"Kapcsolat" címke archívuma

Azt hiszem annyi történt, hogy elköltöztem, ő meg ott maradt. Szépen lassan megszakadt a kapcsolat, pedig bátran ki merem jelenteni, hogy az egyik legkedvesebb barátom volt. Sokszor aludtunk egy ágyban, egyszer még történt is valami, bár én nem emlékszem, mert aludtam, de mikor felébredtem, hátul gecis volt az alsónadrágom. Arra ellenben nagyon jól emlékszem, amikor szabadkozott emiatt, vörös lett a feje, én meg imádom amikor valaki cukul.

Pár éve találkoztunk, örültünk egymásnak, aztán egyik nyáron láttam a Fashion Street-en sétálni két barátnőjével, gondoltam most nem zavarom meg, majd egyszer beszélünk úgyis. Talán még újra közelebb is kerülhettünk volna egymáshoz, bár nem tartom valószínűnek, de akkor is, legalább elmondhattam volna neki, hogy ettől függetlenül is az egyik legjobb barátomnak tartom és annak is fogom mindig, még akkor is ha életem végéig nem beszélünk többet. És nem fogunk, ez most már biztos ...

Azért minden hülyeségem ellenére, állítólag szerethető figura vagyok, olyan akivel le lehet élni egy életet is akár, bár ezt még bizonyítani nem tudom.

Azon gondolkodtam kutyasétáltatás közben, hogy mennyivel szebb szó az élettárs, mint a házastárs. Persze most biztos bólogatsz, hogy szegény buzi, nem házasodhat, azaz házasságirigysége van, de nem. Gondold csak végig, a házastárs olyan mintha házuk lenne, míg másoknak életük van. Ráadásul a házak manapság már könnyűszerkezetesek, míg az élet nem az. Ezzel nem azt mondom, hogy nem épülnek mostanában is kőházak, csak ritkán.

... és ezzel a hírrel kapcsolatban rengetek cikket és bejegyzést találni tegnap óta mindenfelé. De komolyan egyre kevésbé értem azokat, akik ezért is a kormányt, de főleg Gyurcsányt és az SZDSZ-t hibáztatják. Mert szerintük ezt is ők baszták el, és már megint megy a "monnyonle" kántálása.

Oké legyen! A kormány szar, Gyurcsány egy hülye, az SZDSZ kihasználja a buzikat, ... De kedves barátaim, kezdjük már el sorolni, hogy a többi párt mit tett le eddig az asztalra a homoszexuális emberek jogainak érvényesítésének érdekében? Mit csinált eddig Orbán Viktor, a KDNP, vagy Dávid Ibolya? Gyerünk, itt most nyugodtan lehet sorolni a véget nem érő jótetteiket és a kezdeményezéseiket. Győzzetek meg, hogy nem jól látom a dolgokat, és nekünk buziknak bizony oda kell állnunk az XY mellé, mert ők sokkal többet tesznek értünk, mint bárki ebben országban, és jobban is csinálják mint akik most próbálkoznak.

Az első pillanatban megkedveltem, aztán sokat nevettem rajta, majd elszomorított, aztán összevitatkoztunk, majd elkezdett idegesíteni, miután végül már attól is görcsbe rándult a gyomrom, ha csak meghallottam a nevét.

Kedvenc szakácsomat kikezdte a szélsőjobb, ő meg jól kioktatja őket a Ki a magyar? című írásában: "Most, hogy a szélsőjobboldali elvtársak izomból olvasnak, ideje belekiabálni a nagy mikrofonba, hadd tanuljanak néhány alapfogalmat. ..."

College, Vince(nt) és Kyan után most egy másik kedvenc bloggerem búcsúzik tőlünk, fájdalmasan őszinte és gyönyörű szavakkal: "Most egy időre véget vetek a blogolásnak. Frappánsan a 777. bejegyzésnél. Elbúcsúzom. Talán végleg. Most úgy érzem, vannak ennél jóval fontosabb és lényegesebb dolgok is, mint hogy próbáljak ide vicces, okos, szép dolgokat felrakni. Azt látom, alapvetően a legtöbb blogíró hasonló. Kompenzál. A blogjában. Ki mit. Ki az elkeseredettségét, ki a kiábrándultságát, ki a csalódottságát, ki a magányosságát. ki hogy. Ki viccesen, ki cinikusan, ki félbevágott mondatokkal, ki gusztustalanul, ki nyafogva. és még ki tudja hányan, hányféleképpen kompenzálunk. Mert én sem voltam, vagyok különb. ..."

Azon kedves olvasóim akik hasonlóan Izland fanatikusok mint mi, azok nézzék meg a From Iceland With Love bloggerjének vadiúj fotóalbumát. Ízelítőnek egyet ide is kiteszek, hátha nem haragszik meg érte!

Nasha hála az égnek még blogol, aminek azért is örülök, mert ilyeneket ír a komoly kapcsolatról: "... elgondolkodtam azon, hogy én személy szerint mikor kezdtem el tudatosan tartós kapcsolatra vágyni, és az jött ki, hogy elég korán. Úgy történt ugyanis, hogy én, mint liberális szülők gyermeke, viszonylag korán (13 éves korom kezdetétől fogva - jaj de szép ez így leírva) mehettem bulikba (hozzáteszem, kisvárosi, biztonságos környéken, nem bp-i tinidiszkóba), sőt, mivel elég otthonülős típus voltam, a szüleim szinte taszajtottak a társaságba, hogy kicsit kimozduljak. Ez kezdetben nem tetszett annyira, majd mikor a barátaimat is engedték már, kezdtem élvezni. Olyannyira, hogy kb. 16 éves koromig meg sem álltam, kéthetente, majd hetente jártam bulizni, közben pasiztam, és nagyon jól éreztem magam. ..."

Ha már komoly kapcsolat, akkor legyen szó a megcsalásról is: "Hol is kezdjem? Tegnap volt a napja, hogy felbukkant. Valószínűleg már napok óta itt ólálkodott körülöttünk, mit napok, hetek, hónapok, azóta, hogy először kezet nyújtottunk egymásnak, és én rögvest el is felejtettem a nevét, mert a következő alkalommal egy átbulizott éjszaka legvégén, tehát reggel derült ki, hogy végig kevertem őt és egy haverját. De elkalandoztam. Szóval egyszer csak, hirtelen előugrott a rejtekhelyéről A Veszedelmes Kérdés. A Veszedelmes Kérdés ott van minden párkapcsolatban, a kvázi-párkapcsolatokban meg aztán pláne, és persze mindig úgy teszünk, mintha neeeeem, nem rólunk szólna, nem ám a házirend újabb paragrafusa, csak olyan elvi kérdés, ami másokkal történik, semmi közünk hozzá. Mi számít megcsalásnak? Igen, ő az. ..."