"Interjú" címke archívuma

Pár hete meghívást kaptam a Facebook-on egy új zenekartól, mely The Gomb névre hallgat. Nézegettem az akkor még szinte üres adatlapot, és magam mellett csak egy embert láttam aki lájkolta az oldalt, méghozzá Hajós-Dévényi Kristófot. Gyanús lett a dolog, így megkerestem őt Skype-on, hogy ti is több mindent megtudhassatok arról, mi is készül itt. Persze nem volt egyszerű időpontot egyeztetni Kristóffal, aki például ezen a hétvégén is mindkét napon a stúdióban dolgozik Ambrussal. Igen, Tövisházi Ambrusról van szó, akivel most, hogy a The Unbending Trees és a Péterfy Bori & the Love Band is pihen egy kicsit, előbbi majdnem kész második lemezén ül, Bori pedig várandós, így közös zenélésbe kezdtek.

- Mi is ez a Gomb, vagy ez inkább Gömb csak nem szeretd az ékezeteket? Simán kinézem belőled.
- The Gomb ami Gömb, de most nem ö-vel.
- És hová lett az Unbending, úgy nézett ki még a múltkor, hogy lassan kijöhet a lemez, bár már akkor sem voltatok benne biztosak, hogy meg akarjátok-e jelentetni hagyományos formában?
- Az Unbending megvan. Játszottunk decemberben a Yann Tiersen előtt, játszunk januárban is, a kérdés az, hogy mi lesz az új lemezzel. Továbbra is tartom, hogy nem biztos, hogy van értelme a klasszikus értelemben vett album/cd formátumnak. Ez nem változott. Majd meglátjuk. Kész egy lemeznyi anyag az Unbending-gel, amit vagy felveszünk jövőre, vagy nem. A lemez címe "Recovery Plan" lenne.
- És hogyan jött a The Gomb ötlete? Ez valójában "csak" zenei project, vagy más művészeti ágakra is elszaladtok?
- Az egész úgy kezdődött, hogy az Ambrustól, akit akkor még nem is ismertem, felbukkant egy e-mail a levelesládámban. Azt írta, hogy van egy pár olyan zenéje, amire szeretné, ha én írnék szöveget, és akár énekelhetnénk együtt is. Nem tudja, hogy mit akar vele csinálni, de ha van kedvem kísérletezni, akkor szóljak, ... és hát volt. De furcsa volt a viszonyunk ennek előtte, hiszen ő az Unbendingtől idegenkedett, én pedig a Péterfy Bori féle vonaltól, ugyanakkor ahogy leírta, hogy milyen hangulatú zenékről volna szó, gondoltam, hogy egy próbát megér. Zajokat vesz fel városszerte, ezekből csinál loopokat, és erre kerül egy harmóniamenet szintetizátorokkal és gitárokkal. Ezen van egy énekdallam, amire szöveget kellett írni. És ahogy átküldte, elkezdtek ömleni belőlem a szövegek szó szerint. 4 hét alatt 17 dal született meg, és közben dőlt el, hogy akkor legyen ez egy zenei projekt, aminek legyen a neve The Gomb.
- Stílusában mégis milyen, be tudnád sorolni valahová?
- Nem tudom. Én általában csak szövegeket szoktam írni, hallgatóként mostanában inkább komolyzenét hallgatok. Nem nagyon vagyok otthon a mai könnyűzenében. De nekem nagyon egyedinek hat. Vagy legalábbis bennem nagyon különleges húrokat penget. Mindenesetre emészthetőbb, mint elsőre hallatszik. De épp egy videot készítünk, ami egyfajta előzetes lesz. Lesznek benne zajok és dalrészletek. Mindezalatt sok sok felhőről készült videó, mert mind a ketten nagyon vonzódunk a felhőkhöz. A lemez címe is valószínűleg az lesz, hogy "Clouds From My Mouth". Szóval lesz egy ízelítő videó, mindeközben még csináljuk a lemezt.
- Ez mikor lesz elérhető? És mikorra tervezitek kiadni az anyagot?
- Vesszük fel a dalokat, alakítjuk, gyúrjuk. Furcsa, de még ennyire nem voltam belevonva a zeneszerzési munkálatokba. A video remélem a jövő héten megjelenik az egyik zenei hírportálon, majd utána a YouTube-on. A lemez meg ... szerintem legkésőbb tavaszra készen lesz. Év végéig minden felvennivalót felveszünk, és január - február a keverésé. Hozzá kell tenni, hogy január nagy változás lesz Ambrus életében is, mert a hónap végén a Bori elbúcsúzik egy időre. Szülési szabadságra megy. Szóval most hetente többször ott ülünk az Ambrus alkotószobájában, éneklünk, játszadozunk a dalokkal és sokat beszélgetünk. Nagyon fura, hogy ahhoz képest, hogy ismeretlenül hogyan álltunk egymáshoz mennyire harmonikusan tudunk alkotni együtt.
- Mindeközben a többiek nem féltékenyek?
- Nézd, mindenkinek megvan a maga projektje és az Unbending nem oszlott fel.
- Ugyanúgy mint korábban, tervbe vettétek a külföldi terjesztést is? Ben tud már róla? Ott ha jól emlékszem két lemezre van szerződésetek. Mennyire szól bele az egyéb dolgaidba?
- Majd ha olyan lesz a demo állapota, akkor tudni fog róla. :-) Addig nem is mutatunk senkinek semmit, amíg nem vagyunk megelégedve vele mi, de én, mint magánszemély nem vagyok lekötve, azt csinálok, amit akarok.
- És a rádiók szerinted most játszni fognak, vagy ez még mindig nem cél?
- Most szerintem még kevésbé. Bár lesz egy darab pop dal a lemezen, Superman címmel.
- Ehhez lesz rendes videó is?
- Az, hogy a lemezhez lesz-e rendes videoklip, nem tudni még, de ha fizeted ... :-)
- Naná!
- ... De valószínűleg lesz, és valószínűleg nem a Superman-hez.
- Az fel sem merült, hogy Bori is részt vegyen a munkálatokban?
- Nem. Beszéltünk közreműködőkről, de úgy határoztunk, hogy csak a kettőnk keze és hangja legyen benne. Ez úgyis afféle "ipari zajok pet shop boys-a"
- Nagyon titokzatos ... :)
- Egyébként már a dalsorrend is megvan! Nem szarozunk. Tényleg gördülékenyen megy a közös munka és eléggé hasonlóak az elképzeléseink, illetve nyitottan állunk egymás ötleteihez
- Eddig úgy hangik, mint amin még én is szívesen énekelnék ... csak hangom nincs, de mesét is szívesen felolvasok. Mondjuk nem akarnám tönkretenni a Pet Shop Boys hatást. :-)
- A meselemezt is buktad ... és itt jött egy csomó titok, amit még véletlenül sem árulhatok el, de még nektek sem. Semmi sem publikus, csak ötletek, tervek, lemezek, énekesek ...

Láttam magam előtt a fejét, ahogy kaján mosollyal élvezi a titkolózást, de sajnos el kellett köszönnünk, mert aludni is kell valamikor, és ahogy hallom ő is mostanában 8-kor fekszik, mint mi.

A december 19.-én megrendezésre kerülő The Unbending Trees koncert kapcsán találkoztam a frontemberrel, illetve Bocskor Bíborkával az Eklektikában. Beszélgettünk a sikerről, a lemezkiadásról, barátokról, a közös munkáról, és még mindig a Megasztárról, persze csak a kedvemért.

Mesélnél nekem a kezdetekről? Mondjuk a Megasztár utáni időszakodról?

Bíborka: Persze, mire vagy kíváncsi?

Mondjuk arra, hogy milyen volt megélni ezt az egészet, aztán milyen volt kijönni belőle, és arra, hogy mikor döntötted el, hogy nem leszel celeb. Tudatos döntés volt ez egyáltalán?

Bíborka: Azt sem tudom honnan kezdjem, annyira lerágtam már ezt a csontot. Mindig is óvatosan kezeltem ezt a témát, azért mert részt vettem benne, és voltak pillanatok,amikor jól is éreztem magamat, de távol áll tőlem a megaizmus :-) ez a szellemiség. Mindkét pólust megtapasztalva nem döntöttem mellette. Persze elgondolkodtam: oda raknak majd,ahová könnyen betudnak sorolni, egy külföldi énekesnő itteni prototípusa leszek, megpróbálnak majd eladni, elkezdek haknizni, keresek pénzt, úgy ahogy mondják, nem az én értékrendem szerint, külsőségekkel jól kitámasztgatva, dicsérnek majd elítélnek, de csinálom kb 3 évig, aztán belső tartalom nélkül szétesek, aztán a lelkem fog hadakozni az eszemmel ... vagy megpróbálom egy kicsit önerőből, saját tempóba, "normák" nélkül, inkább befele élve, saját hangon, nem feltétlenül a megszokott eszköztárral, de cseppet sem magányosan.

Tehát tudatosan végiggondoltad, hogy a hosszú, tartós sikerek eléréséhez hosszú út vezet?

Bíborka: Nem gondolom azt hogy én olyan okos és tudatos vagyok, ráadásul én régen azt gondoltam, hogy a tudatosság az egy rossz dolog, de most már tudom, hogy van jó értelemben vett tudatosság is ... Nem, én inkább sokat köszönhetek a barátaimnak, akik színészek, énekesek, művészemberek. A segítségükkel tudtam látni a különbséget aközött, hogy mi az amit én megtehetek egy ilyen műsor után, és mi az amit ők sok munkával, sok gondolattal, érzelemgazdagsággal, együttműködéssel, nem magányosan. Olyan a különbség kb ... mint a tengert képeslapról nézni, vagy benne lubickolni. Én a lubickolást választottam. Mindenképp nagy ismertséget hozott a műsor, ami szuper, ezt kellene tudni jól használni.

Ezek szerint soha sem volt benned egy olyan félelem benned, hogy el fog veszni a tehetséged? Nem szálltál be a ringbe, és most mégis sikeres vagy.

Bíborka: Az a fontos,hogy az ember érezze jól magát,a többi mindig jön. Lehet mindegy, hogy egy ablakban ülök valahol, és adok valamit az embereknek, vagy elénekelek egy megfejtést, egy hangulatot, egy verset. Az ember egész lényével kommunikál. Az információkat kicsomagolják, bonyolult viszonyrendszer ez, el is dobhatják amit kaptak, mint egy rossz szaloncukrot. Nem tudom, tehetséges vagyok-e. Ha az én eszenciám érzéseket, színeket, emlékeket ébreszt benned, akkor a varázslat megtörtént. Híd épült közém és közéd. Én adtam Neked, tőled minimum azt kaphatom, hogy adhattam :-))) Bolond lennék, ha nem érezném jól magam ettől.

Csináltál olyat, hogy egy ablakban ültél egész nap?

Bíborka: Igen, csináltam ...

... és, hogy találtatok egymásra a Kristóffal?

Kristóf: Mindenről a pálinka tehet! Az MTV Icon-on találkoztunk, dölöngéltem, aztán valahogy mellénk keveredett a Bíborka, aki nem mert kérni tőlem pálinkát, de aztán valahogy mégis elkezdtünk beszélgetni.

Bíborka: Nem vagyok egy nyomulós ember, de ha valami tetszik, azt ha megfelelőnek látom a pillanatot, szeretem kifejezni. Az MTV Ikon beállásán láttam egy férfit énekelni szomorúan, iszonyú mély hanggal és nagyon tetszett a komolysága, a pátosza, az érzelgőssége így együtt, ebben a környezetben, ezért pár óra múlva el is mondtam ezt Kristófnak.

Kristóf: Aztán amikor megjelent az első lemez októberben, és az Overture című dalunkat élőben is elő szerettük volna adni, keresni kezdtem egy hazai hangot, aki nem Tracey, mert ha ezt valakivel eléneklem, akkor nem helyettes kell, hanem olyan valaki, aki ezt újra kitalálja, és újat csinál belőle, illetve egyenértékű produkciót tud csinálni a Tracey-vel. Aztán beugrott, amit Bíborkának szoktam mondani, hogy ő az ördögien szexuál hangú énekesnő ebben az országban, és behívtuk egy próbára, ahol elsőre működött a dolog. Onnantól kezdve, ha Budapesten játszottunk, jött velünk énekelni, és egyszer Debrecenbe is. Ennek a folyamatnak volt az eredménye, hogy csináltunk egy saját duettet is, melyet a Szigeten énekeltünk el először, és most előadjuk a Várban is. Aztán jött a Magashegyi, akik az mr2 Akusztik koncertjükre két dalba is visszahívtak, így már tiszta vérfertőzés az egész, összefonódnak a dolgaink.

Bíborka: Pontosan, mert azt vettem egyébként észre Magyarországon, hogy nincsenek áthallások zenészek között, illetve keveset dolgoznak együtt emberek. Mindnki félti a saját pozicióját, a saját kis teritóriumát, pedig annyira fantasztikus amikor te odaadod amit te tudsz, én is beleteszem amit én.

Kristóf: Az az igazság, hogy egyikünk sem egy tökéletes énekes, de mégis amikor együtt éneklünk, az én gyengeségemet kiegészíti a Bíborka erőssége, és fordítva. Amikor együtt megszólalunk, az egy féle összekacsintás, és a színpadon csak erősítjük egymást.

Mikorra várhatóak a lemezek?

Kristóf: Ez most Bíborkáéknál aktuálisabb azt hiszem ..

Bíborka: Igen, remélhetőleg még karácsony előtt lesz egy új EP, és az aluljáróturnénkat, amit azt hiszem 2007 decemberében kezdeményeztünk, idén is folytatjuk, tervek szerint 22.-én, de erről részletek majd a magashegyi.com -on, aztán tavasszal a nagylemez ... Termékeny időszak van a zenekar mögött. A klip is forgatódik már fejünkben.

Olyan lesz mint az Anglia videója volt?

Bíborka: Nem feltétlenül, én azzal nem voltam teljesen elégedett, úgy éreztem, sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle, nem pénzzel, hanem kreativitással. Egyébként a klip forgatása  után meg is szünt a Magashegyi ...

Erről mesélsz egy kicsit? Mi volt az oka?

Bíborka: Az történt, hogy szépen működött a Magashegyi, ismerték, koncerteztünk, várták a lemezt, de nem haladtunk, a fiúk nagyon ráfeküdtek a Kaukázusra, én pedig leléptem. Aztán tavasszal újra beindultak a dolgok, megkeresett Fodor Máriusz, aki a zenekar billentyűse és többnyire zeneszerzője is, hogy összegyűltek dalötletek, amik Magashegyihez találnának, írtam rá dalszöveget, ilyen a Salátaleves, Fogd és fuss de Szabó T Anna verset is zenésítettünk, Tariska Szabolcs is írt dalszövegeket. Nagy kedvencem a Rongyolódó című dal, de egy csángó népdalt is feldolgoztunk s még sorolhatnám ...

Milyen lesz a lemez? Behatárolható stílusa lesz, vagy inkább eklektikus?

Bíborka: Ez érdekes, mert picit olyan, mint a Szabad ötletek jegyzéke ... Mindenki beleengedte magát a zenekarból és ez így jó. Csiszoljuk, átgondoljuk, díszítjük, bekoszoljuk.

Kristóf: Igen, ha meghallgatsz egy Magashegyi koncertet, nagyon eklektikus az egész, de mégis egyben van. Gyakorlatilag nincs az a széthullós érzésed a koncert után, ez a nagyon jó alter-pop kategória. Kicsit olyan mint a '80-as években a Napoleon Boulevard volt. Nekem a kedvencem a Zöld erdőben ... mert ott érezni, hogy mélysége is van a Magashegyinek, mégis megvan az a bizonyos kikacsintás.

Bíborka: Egyébként december 15-én a Szeparéban játszunk, ott te is meghallgathatod!

Kristóf: A mi lemezünkkel pedig annyi van, hogy összejött egy új albumra való anyag, olyan 15-20 darab, amelyet szeretnénk előbb-utóbb valamilyen formában megjelentetni. Én összességében úgy érzem sokkal optimistább hangvételűek vagyunk, ez a dalokon is hallatszik, és újdonságként megjelent a hárfa. Ami még nagyon jó ezzel kapcsolatban, hogy a számokat élőben is kipróbáljuk, teszteljük, és eldöntjük mi kerül majd a teljes anyagba. Például a közönség nagyon jól fogadta az Annie Lennox feldolgozásunkat, ezért ez valószínűleg rajta lesz, sőt logikus lenne, ha a Walking On Broken Glass lenne a következő kislemez.

És milyen formátumokban fognak megjelenni a lemezek? Van még értelme a digitális formátumon kívül bármi másban gondolkodni?

Kristóf: Nem, jelenleg nagyon nem látom értelmét bármilyen stúdió felvételnek, az emberek fizetni nem akarnak érte, pénzbe pedig elég sokba kerül. Meglátjuk. A kiadótól függ nagy részben. Továbbra is dolgozom a zene mellett, az az elsődleges, az Unbending, ha úgy tetszik, egy profi hobbi.

Bíborka: Én pedig zarándok típusú személyiség vagyok, zen életmódot folytatok, szóval nem fontos, hogy nagyon dőljön a pénz. Nem vagyok a pénz rabszolgája ... :-))) Én szeretnék egy kazettát kiadni, már Máriusz is mondta, hogy ez jó ötlet, de komolyan! Egyébként pedig nekünk nagyon fontos a közönségünk, a mag, akiknek koncertezünk, spontán videókat töltünk fel a Youtube-ra, ott az oldalunk, ... én nem nagyon foglalkozom ezekkel a dolgokkal, a kislemezt szeretnénk minimum egy hétig ingyenesen letölthetővé tenni a honlapunkon és persze meglehet majd vásárolni is, annak aki szeretné.

Kristóf: Nekünk is fontos az internet, például ott a blogunk, ahová még a kihúzott fogamról is tettem fel képet ... :-)))

Érdekességképpen had kérdezzem meg, mi a kedvenc duettetek?

Kristóf: Ciki lenne azt mondani, hogy a Holnap hajnalig? :-))) Komolyra fordítva a szót, én Nina Person duetteit szeretem nagyon, és Annie Lennox-tól a Paul Simon féle számot, illetve a Eurythmics és az Elvis Costello féle duettet.

Bíborka: Az én kedvencem ... a Dido és Aeneas-ból, Dido lamentációs dala, amit egy kórussal énekel duettben. :-)

Hogy fogynak a jegyek a Várban, saját szervezésben megrendezésre váró koncerte?

Kristóf: Meglepő, de az esti koncertre három hét alatt minden jegy elment, a délutánira még egy pár jegy van az Eklektikában.

Ha jól tudom Bíborka mellett lesznek más vendégénekesek is.

Kristóf: Igen, Lina Chilra portugál énekesnő és Poniklo az Amber Smithből.

Ma este újabb interjút készítek, ráadásul egyszerre két kiváló magyar énekessel is, egy időben, egy helyen. Kitalálod kik ők, és miért pont együtt beszélgetünk?

A Munkahelyi terror bloghoz hasonlóan a munkával kapcsolatos bosszankodásoknak, és persze a pozitív kritikáknak is helyet biztosít mostantól a Megajob blog, ahol én is képviseltetem magam immár két történettel is. Bizonyára lesz még több, majd dobálom azokat is, de addig ti is olvassátok el azt a rengeteg érdekes írást az álláskeresésről ami eddig megjelent, vagy küldjetek a blog szerkesztőjének történeteket az átélt esetekről, hogy mások is okulhassanak belőle.

Étranger cégéhez pedig azt hiszem feltétlenül jelentkeznem kell, egyrészt mert jónak tűnik a társaság, másrészt pedig ő fog felvételiztetni: "Tegnap került sor a régóta várt, D2 által szervezett céges italozásra. Kegyetlenül és alattomos módon berúgtam, csak az vigasztalt, amikor ma reggel a főnököm cinkos mosollyal megkérdezte, hogy vagyok, kettőnk közül ő nézett ki rosszabbul. A munkahely közelében található, állati flancos helyre mentünk, 20 fitying ellenében annyi bort ihattunk, amennyi belénk fért. Először a főnökkel beszélgettem, megemlítette, hogy januárban felvételiztetnem kell majd a gyakornoki helyre jelentkezőket. Elég röhejes, de minden apró hatalmat örömmel fogadok. És természetesen a külső és buzigyanússág (szorzata) alapján fogok válogatni. ..."

Azt hiszem a rendszeres látogatók már jól tudják mennyire fontos a számomra a munkahely, de azért ennyire még nekem sem: "Voltunk tegnap belvárosi szórakozóhelyen. Voltak benne tináger cicák kínai cuccokban, hogy ők most aztán hajde kurva yol néznek ki, meg fiúk is voltak körben, ők meg hajde kurva menő vagyok arccal nézegettek szerteszét. Egyikkel volt is szerencsém beszélni, valami teljesen általános dologról beszéltünk, és közölte, hogy ő a pesti közgázon végzett. Hát ez egy tényleg nagyon fontos infó 5 perc után, mégis hova szarjak édes fiam, hogy te ennyire ügyes vagy. ..."

Egyes munkahelyeken minden a küzdelemről és a hatalomról szól, ilyenben szerintem már szinte mindenkinek volt része, de talán még ennél is sokkal érdekesebb, amikor ilyen támadások érik az embert, főleg ha az általunk oly nagyon imádott és sokat vitatott szőr témában különböztetnek meg. Az eper vs. szamóca ügyről pedig már ne is beszéljünk! Legyőzni mindenáron?

Örökös témám az is, hogy vajon mennyit ér a munkám, és ezáltal mennyit érek én. Tudom jól, nem csak a pénzzel lehet ezt mérni, de mi lenne ha létezne erre egy képlet? Beköszöntene a szép új világ?

És végül mit tennél akkor, ha az apád segítségének köszönhetően eljutnál egy állásinterjúra, ahol végre olyan feltételeket, munkát, és egzisztenciát kínálnak amilyenre mindig is vágytál, csak a fater kérésére nem szabadna kérkedned a buziságoddal? Persze ki akar ezzel felvágni? Nem is értem mire gondolhatott az apuka. 

Megnéztem én is Joshi műsorában az egyik utolsó interjút Albert Györgyivel, és nem tudom közületek ki látta és mit gondolt közben, de én végig szinte nem is úgy hallgattam, hogy ez az a nő aki a múlt hét pénteken meghalt. Egyetlen egyszer viszont belémnyilalt és a szívem is majd megszakadt. Akkor amikor arról beszélt, mennyire nehezen viselte és mennyire nem sikerült neki feldolgozni az igazságtalanságokat, amik érték. Nem sértettség volt a fején, nem az a "ki ha nem én" kifejezés, hanem mély fájdalom.

Voltam ma állásinterjún, és nagyon bizakodó vagyok! Egy olasz cégnél beszélgettem, akik második üzletük nyitását tervezik Magyarországon. A termék jó, az árak elfogadhatóak, a kollégák első látásra szimpatikusak, a további karrier lehetősége adott, és az üzletpolitika fekszik nekem. A kérdés már csak az, hogy én is fekszem-e nekik. Remélem így van, amit már csak azért is gondolok, mert a csaj annyit elárult, hogy nagyon jó hangulatúnak és pozitívnak ítéli meg a beszélgetést. Az olasz főnök fejéről meg semmit sem bírtam leolvasni, de majd hétfőn kiderül, hogy mit is gondolt azok mögött a mélyen ülő szemei mögött!

Persze az is lehet, hogy a kedves mondatok semmit sem jelentenek, és mást vesznek fel, de annyi biztos, hogy sokkal jobban érzem magam az ilyen felvételiken, mint amikor még dolgoztam a másik cégnél. És az is biztos, hogy megtaláltam álmaim motoros csizmáját, olyat amilyet már régóta szerettem volna venni. Már csak bevétel kell hozzá, és meg is veszem!

Kicsit kezdem már unni az állasinterjúkat, ami abból is látszik, hogy milyen nehezemre esik néhány kérdésre válaszolni, és közben milyen hülye gondolatok járnak a fejemben.

Amikor például azt tudakolják, hogy kezelem a stresszes helyzeteket, mindig az jut eszembe, hogy: "Basszátok meg! Nektek is az a célotok, hogy mindenki őrüljön meg, szorongjon, és érezze magát szarul?" Persze nem gondolom, hogy tényleg ez a céljuk, mint ahogy azt sem, hogy van savmentes munkahely, de azért lehet azt minimálisra is csökkenteni és ez a munkáltató egyik kötelessége is kellene hogy legyen. De még nem az! Mindig úgy érzem, hogy olyan embert keresnek, aki bírja a napi idegölést, de kérdem én, aki majdnem teljesen ki tudja vonni magát a stresszhelyzetek alól, az mennyire lelkiismeretesen végzi a munkáját?

Miért nem lehet inkább azt célként kitűzni, hogy a felesleges és idegőrlő helyzeteket elkerülhesse a dolgozó? Ha nem ezekkel foglalkozna, akkor talán jobban tudna összpontosítani a munkájára, nem? És miért van az, hogy a tegnapi beszélgetésen a két fickót egyáltalán nem érdekelte mit gondolok a stresszről, de ha nőkkel interjúzok, akkor rögtön a harmadik kérdésük ez?

És hogy miért is tölt el ez engem egy kis félelemmel? Mert tegnapelőtt egy megbeszélésre menet a kocsiban, pánikszerű tüneteket vettem észre magamon. Már nem az első eset volt, így kezdek arra gyanakodni, hogy ez megint nem lehet véletlen. Volt már ilyen régebben is, csak akkor állandó vizelési inger tört rám stresszhelyzetben, amit pszichológus kezelt, most meg ez a torokszorító érzés. Kapkodtam a levegő után, baromi gyorsan vert a szívem, és azt hittem meg kell állnom, ki kell szállnom, mert különben baleset lesz a vége. Aztán legyőztem, mondogatva magamnak, hogy minden rendben. De félelmetes volt! Mi van ha egyszer majd nem tudom tudatosan leküzdeni?

A ma reggeli Mokkában "rácsodálkoztak", hogy az iwiw-en kutakodnak egyes munkáltatók és fejvadász cégek, egy-egy állásinterjú után. Aztán figyelmeztettek mindenkit, hogy ne rakjon fel olyan információt erre a teljesen nyitott site-ra, amitől eleshetnek a zsíros munkáktól, mert ez olyan, mintha egy ajánlólevelet adnának magukról. Pont ezért nem tanácsos tigrismintás melltartóban sem feszíteni a megosztott képeken, főleg nem egy boa társaságába. Milyen jó, hogy ez a veszély engem már nem fenyeget, és nem kell attól tartanom, hogy ezért nem találok új állást.

Egyébként meg az egész beszélgetésről a Calgon reklám jutott eszembe, amikor a két nő a boltban rácsodálkozik, hogy: "Calgon???? A vízkő ellen?" Mintha még sosem hallottak volna róla!

Most már szinte biztos, sőt azt hiszem 99%, hogy hétfőn igent mondok arra az állásajánlatra, amivel tegnap "lebombáztak" a második interjún. Azért használom rá ezt a szót, mert amire jelentkeztem, azt betöltötték, de a cég adott egy jobb ajánlatot, ugyanazért a pénzért, amit a legelején megbeszéltünk.

Még előttem a hétvége és egy személyes (harmadik interjú) találkozás azzal a lánnyal és a csapatával, akivel dolgozni fogok. Már csak azt kell eldöntenem, hogy velük akarok-e. Érdekes, de nem ő dönti el, hogy akar-e velem. Nagyon borzasztó első benyomás kell azt hiszem ahhoz, hogy ne váltsak munkahelyet.

Egy napsütéses hétköznap délelőtt futottam össze ebédidőben Hajós Kristóffal, hogy kiderítsem vajon hogy lett pár év alatt az egyik legígéretesebb importcikkünk a The Unbending Trees zenekar.

- Nem gondolod, hogy nagyon kivételes és szinte csodaszámba megy a karrieretek? Mindenki hasonlóról álmodik, hogy kiteszi a netre a produkcióját, aztán jön egy Ben Watt kaliberű ember, és elindítja a siker útján.
- De azt hiszem tényleg érdekes helyzetben vagyunk. Sosem mertem gondolni sem ekkora sikerre, mint amit a You Are A Lover, az Alfred Lovesong és a többi dal hozott. Remélem az album is hasonlóan tetszeni fog sok embernek. Én még azt sem értem, hogy a magyar MTV miért kapott ennyire rá a dalainkra, és a Radio Café miért nyomja ennyire. Vagyis értem, de még nem fogtam fel.

- Mesélj egy kicsit erről a hihetetlen karrierről, amit egy év alatt befutottatok.
- Hát én zenélgettem egy Pulp utánzatnak ható zenekarral régebben, de nem értünk el semmit, még lemezünk sem jelent meg. Koncertet is csak egyszer adtunk, de legalább megismertem a Háry Pétert, a mostani harmadik tagunkat. Aztán 8 évvel ezelőtt a Havasi Balázzsal írtunk két dalt az Ágnes Vanillának, de ebből csak a Deja Vu jelent meg a lemezén. Amikor pedig már teljesen feladtam a zenei karriert és elmentem dolgozni egy multihoz, akkor keresett meg a Balázs azzal, hogy írjak szövegeket mások zenéire is. Átküldte az anyagot, én meg írtam rá egy angol szöveget és a kérésére fel is énekeltem. Úgy gondoltunk, hogy amíg nem találunk egy normális énekest, addig jó lesz az én hangommal is. Feltettük a MySpace-re két másik társaságában, ahol aztán Ben Watt, az Everything But The Girl alapítója le is csapott rá, és ajánlatot kaptunk tőle három lemezre. Ebből az első idén még megjelenik október 8-án. Mondjuk már kapásból 18 dalt vettünk fel az elsõ lemezhez, amibõl csak 12 lesz a lemezen.

- És mennyit adtatok el a kislemezből?
- Hát itthon 50 darabot értékesítettek boltban, de koncertezünk a Havasival és ott jobban fogy. Mondjuk az 50 sem kevés, mert ha jól tudom 10-et szoktak eladni a maxikból, úgy átlagosan. Egyébként meg nem nagyon van már értelme manapság cd-t kiadni. Mondjuk én egy ilyen idióta vagyok, hogy mindent megveszek, de az emberek többsége a mi dalainkat is letölti. Volt olyan, hogy írt egy kislány MySpace-en, hogy küldjem át nekik mp3-ban a dalainkat! Vicces, de például ezért sem jelenik meg a The Original, mert akinek kell, úgyis leszedi torrentrõl.

- Remixeket nem szerettetek volna az első kislemezre?
- Azt mondta a Ben, hogy ezt a típusú zenét nem érdemes remixelni, vagyis úgy fogalmazott, hogy nem szabad. Azért a Slow Down című dalhoz készül majd valami a télen, ha minden igaz.

- Magyarul nem is fognak megjelenni a dalok?
- Egyetlen dalt vettünk fel magyarul, a Szomorú vasárnapot, ami viszont csak az angliai kiadásán lesz rajta a lemeznek.

- És hogy születek a szerzemények?
- Minden esetben a Balázs vagy a Péter írja meg a zenét, amit átküldenek e-mailben, aztán én megírom a szövegeket. Ha az Alfred’s Lovesong szövegét megfigyeled például, akkor lejön belőle, hogy azt az élettársamnak írtam és a kettőnk kapcsolatáról is szól. ....

- És mit mondott Ben, mit lehet várni ettől az angol megjelenéstõl?
- Azt mondta, hogy legyünk türelmesek, mert lassan fog beindulni a szekér, de ő mindent megtesz értünk. Tracey Thorn is teszteli a dalokat, és Ben pedig nemrég beajánlotta Rob Da Bank-nak az egyiket, aki a BBC Radio 1-ban lejátszotta. Kis lépésekkel haladunk.

- Mit szólsz a negatív kritikákhoz?
- Olvastam olyanokat, hogy nem értik miért nem az Emilio énekli ezeket a gyönyörű dalokat, de ezen csak mosolyogtam. Megpróbálom nem felhúzni magam. Mondjuk amikor ismerősök fikáznak nyilvánosan, az nagyon pofáncsap.

- Koncerteztek már az anyaggal?
- Igen, egyelőre alkalmi fellépések vannak, külföldön és itthon is. Ősszel a nagylemezhez szervezi a kinti kiadó az angliai turnét. Nemsokára lesz egy buli a magyar MTV szervezésében, a Beach House-on, ahol régi Neoton dalokat fogunk énekelni, pontosan kettőt, a Pago Pago és a Régi zongorám címűt. De nem csak mi viszünk új színt a dalokba, hanem például a Besh O DroM, a Budapest Bár és az Anna and the Barbies is ott lesz. A zenekar tagjai pedig élőben végig nézik a fellépéseket. Szerintem izgalmas lesz.

- Arra nem gondoltál, hogy énekelsz egy duettet Tracey Thorn-nal?
- Hát, ő nem nagyon akar énekelni. A tavalyi lemeze is csak a Ben és Neil Tennant (Pet Shop Boys) unszolására jelent meg, de nem is koncertezett vele, mert a három gyerekének szenteli inkább az idejét. Nyilván lehetne pedzegetni a dolgot, de elsőre talán nem volna szerencsés, mert úgy jönne ki mintha a hátán akarnánk felmászni.

- És mit gondolsz, Everything But The Girl lemez sem lesz többé soha?
- Úgy látom, ők már nagyon leszámoltak azzal.

- Gondolom dedikált lemezeid már vannak tőlük.
- Nem mertem még kérni, de ami késik nem múlik. Mondjuk Annie Lennox-tól már van! Majdnem elájultam akkor is, amikor vele találkoztam.

- Nekem volt egy baklövésem amit sosem felejtek el. A Lamb koncert előtt láttam a tagokat ugrálni a Slovo fellépésén, és nem ismertem fel őket elsőre, pedig akár egy késsel is belevésettem volna a bőrömbe az aláírásukat.
- Én pontosan emlékszem rá amikor Tracey-vel először találkoztam. Amikor megtudtam, hogy ő is ott lesz a koncert előtti vacsorán, úgy berúgtam, hogy csak na. Vicces volt részegen énekelni. Ráadásul ez az első londoni fellépésünkön volt, ami miatt meg aztán pláne izgultam.

- Egyébként milyenek ezek a külföldi koncertek?
- Hát az első és a második a Betsey Trotwoodban volt, ez egy icipici indie-venue, nincs jobb szó rá. Aztán a harmadik a The Luminaire-ben volt, ahol ott volt a francia elektro banda is, akik felkértek egy közös munkára. Át is küldték már az anyagot, egy 7 perces tücc-tücc, amire írtam szöveget és a múlt héten énekeltem fel. Nem tudom, hogy mi lesz a sorsa a dalnak, de nekik tetszik.

- Érdekes, hogy itthon kritizálják a hangod, külföldön pedig olyan előadók kérnek fel közös munkára, mint Mlle Caro & Franck Garica.
- Hát a Megasztárban biztos kiestem volna az első válogatáson. Most már járok énektanárhoz, mert én is tudom, hogy szükség van rá Magyarországon.

- A jövőbeli terveidről mesélnél pár szóban azokon kívül amiket már említettél?
- Hát nagyon a nagylemezen kívül nincs semmi most. Elindult a rádiókban és az MTV-ben a Szűcs Krisztiános duett is már, így a nyárra pihenést jelöltem ki magamnak.

Innen is köszönet a Warner kiadónak, hogy támogatták a munkámat, és elláttak az együttessel kapcsolatos hanganyagokkal. Külön köszönetet kell mondanom Ben Watt-nak, aki engedélyezte egy dal közzétételét az interjú mellé, így a blog zenelejátszójára terelve a figyelmeteket, máris meghallgathattok egy exluzív remixet a The First Day című dalhoz.

Egy világváros (New York) és két kézi kamerával járkáló srác (Shev és Alper). Röviden ennyivel lehetne a videót jellemezni, de hozzá kell tennünk, hogy a vágások sokasága ennél kicsit érdekesebbé teszi. Az anyag tegnap lett kész, ezért szinte még frissen ropog. Tessék ízlelgetni!

És akkor itt említem meg azt is, hogy találkoztam Hajós Kristóffal nemrég, így napokon belül várható egy újabb interjú a blogon! És ezúton is elnézést kérek a művész úrtól, hogy állandóan az ő üdítőjét akartam lenyúlni zavaromban.

Néhány napja már hírt adtam arról, hogy készülök egy újabb interjúval, sokak kedvencével, a várpalotai Vad Fruttikkal. Egy rövid bevezető és a formalitások letudása után bele is vágtam a kérdezősködésbe, Marcival, a zenekar énekesével:

- Mesélnél egy kicsit a zenekar alakulásának körülményeiről és az azóta eltelt időről, azok kedvéért, akik nem ismertek titeket eddig?
- '96 ban alakultunk, akkor adtuk a nevet is. Akkor még nagyon kis tacskófiúk voltunk, elkezdtünk zenélgetni egy garázsban, és igazából valami nagyon eredetit szerettünk volna, aztán olyan lett a név, mint valami meleg csapat, aztán már nem volt kedvünk megváltoztatni.
- Meleg? :-)
- Hát, érted! Frutti.
- Aham
- Most neked erről milyen asszociációid vannak? Tudod rózsaszín meg ilyenek, bár mi akkor erre nem gondoltunk, azt hittük, hogy ez tök jó. Akkor még nem volt olyan, hogy retró, de kb. azt akartuk kifejezni, hogy a gyerekkorunk, meg a gyökerek, ... és a lakótelepről jöttünk. Bár ennyi erővel lehetett volna az a nevünk, hogy: Panel Sunshine.
- Aztán hogyan jutottatok el a 2006-os debütáló lemezig? Nagyon rögös volt az út?
- De még mennyire. Hol kezdjem?
- Gondolom nehézségeket jelentett nem fővárosinak lenni.
- Az nem annyira. Igazából két részre tudnám osztani ezt időrendileg, az első amikor még olyan kamaszosan bénáztunk, majd a második, amikor tudatosan szoptunk:) Melyikre lennél kíváncsi?
- A második izgalmasan hangzik.
- 2000 környékén volt egy nagy krízisünk, addig mi úgymond hobbizenéltünk. Néha-néha kitévedtünk próbálni stb. Aztán a Zolika (dobos) mondta, hogy neki elege van, nem csinálja tovább, mert ennek nincs értelme, mivel a befektetett munka nincs relációban a sikerekkel. Mondtam, hogy adjon nekem egy esélyt, és neki álltam a zenekart managelni. Készítetünk pár számos demókat, aztán elkezdetem küldözgetni őket. Nyertünk tehetségkutatókat, majd volt pár kiadó még a Mama Records előtt, aki ígért lemezszerződést, pl. a 2000 Paks tehetségkutató után a Narrátor Records. Persze nem tartották be ... de nem is baj, biztos valami táncoló majmokat akartak volna belőlünk összehozni a Dáridóban:) Pedig mi akkor nagyon örültünk volna, ha felkarolnak bennünket, mert relatív még kamaszok voltunk, egyik tehetségkutatóról mentünk a másikra, hogy legyen már végre valami, de nem ez volt a megoldás. Ezt neveztem én olyan kamaszos tökölődésnek.
- Mi hozta meg mégis a várt sikert?
- Nyertünk egy lehetőséget, hogy a régi Petőfi rádióban rögzítsünk 3 dalt. Az egyiket egy barátom, Cyborg Templar elvitte a Radió Caféba, ott megtetszett a Nestának, ő elkezdte játszani. Ez volt a Szerelmes dal, ami fel is került az Instant 1-re. Utána felajánlotta a Nesta, hogy ha hozunk több számot, akkor ő azokat is pörgetné. Én ekkor találtam Fűzfőn egy srácot, Győrffy Gyulát, akivel nekiálltam, hogy felvegyünk együtt pár dalt, aztán ebből lett az album
- És hogyan születtek meg a dalok? Ki írja például a szövegeket?
- A dalok olyan 2000 és 2006 között születtek. A Gergő a szerzőtársam, ő hozza az alapokat, én énekelek, és írom a szövegeket, de ez nem egy megkötött dolog, az ír számot akinek épp van ötlete.
- Feltűnt nekem, hogy a Nekem senkim sincsen című szerzemény mennyire elüt a többitől. A következő albumon lesz hasonló dal?
- A Nekem senkim volt a legfrissebb dal az albumon talán azért.
- Ezt az irányt követitek?
- Hát nekünk nincsenek kijelölt irányaink, de igen, lesz a következő albumon is hasonló hangvételű szám, a címe: Úgy fáj.
- Én örülnék sokkal több elektronikának a zenétekben.
- Mi azt hiszem teljesen máshogy hangszerelünk, mint az úgymond hagyományos zenekarok. Nincsenek megkötéseink, hogy mennyire lesz elektronikus, vagy élő, mert ez nálunk csak a dal hangulatán múlik, nem ragaszkodunk ahhoz, mindenképp legyen benne gitár.
- Kik a példaképeitek, akik mondjuk most is hatással vannak a zenétekre?
- Mindenkinek más, a Gyuszkó a Depeche Mode-ba szerelemes, a Gergő inkább a klasszikus jazzt szereti, most meg általában komolyzenét hallgat.
- A Mode-ba én is szerelmes vagyok, ez nem vitás, de gondolom az Unkle is hatott rátok.
- Hát az Unkle, ... bevallom, hogy sose hallgattunk. Egy számra emlékszem tőlük a Rabbit In The Hedlight-ra. Sőt nem, van nekik még az az animácós klippes, meg amikor a kovácsdoktor szétrobban.
- Akkor mail-ben dobok majd át, csak most nem tudom csatlakoztatni a külső meghajtót.
- Oksi. :-)

- Szóval kijött az album a Mamánál ...
- Ja, igen elkészült az album ami egy elég kényszeredett megoldás volt. Igazából ketten dolgoztunk rajta a Gyuszkóval, de ezt úgy értsd, hogy volt, hogy együtt is aludtunk...
- Nem úgy értem :-)
- Nem volt annyi pénzünk, hogy rögzíteni tudjuk az összes hangszert, nem voltak meg hozzá a lehetőségeink, ezért élő, hagyományos zenekarra hangszerelt dalokat kellett átírnunk, hogy elektronikusan megszólaljanak, ami rengeteg munkával járt. Egy számítógép, midibillentyűzet és egy mikrofon, néhol gitár. De összejött és nagyot szólt.
- Aztán jött az óriási siker ...
- Hát, hogy mennyire lett sikeres, azt én nem tudom lemérni, de azt tudom, hogy rengeteg munkánk van benne.
- Nem lombozott le titeket a negatív kritika, amit például a Quart-on is olvastam?
- Hű, azon nagyon felbasztam magam. Azért is mert az Ambrus mondta, (Tövisházi-Erik Sumo) hogy írnak egyet. Tök örültünk, végre valami szakmai kritika, erre agyonbunkóskodták. Először szarul esett, de utána csak röhögtem rajta, mert akkor tudtam meg, hogy ki is írta.
- Hát ők olyan megmondósak, főleg a Bede Márton.
- Hát igen, a Bede. Nem épp egy zenekritikus.
- Ami a szívén, az a billentyűzetén...
- Szóval jól megy neki a parasztkodás, és ezzel a lehúzós kritikával annyi rajongót szerzett nekünk amit egy ajnározással sem tehetett volna, úgyhogy utólagosan köszönöm.
- Azért gondolom inkább arra koncentráltatok, hogy minél több fellépésetek legyen és a közönségsiker még jobban lelkesítsen titeket.
- Azt mondom, hogy az a zenekar él meg, akinek közönsége van, ezért mindenhová elmegyünk fellépni, ahol csak lehetséges.
- Ha jól vagyok informálva, már készül a második album. Mesélnél arról, hogy milyen dalok születtek, és hogy ment a munka? Például a címe már megvan?
- Igen készül, úgy volt, hogy kiadjuk már március elején, de üzleti okokból várunk vele még fél évet (és szakmai okokból is). A címen gondolkodtunk már: Honfoglalás lézerfegyverekkel, ... szóval még nincs:)
- Valahol lehet már hallani ezekből a dalokból? Pl. MySpace-en mikortól promózzátok?
- Hát az a helyzet, hogy én nem nagyon erőltetném, amíg nem fut ki az előző lemez, addig nincs sok értelme. Tehát amíg a Petőfi játssza az eddigi dalainkat, igazából nincs értelme.
- Hát azok már két éve futnak lassan. :-)
- 2006 novemberében adtuk ki az albumot. Akik most ismerkednek meg a zenekarral a Petőfin keresztül, azoknak ez egy új banda. A HVG azt írta például, hogy minket a Petőfi fedezett fel, és egy fél éves zenekar vagyunk.
- Az új dalokból játszottatok már koncerten? Hogy fogadta a közönség?
- Persze, hiszen ha csak a régieket játszanánk, akkor fél óra alatt vége is lenne a bulinak. :-)
- :-) ... és hogy fogadták őket?
- Hát még általában azokat énekelgetik, amiket a médiából ismernek, de a nagy fanok már velem együtt üvöltik az újakat is. Van fent pár élő a YouTube-on is. Mondjuk a Tánc című dal a Gödörben az egész jó minőség lett. Élő ugyan, de átjön a fíling.

- Egyébként legközelebb merre léptek fel? Külföldi koncertet is szerveztek?
- Legközelebb Egerben, az Egál klubban, február 15.-én, aztán Miskolcon, a Vianban 16.-án. Budapesten március 20.-án, de az egy nagy koncert lesz, sok vendégzenésszel, az a38-on. Lesznek fúvósok, ütősök, ilyesmi. Nem híresek, csak haverok. Külföldre meg még nem megyünk, eddig csak egyetlen számot hoztunk össze angolul.
- Közben a blogon is jöttek kérdések: "Kérdezd meg, hogy mindig ilyen kis hiperaktív volt? ...imádom azt a mukit :) ...meg az egész bandát :D ja, és több koncertet a fővárosba!!!!!! ;) Egyébként én olyan sablonos dologra pl. kíváncsi lennék, hogy jellemezze a banda többi tagját pár mondatban :P:D Valószínű poénra venné a dolgot :)" Erre kíváncsi az egyik hölgy olvasóm. :-)
- Hogy mindig hiperaktív vagyok e? Hát társaságban általában igen. Magamban néha-néha ugrálok egy-egy jó zenére, meg szoktam léggitározni is, meg grimaszolok a számítógép előtt. Miközben írok, magyarázom is.
- És hogyan jellemeznéd a zenekar többi tagját?
- A Zolika a dobosunk, nagyon sokat tud inni, ő a legviccesebb ember akit ismerek, például be tudja gyömöszölni a heréit és a kukiját egy 2 decis műanyag pohárba. A Gyuszkó nagyon szeret búsulni, folyton várja az igazit, a zenekarban a Párduc néven fut, mert egyszer megijedt az ablaktörlőtől. Ezt nem akartam elárulni, de télen egyszer harisnyát vett a nadrágja alá. :-) Kaszi a basszusgitáros, aki nem bír olyan sokat inni, mint a Zoli, mert egy dabasi koncert után, úgy viselkedett, mint egy gorilla, alig bírtuk az autóba gyömöszölni, aztán kihányta azt a sok finom házipálinkát, és hazáig lógott a feje a letekert ablakban. Hű, de büdös volt. Gergő rengeteget cigizik, de tényleg olyan sokat, hogy talán még a szendvicseibe is dohánylevelet rak, ja és kurvára csendes, inkább a gitárjával kommunikál. Mondjuk velem szokott beszélgetni, de csak ha négyszemközt vagyunk.
- :-D Ezeket a történeteket biztos értékelik majd az olvasóim. Közben az jutott még eszembe, hogy állati jó remixeket lehetne csinálni a dalaitokhoz. Vannak ilyenek tervbe véve?
- Igen. Hamarosan kitesszük a honlapra is a remixversenyt. Egyébként az albumon már van egy remix a Nekem senkimre.
- A női rajongók miatt muszáj megkérdeznem, hogy foglalt vagy már, vagy még reménykedhetnek? :-)
- Az én női rajongóm itt van mellettem, és kurvára unja már, hogy elfoglalom a gépet. :-)
- Akkor lassan be is fejezem a kérdezősködést. :-)
- Nem kell. :-)
- Van már valamilyen dátum az új albummal kapcsolatban?
- Nincs, de olyan őszre tervezzük.
- És új klip?
- Az új klipen most kezdtünk el dolgozni, most egyelőre 3 dal is esélyes: a Tánc, az Úgy fáj, és még az előző albumról a Szerelemes dal.
- Én most hallgatom a Táncot és nagyon tetszik. Ha számít a véleményem, én ahhoz csinálnék videót.
- Hát mi is. Jó klip lesz az tuti.
- Mik a tervek?
- Azt nem árulhatom el, ne haragudj, mert pont az ötlet az egésznek a lényege.
- Oké. :-) Csak próbálkozom. Na, hagyom a barátnődet is érvényesülni. Szólok, ha kint lesz az anyag, aztán figyelemmel kísérheted, ha jön hozzá komment.
- Oké. Meg várom akkor az Unkle-t is!
- Már küldöm is. :-)

Volt még elköszönés, meg egy kis bla-bla, de azt már nem tartottam érdekesnek és fontosnak. Egyébként azért hagytam meg a beszélgetés MSN jellegét, a mosolyokat, hogy hitelesebb legyen, és ti is jobban átérezzétek milyen volt egy-egy mondat hangulata. Most pedig jöhetnek a kérdések, hátha Marci válaszol rájuk! Van olyan jó fej!

Hétfőn Vad Fruttik interjú itt a blogon, sok képpel, videóval és Marci elképesztő történeteivel! Még egy kis utómunka, de a hét első napja vele fog kezdődni, ez már tuti.

Terveim szerint ma délután interjút készítek Marcival a Vad Fruttikból, ha lenne kérdésetek akkor kommentben írhatjátok, én pedig felteszem neki.

Update: Közben sikerült egy remek hangulatú beszélgetést folytatnom Marcival, melyet kis utómunka után ti is olvashattok itt. Előzetesben annyit, hogy többek között szó esett a zenekart ért kritikákról, a még készülő új klipről, az új albumról és vicces történetek is napvilágra kerültek.