"Kaki" címke archívuma

Olyan fazonnal már találkoztam amelyik gyűlölte a kutyásokat, amiért nem szedik össze a kutyaszart, de olyannal még nem, aki azért üvöltözött volna velem, mert a háza elé, a fűbe, közterületre kakilt a kutyám.

Hiába mutattam neki a zacsit, hiába szedtem fel, semmi nem segített. Vérben forgott a szeme, és egy ásóval hadonászott felém a kerítés mögül, majd amikor mondtam és mutattam is neki, hogy összeszedem, csak még mérgesebb lett, mert szerinte feleseltem, és tiszteletlen voltam, pedig lehetnék, ha másra nem, akkor a korára ... Aztán amikor kidobtam a kukába a csomagot, és indultam volna tovább, kinyitotta a kaput, hogy még félelmetesebbnek tűnjön az egész.

Azért még visszaszóltam neki, mert kurvára bátor vagyok, és mert meg akartam felelni az elvárásoknak, hogy ha ilyen okos, akkor elárulhatná, szerinte hová vigyem vécére a kutyát, mire utánam lódult, és azt mondta: "Szarjon a tenyeredbe!"

Mostanában olyat játszunk, hogy tesztelem a kutya kompatibilitását, azaz különböző, eddig még meg nem ismert dolgokat mutatok neki, aztán figyelem hogyan viselkedik.

Például hetek óta szabad neki a szobába bejönni, sőt az ágy alá is, ahová előzőekben olyan előszeretettel vizelt, de egyelőre semmi jelét nem adja, hogy folytatná eme remek szokást, és a virágokat is lepakoltam pár napja a földre, de a szaglászáson kívül eddig még egyiket sem akarta megenni, pedig arra számítottam. Persze a végső próba majd akkor lesz, ha egyszer nyitva hagyom neki az ajtót akkor is, ha nem vagyunk itthon. De addig csak szokja, hogy a szobában csend, nyugi, alvás, tévézés van, ezen kívül minden a konyhába, az előszobába, és a fürdőbe szorul.

Ma pedig beindítottam a "Nagy szőnyegteszt" elnevezésű mozgalmat, melyhez tudni kell, hogy amikor Lulu hozzánk került, Mazsola példáján okulva, a szőnyegek mind a szekrényben végezték, így csak most, hogy erőteljes előrelépés mutatkozik szobatisztaság téren, kerülhetnek újra a helyükre. Remélhetőleg, mert eddig csak egy világos színű rongyszőnyeget vettem elő, és letettem a kutya fekhelye elé. Pár perce már vidáman játszik rajta a plüsskacsával, de sejtésem szerint előbb vagy utóbb megjelenik rajta egy-egy folt. Most figyelek, aztán dorgálok, és jön a másik rongy. Így majd biztosan rájön, hogy az nem vécé!

Egyébként az utcán való pórázhúzás úgy tűnik kezd szűnni, mióta Viktória Stilwell tanácsait követem. Egyszerűen amikor rángatni kezdene valami felé, szépen megfordulunk, rámordulok és ellentétes irányba megyünk. Ha pedig visszafelé indulva szépen jön lábnál, akkor dicséret következik. Tudom hülyén nézhet ki, de hatásos!

... ugyanis reggel sem várt meglepetés, ami eddig csupán egyszer fordult elő. Ha ez így folytatódik, oda a depresszióm. Mi lesz így velem, és a sok hülyével?

Örömtáncot járok, pezsgőt is bontanék ha lenne itthon, és majd kicsattanok a boldogságtól, hiszen Lulu ma, azaz már tegnap, először nem piszkított be a lakásba amíg nem voltunk itthon, azaz reggel 8-tól, délután 5-ig! Olyan hihetetlen és szenzációs egyszerre ez az eseménytelenség, hogy amióta hazajöttem úgy nézek a kutyára mint egy istennőre.

Már csak arra várok, hogy megtanuljon jelezni, ha ki kell menni, mert én attól nem fogom tudni, ha szomorúan beül az ajtó elé, vagy a konyha közepére, vagy a fürdőbe.

Most már határozottan tudja, hogy rossz az amit csinál, baromira szégyelli magát, de mégis csinálja. Csak arra tudok gondolni, hogy nem bírja visszatartani este 11-től reggel 6-ig, de a doki, és mások szerint is ez nem lehet. De akkor mi van?

Ma reggel is, a szokásos heves üdvözlés helyett bent gubbasztott a helyén, ki sem jött addig amíg fel nem mostam a pisit, amit körülbelül a szokásos séta előtt nyomott el fél órával. Mindent ugyanúgy csinálunk immáron több mint két hónapja, mint előzőleg Mazsolával, de Lulunál annyit sikerült elérni, hogy kialakult benne a szégyenérzet, de ez még nem gátolja meg abban, hogy összepiszkítsa a lakást. És nem jelez, ha le kell mennie, illetve néha onnan veszem észre, hogy el akarja kint végezni a dolgát, hogy odaül az ajtó elé, szépen csendben. Ha nem járok arra, észre sem veszem.

Azt mondják okosok, hogy fontos a rendszeresség is, bár az előző kutyánknál sem számított, de Lulu minden reggel 6-kor, aztán reggeli után 7-kor, majd mielőtt indulok itthonról egy rövid pisire és este is határozott időben megy le, illetve napközben is kiviszem ha itthon vagyok. Néha már megússzuk az estét tisztán, néha már egy bepisiléssel is kibírja a napot, és a tegnapi nap kivételével a kakit már teljesen hanyagolta, a pelenkát pedig már elhagytuk, mert arra csak nagyon ritkán jutott eszébe csinálni valamit, és össze is zavarta. Remélem egy éves korára változni fognak a dolgok, másban nem bízok, csak hogy addigra nem csak érti, hanem be is tartja a szabályokat. 

Lulu már megint fosik, pedig semmi sem változott. Ugyanaz a táp, ugyanakkor, sőt kap probiotikumot is, mégis olyan a széklete mintha vizelet lenne. Már háztartási kekszet is próbálok adni neki, ahogy a szomszéd javasolta, állítólag a macskájának bevált. És én még kezdtem azt hinni, hogy sikerült beállítani, így mostantól minden rendben, megvan a megfelelő keménység, de nem! 

Egyébiránt tegnap összefutottam az utcánkban lakó francia buldog tenyésztővel, aki szerint Lulu túl kicsi a korához képest, és szerinte nem fejlődnek a csontjai rendesen, ezért adjak neki külön kálciumot. Mondjuk a mutter is törpe volt, és remélem a drágám sem lesz elefánt, de azért beleültette a csaj a bogarat a fülembe. Kérdeztem azt is tőle, hogy szerinte egyáltalán fajtatiszta-e a kutya, de ebben nem kételkedett, csak szerinte túlontúl kicsi, ami szintén szerinte nem normális. Na mindegy, megyünk jövő héten úgyis a dokihoz, majd ő mond valamit ezekre.

(Persze, és közben mit álmodok éjszaka? Azt, hogy Lulu egy nap alatt felére csökken fosás miatt, majd kétszer akkora rózsaszín békákat hány, mint ő maga.)

Csak szólok, hogy a jövő hetem kemény lesz, így szakadozni fog az adás, ráadásul valószínűleg még gépem sem lesz egy darabig, mert úgy néz ki eladódott.

Addig is, a magam számára emlékeztetőnek idevésem amiről majd írni fogok: Édespofa kezdi a sulit, egy csomó jövőbeli tervünk van, köztük egy autócsere, és Lulu is cseperedik, egyre kevesebb a pisi a lakásban, kaki pedig már egy hete nem volt akkor sem ha egész nap melóztunk, illetve megkezdem az új munkát.

Ezek lesznek, de addig is türelem rózsát terem! Az aggódó olvasók kedvéért még annyit, hogy úgy néz ki beállt a székletem amióta vegetáriánus lettem, így már nem rosszalkodik annyit az emésztésem, és kevesebbet fingok is! Pá-pá!

Nem is értem basszus, hogy jut eszébe valakinek odajönni egy, az éppen reggeli székelést végző kutyához, és nekiállni szólongatni, simogatni és gagyogni neki. Bolondok az emberek teljesen?

Azért az enyhén szólva is pofátlanság, hogy a "kutyakakiösszeszedegetőzacsi" kétszer annyiba kerülne, mintha egy 50 literes szemetes zsákkal csipegetném fel a szart az utcán. Jól van, tudom! Édespofa elmagyarázta, hogy azért ilyen drága, mert keveset gyártanak belőle és speciális, na de akkor is! Tényleg, ti mit használtok, és egyáltalán összeszeditek a kedvencek után a piszkot?

Egyébként ma reggel tusolás után, kissé szomorú arckifejezés kíséretében elmeséltem Édespofának, hogy a lelki szemeim előtt látom magunkat 15 év múlva, amikor még mindig a szart és a pisát takarítjuk a padlóról, és konstatáljuk, hogy mennyire félreneveltük ezt a kutyát. Úgy tűnik ugyanis, hogy lassan ő lesz az első és egyetlen olyan eb, amelyik szépen eljut odáig, hogy az utcán már ne is végezze a dolgát. Egyáltalán ne!

Aztán persze a beszélgetés végén már nagyon röhögtünk, de még nem döntöttem el, hogy a kín hozta-e elő belőlünk, vagy a tehetetlenség, esetleg a reménytelenség.

Örök talány számomra, hogy emberek egy nyilvános toalett falát, ajtaját, kilincsét hogyan és miért kenik össze a saját szarjukkal. Persze azt nem hiszem, hogy ennyi fickónak lenne a kakiszex a mániája, főleg nem úgy, hogy egyedül egy fülkébe bezárva, a fekáliájával gyakorolja.

Mert ha még csak az ülőkét szarja le valaki, azt el tudom képzelni hogyan csinálja, és még azt is elhiszem, hogy véletlenül megesett, na de a falat fejmagasságban?

Valahol azt olvastam, hogy az Update1, azaz Norbi szerint az a klassz, ha naponta többször is ereget barnát az ember, de mióta nem kávézok, nekem csak reggel jön. Basszus, már sosem leszek normális!