"Indie" címke archívuma

Majdnem elfelejtettem Ian Brown új klipjét betenni a blogba, pedig a szám az egyik nagy kedvencem mostanában, és szerintem neked is tetszeni fog, ha szeretted a '90-es évek szigetországból begyűröző indie hullámát.

Az XL Recordings-nál számomra meglepő módon olyan zenekar lemeze jön ki nemsokára, akiknek muzsikája eddig nem nagyon illett a kiadó profiljába, de most mégis bevállalták a Magistrates-t. Ha szeretted a Level 42, a New Order, vagy éppen a Roxy Music számait, akkor a Heartbreak is neked való.

Ahogy már megszokhattuk mostanában szinte kivétel nélkül minden tánczenét játszó előadó az indie zenék felől közelít, és nincs ez másként a Filthy Dukes bemutatkozó anyagával sem, mely a Nonsense In The Dark címet viseli, és a Fiction Records kiadásában jelent meg. Habár ők a zenéjüket úgy jellemzik, hogy van benne minden, a Tangerine Dream-től a Roxy Music-on át, a Hot Chip-ig. Az Independent magazinnál egészen odáig jutottak a velük kapcsolatos lelkesedésben, hogy azt merték állítani, így kellett volna szólnia a harmadik Daft Punk albumnak, mint ahogyan a Nonsense In The Dark megszólal.

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen ahhoz hogy még inkább megértsük az anyagot, jó tudni, hogy a három alapító tag, név szerint Olly, Tim és Mark, nem is olyan régen "még csak" a Kill 'Em All klubsorozat atyjai voltak, mely partik Londonban oly sikernek örvendenek immáron több mint öt éve, hogy a kisebb helyiségekből át kellett költöztetni a éjszakákat egyenesen a megaklubnak számító Fabric-be, ahol aztán olyan sztárokat láttak vendégül mint a Bloc Party, Erol Alkan, vagy a Justice. Aztán valamikor 2005-ben elkezdtek remixeket gyártani, majd 2007-ben jött az ötlet, egy saját anyag készítéséhez, melyhez meg is nyerték maguknak a nagy nevű német producert, Connie Plank-ot, aki többek között olyan zenekarokkal dolgozott már együtt mint a Kraftwerk, az Ultravox, vagy a legendás Eurythmics. Ennek a közreműködésnek lett az első gyümölcse a This Rhythm, melyben Samul Dust a Late Of The Pier frontembere vokálozik, míg  többi dalhoz olyan énekesek nyertek meg, mint Tommy Sparks, frYars, vagy a The Maccabees és a Secret Machines énekese.

És a már fent említett indie hatás ezzel ki is teljesedett, mely talán csak azzal lehetne tökéletesebb, ha női vokalisták is színesítenék az anyagot, de gondolom ez a koncepció része volt, hogy őket kihagyták. Talán nem is olyan nagy baj, főleg ha meghallgatjuk a korong második dalát az Elevator-t To My Boy előadásában, aki olyan tökéletesen adja vissza a '80-as évek OMD és Roxy Music hangulatát, hogy az már kísérteties. De nincs ez másként az frYars énekelte Poison The Ivy-vel, vagy a záró dallal sem, amit Mauro Rimmidi-nek köszönhetünk. Aki pedig nem szeretne a múltban tévelyegni, annak ott van a Kill 'Em All partik hamisítatlan hangulatát felidéző What Happens Next, a Messages Tommy Sparks-sal, a Lights Skips Cross Heart, vagy éppen a címadó nóta. Rex The Dog szerint ezek tökéletesen visszaadják a három partiarc keltette hatást, csak éppen nem élőben, hanem otthon a hangszórókból. És kedvet csinálnak ahhoz is, hogy ha újra Londonba tévednék, semmiképpen se hagyjam ki a Fabric-et az utamból.

A Merge Records nem ad ki számomra túlzottan érdekes lemezeket, és a teljes Life Like című album sem kötött le sokáig, holott erősen emlékeztet az egyik kedvenc zenei időszakomra, méghozzá a '80-as évek new wave őrületére. Egy dalt azért mégis csak sikerült megjegyeznem a The Rosebuds kettősének szerzeményei közül, melyet ez a klip csak még kedvesebbé tesz. 

Most olvasom ebben az interjúban, hogy a The Kolin milyen zenei irányzatokhoz sorolja magát: "Indie és new rave, egy kis ’melegséggel’ kombinálva. Ja, és egyre többet jön elő nálunk is a ’90-es évek trance-e. Undorító stílus; imádjuk." Eddig tetszik, főleg a melegség része! Mármint, hogy ezt ilyen kerek-perec kimondják. Kostil Danila előtt meg le a kalappal ezért is! Ja, és november 22.-én lesz lemezbemutató koncert az Új Ráday Klubban, ahová én benevezek azt hiszem, hogy élőben is érezzem az a bizonyos melegséget!

Üzenem mindenkinek aki pánikol, alvászavarai vannak, szorong vagy éppenséggel ingerlékeny, hogy a Sedatif PC nagyon jó homeopátiás készítmény a felsoroltakra. Én három napja szedem Édespofa és Kristóf ajánlása alapján, és egyre jobb a közérzetem.

Üzenem az utcánkban gyorsulási versenyt rendező idiótáknak, hogy ez egy állati veszélyes szakasz, több bekötő úttal, és rengeteg balesettel. Pont 5 perce történt megint egy koccanás, melyből amennyire én meg bírom ítélni, a Peugeot eleje közel áll a totálkárhoz, de hála az égnek emberek nem sérültek. Most.

Üzenem az electro, trip-hop, indie és még megannyi stílus rajongójának, hogy ez a blog állati jó, tessék sűrűn nézegetni. A személyes ajánlatom róla Fujiya And Miyagi korongja, mely a Lightbulbs címet viseli, de vannak itt olyan klasszikusok is, mint a The Cure-tól a Pornography.

Üzenem még George Michael-nek, hogy én ettől függetlenül is bírom, és várom már a karácsonyi kislemezt, sőt ha kijön magyarul, akkor az önéletrajzát meg pláne megveszem. A többi meg le van magasról ejtve!

Üzenem a macskaszerető embereknek, hogy ez a cicus még mindig gazdit keres! Egy másiknak nagy szerencséje volt, hogy a foltost nem találtuk egy napig, de most előkerült és remélem neki is lesz nemsokára egy szerető gazdija. 

Továbbá mindenkinek üzenem aki aggódik, segít, együttérez velem most a munkahelyi problémáim kapcsán, hogy köszönöm. Ígérem igyekszem minél gyorsabban kijönni a szarból, hogy aztán ne csak ilyen szomorkodó vagy éppen idegbeteg bejegyzések szülessenek.

A Trust Me I'm A Doctor klipjét imádom, de csak azon okból kifolyólag, mert fekete, fehér és piros színek vannak benne. Na jó, még egy dolog miatt, az pedig nem más mint Niall Breslin.