inkább felvettem egy zoknit, felnyomtam a hangerőt és megkértem az egyetlen eszkimó barátomat, hogy belülről melegítsen fel. Eddig jól megy neki, pedig még csak hetedszer ismétli ezt a kis dalocskát! (Fogja még mert veszettül jó!)

Egyre több helyen, többek között az általam olvasott blogokon is az a hír járja, hogy itt a szomorú, borongós, lehangoló ősz, esős lett az idő, sőt többen be is fűtöttek ma! Biztosra veszem, nem vagyok egyedül az örömömmel, miszerint én meg már végre jól érzem magam, napok óta rendesen tudok aludni és még mindig rövidnaciban nyomom a napokat. Valószínűleg ez így is marad még novemberig és remélem ez a tél is jó hosszúra nyúlik! Most gondolni sem akarok a jövő nyárra, amikor megint negyven fok lesz!

Tegnap este négy érdekes dolog is történt velem, meg is osztom veletek gyorsan!

1. Ettünk College főztjéből és nem haltunk bele, sőt egész ehető volt ahhoz képest hogy szegény még csak pár hónapja próbálkozik önmagát ellátni! (A szakács beszámolója itt!)

2. Majdnem végignéztem a Moulin Rouge-t és ebbe sem haltam bele!

3. Azért nem láttam a végét mert percek alatt vihar kezdett tombolni, mi pedig kint hagytuk a ruhákat a szárítón. Egész hazáig paráztunk és néztünk ki a kocsi ablakán, hogy talán már az új dzsungeles ágynemünk repül a Hungária körút felett. Szerencsére még egyben találtunk mindent itthon, attól eltekintve, hogy a ház előtti fa ágai majdnem guhoson landoltak. Ma jöttek a helyes tűzoltóbácsik délelőtt és eltávolítottak a fent ragadt darabokat és a többi korhadt ágat.

4. Tegnap átnéztem a két napja érkezett postát és megvizsgáltam tüzetesen köztük a Reader's Digest szélhámosságát. Az első borítékon már ott a felirat: "Ne dobja ki!" és ez már sokat elárul a tartalomról. Összefoglalva a lényeg, hogy nyertem már mielőtt felbontottam volna a borítékot, sőt már azelőtt, hogy egyáltalán tudtam volna arról, hogy játszom! A megszólítás után ez így hangzik: "Mézga Géza túljutott a 22. nyereményjáték második szakaszán és lehetséges résztvevő az 254 darab díj, köztük a 25 millió forintos fődíj sorsolásán." Mondanom sem kell remélem, hogy én arról sem tudtam, hogy az első fordulóban részt vettem volna, melyben egyébként Budapest teljes lakosságának 94%-át kirostálták. Hurrá, benne vagyok a 6%-ban! A nyereményeimet úgy tudom megszerezni, hogy visszaküldöm a sorsolási dokumentumokat, melyek kitöltésével egyben megrendelem a magazinjukat is, aztán fizethetem máris a rózsaszín csekket!

A második csomag (már nem is levél) tele volt mindenféle kacattal, amelyek azonnali nyereménnyel kecsegtetnek. A tartalom: kaparós sorsjegy 3 darab (méregdrága kocsik), egy elősorsolásra jogosító fecni mely 500.000 forinttal kecsegtet, 10 válaszoló iPod-ot nyerhet, "Az év ajándéka"-ról nem derült ki mi lenne (de persze csak rám vár), gyorsasági különdíj kártya (hozzá slusszkulcs), még egy autónyeremény (melyhez csak a könyvüket kell megrendelni) és végül a 25 millára vonatkozó jelentkezési dokumentum.

Ebben a két oldalban csak úgy repkednek a számok, nem is bírtam követni: 30.500.000, 25.000.000, 1.500.000, 1.000.000, 500.000, 1000. Természetesen ahogy írja a kedves gazdasági igazgató hölgy, a nyerési esélyem 100%-osan jóvá van hagyva. Nem vicc, tényleg ezt írja! A vége is tartogat egy poént Szőnyi Annamária: "Most önön a sor, kérem válaszoljon minél hamarabb. Mi nem küldhetjük vissza ön helyett a rózsaszín csekket, a döntés kizárólag az öné. De miért mondana le az esélyről, hogy milliókat nyerjen? Az ön érdekében áll, hogy MÉG MA küldje vissza a csekket!" He-he!

Hoppá, a bónuszt majdnem elfelejtettem, de még mielőtt szaladnék a postára idefirkantom. Az Ajándéksorsolási Bizottság tiszteletbeli elnöke Görög Zita! Ő fogja átadni nekem a 25 milcsit!!!! Szaladok, pá-pá!

Annyit szórakoztak ezzel a tűzijátékkal, hogy édesanyám 55 évesen most sem fogja látni, mert a faszom sem indul el ilyen körülmények között, ráadásul ilyen későn. Viccesek a döntőemberek, hogy azt gondolták, majd 8-kor bemondják a tutit és akkor fél Budapest azonnal kocsiba ül és rohan megnézni a pukkanásokat, persze ha a dugóban, sárban, tömegben még oda tudja magát verekedni. Mi nem próbálkozunk, talán majd jövőre!

Voltunk kint a Red Bull légiparádéján (pénzmosásán ala mindent tudó Pistabá a tömegben) is ami annyira frankó volt, hogy édespofa a közepén rám nézett és ezt találta mondani: "Kérlek ígérd meg, hogy soha többet nem megyünk ilyen tömegrendezvényre!" Ja, és hazafelé jövet láttunk egy csomó "szektást", meg a Csurkát is! Juhé!

Az miért van, hogy amikor köbö 28 fok van nálunk az üzletben a csajok csontig fagynak és pulóverben dideregnek, rólam meg ömlik a víz? Ki-be kapcsolgatjuk a légkondit ami ugye megint csak nem jó senkinek! Már látom, hogy ma is úgy fogok hazamenni mint egy csapzott gyári munkás, a testemre tapadt pólóban és a szétázott alsónacimmal.