"Kánikula" címke archívuma

Aki városban lakó dolgozó ember létére még mindig azt állítja, hogy szereti ezt a kánikulát, szerintem az költözzön Afrikába, mi meg akik levegőt sem kapunk, kérjük vissza a 15 fokot, és az esőt. (Vagy költözzünk mi valahová északra.)

Az egy dolog, hogy én utálom a hőséget, ezt a hirtelen beköszöntőt is pont úgy mint a lassan érkezőt, de Lulu is ki van tőle készülve. Konkrétan sétálni sincs kedve, reggel és délután is megállt a lépcső tetején, és az arcára volt írva, hogy menjek én a francba, sétálgassak egyedül, nem kell ő ehhez. Egyébiránt pedig ebben a fenn látható pózban tekereg egész nap, kint a kövön. A szobába be sem jön!

Hétvégén is kimentünk a Bulldogpiknikre, de előtte labdázott vagy 10 percet, aminek az lett az eredménye, hogy a találkozóra már kiütötte magát. Ettől függetlenül jó volt, itt van róla egy kis videó! ... és remélem az elveszett kislány is megkerült már, ugyanis aggódom nagyon!

Ma még nem kapcsoltam be a ventilátort, és csupán kettőször tusoltam, az ilyenkor már megszokott 4-5 helyett. Szeretném ha hétfőig ez az idő már nem romlana el, aztán tőlem süthet utána két hétig, lehet 40 fok is, úgyis közel leszek valamilyen vízforráshoz.

Egyébként elméláztam, hogy vajon az idén miért nem sikerült még egyetlenegy fagylaltom sem? Pedig nem csinálom másként őket mint tavaly, de mégis íztelen, színtelen, szagtalan fos lesz mindegyik. Gondolatban a mai fehércsokis-meggyes is remekül hangzott, de elkészítve pont olyan ócska lett mint a többi. Ez valami átok!

Úgy érzem lassan levegőt venni is nehezen megy majd, olyan nagy ma a forróság. Én semmit sem gyűlölök, csak és kizárólag a hőséget. Ilyenkor megszűnök, de legalábbis minden erőm elhagy, és többek között szédülök, dekoncentrált vagyok, két perc alatt lefáradok, és még a vádlim is izzad.

Már tudom mikor gondolja Édespofa úgy, hogy mennyei az általam készített fagylalt, hiszen akkor nem válaszol a feltett kérdésemre, csak nyal és mosolyog, kanalaz és bólogat, cuppog és hümmög, a fejszerkezete pedig tényleg egy boldog kisbabáéra hasonlít. Vagy nem is! Inkább olyan mint amikor szeretkezés után, szótlanúl fekszik az ágyon.

Most meg spenótos rizottót csinálok neki, mire hazaér a futásból, már kész is lesz. Megyek is, nehogy leégjen. Egyébként köszönet Bruce-nak, hogy így ráugrasztott minket eme fenséges ételre.

Jah, és főzni az 50 fokos konyhában az igazi kihívás, melyről érdemes ezt is elolvasnod. Jót fogsz nevetni rajta! 

Ezt én sem írhattam volna szebben: "Megöl ez a mocsok, egyszerűen kiszívja belőlem az életet. Nekem a hideg -10 foknál kezdődik, a meleg meg 21-22 foktól, ezekkel a 3x fokokkal egyszerűen már nem tudok mit kezdeni. Egyszerűen leolvad a szinaptikus rendszerem, csak ülök, nézek bután és szenvedek, miközben folyamatos kis patakokban csorog rajtam a víz. ..."

A legdurvább pedig, hogy dumáltam ma egy vevővel, aki imádja a kánikulát. Ezt mondta, halál komolyan, éppen úgy mint Zoli is. Beszarás! Csak azt nem értem, mi ebben a jó, ha nem a tengerparton van az ember és nem koktélt szürcsölget. Mert én speciel utálok a saját izzadságomban úszva melózni, úgy hazaérni a biciklivel, hogy még a herém is vízben ázik, és ezt a sok hülye bogarat is fél óráig tart kimosni a hajamból és a fogaim közül. 

Már most várom azt a pár napot amikor végre én is vízparton lehetek, aztán meg imádkozom, hogy úgy menjen el ez a nyár, ahogy jött. Gyorsan.