"JodiFoster" címke archívuma

Ti éreztetek már valaha akkora erőt magatokban, melyek segítségével akár halálos sebet is képesek lettetek volna ejteni valakin? Ha igen, akkor valószínűleg nagyon szomorúak voltatok, tele fájdalommal, sebekkel és gyűlölettel.

Hihetetlen amikor megcsap akár csak a szele is annak, hogy valakitől elvegyél valami számára igazán fontosat, amikor annyira elkeseredsz, és a csontodig hatol a fájdalom, hogy nem bírod másként levezetni. Félelmetes már az is, ha csak közel kerülsz egy ilyen érzéshez, nem ám az, amikor fel is fal teljesen! Szintén nehéz lehet megérteni az új önmagad érkezését is amikor egy olyan sebet kapsz ami örökre megváltoztat, és mellyel már sosem térhetsz vissza a korábbi énedhez. Megdöbbentően kemény döntés az is, amikor válaszút elé vagy kényszerítve, mely teher miatt senkit sem hibáztathatsz, viszont ha rosszul döntesz, elveszíthetsz egy olyan barátot, akit ha csak egyet lehetne kívánni az egész életed alatt, akkor ilyet szeretnél.

Mit tennél a fájdalommal, hogyan élnéd meg, hogyan vezetnéd azt le? Biztos vagy benne, hogy képes lennél ép ésszel túllépni a mélyből kitörni készülő őrületen, még akkor is ha közben méretes lángcsóvák égetnék a szívedet? Meg tudnál gyilkolni valakit, ha más lehetőséget nem hagyna az élet a fájdalom enyhítésére és a törlesztésre? Meddig mennél el az egyetlen igaz barátodért? És a szerelmedért? Mennyire rémülnél meg ha már nem ugyanaz az arc nézne vissza rád a tükörből?

Persze tudom jól, ez csak egy film, de mint a filmeknek, főleg a jó filmeknek az a szokásuk, hogy megmozgatnak, néha talán túlzottan is. Van még egy jó szokásuk az ilyen moziknak: olyan érzéseket bolygatnak meg bennünk, melyek rég a felszín alatt pihentek. Hát ezt tette a Brave One és Jodi Foster, aki már nem először csinálja meg velem ezt a kis trükköt.

"Nincs visszaút ahhoz a másik személyhez, ahhoz a másik helyhez. Ez a dolog, ez az idegen, te vagy immár teljes egészében." (Erica - The Brave One)